Az igazi Szulejmán
Világszerte népszerű, amúgy remekül megcsinált, látványos tévésorozat a Szulejmán, szerelemmel, cselszövéssel - ahogyan egy szappanoperához illik. Egyetlen baja van: hogy szeretné történelmi filmként értelmezni magát, pedig gyakran fordul elő benne történelemhamisítás.
Tekintsünk el az olyan apróságoktól, hogy a filmben a mohácsi vesztes, II. Lajos negyvenes, középkorú úrként jelenik meg – miközben Mohács évében a magyar király éppen csak húszesztendős volt.
Ennél is fontosabb magának Szulejmánnak a figurája: őt a sorozat bölcs, uralkodásra termett férfiként ábrázolja, aki a birodalmi ügyek közepette nem látja át a szláv rabszolgából első számú feleségévé avanzsáló Hürrem intrikáit. A nő még azt is elérte a szultánnál, hogy az uralkodó egy másik ágyasától származó elsőszülött fiát, Musztafát végeztesse ki!
Egyébként Szulejmánnal kapcsolatban a megfontolt, bölcs uralkodó képe igaz is lehet. Nekünk egyszerűen pechünk volt, hogy Magyarország az útjában állt ennek az 1520-ban, huszonhat évesen trónra lépett, művelt, remek diplomáciai érzékkel megáldott világhódítónak, az Oszmán Birodalom legkiválóbb uralkodójának.
Nemcsak zseniális hadvezér volt, de a törökök törvényhozóként is tisztelik, aki támogatta a tudományokat és a művészeteket, sőt: ő maga is írt verseket, a török mellett arab és perzsa nyelven is!
Mondhatjuk, hogy Szulejmán volt a középkori Magyarország végzete – de Szulejmán végzete is Magyarország volt… A közel hetvenkét éves szultán – immár betegen – 1566-ban utolsó hódító útjára indult Szigetvár ellen, és meg is halt az ostrom közben, de halálát eltitkolták a sereg előtt.
Ugyanakkor ennek a bölcs uralkodónak a másik arcát is meg kell mutatnunk, ezt követeli a történelmi hűség. Szulejmán ugyanis sokszor feleslegesen brutális, kegyetlen hódító volt. Csak egyetlen példa: a mohácsi csata másnapján a magyar hadifoglyok közül kétezret letérdepeltetett, és valamennyit lefejeztette.
A folyamatos háborúskodás során az Alföld jó része elnéptelenedett: a parasztok elmenekültek, megölték vagy rabszolgaként elhurcolták őket, a csecsemőket a földhöz csapkodták, a fiúgyerekeket janicsárnak „sorozták be”, a nőket ezrével erőszakolták meg. Pálffy Géza történész kutatásai szerint a török kiűzésekor Magyarország népsűrűsége 7-8 fő/km2 volt; ugyanez az arány a 17. század végén Itáliában 100 fő/km2.
Persze, a fentiek elmesélése nem dolga egy romantikus történelmi sorozatnak – de azért a filmsztori mellett jó, ha ismerjük a valóságot is.
Még nincs hozzászólás