Az értékközösség kapcsolt minket össze - Interjú Leslie Mandokival
Leslie Mandokit különleges kapcsolat fűzte a nemrégiben elhunyt Mihail Gorbacsovhoz. Megismerkedésükről, barátságukról és utolsó beszélgetésükről mesélt a zenész.
Mesélnél arról, mikor, milyen körülmények között találkoztál először Mihail Gorbacsovval, és hogy miről szólt az első beszélgetésetek?
Körülbelül 26-28 évvel ezelőtt találkoztunk először, amikor Raisza Makszimovna Gorbacsova megkeresett. Kölnben történt, hárman ültünk le beszélgetni: Raisza Makszimovna, Mihail Szergejevics Gorbacsov és én. Tisztán emlékszem, hogy a téma a szabadság és a béke volt, ami annyira jellemző Gorbacsov életművére. Szerettük volna, ha ezek a gondolatok, amelyekben egyetértettünk, és amelyek már az első beszélgetésünk alkalmával megalapozták a barátságunkat, a fiatalokhoz is eljuthattak volna. Úgy gondoltuk, a zene és a művészet segíthet a közvetítésükben.
Később hogyan alakult a kapcsolatotok? Milyen közös témáitok voltak?
Gyakorlatilag mindenről tudtunk beszélgetni. Múltról, jelenről, jövőről, történelemről, politikáról, sportról, családról, szabadságról, békéről. És persze a művészet és a kultúra, és ezek fontossága is mindig központi témánk volt. De magánjellegű dolgokat is megosztottunk egymással. Sokat beszéltünk az 1956-os megrázó eseményekről is, amik engem a mai napig roppant érzékenyen érintenek. És persze az 1989-es rendszerváltozásról. Elmesélte, hogy annak idején milyen nagy hatással volt rá a fiatal Orbán Viktor, aki akkor, 1989 júniusában érkezett Angliából, és aki először mondta ki nyilvánosan, hogy a szovjet hadseregnek haza kell mennie, a berlini falnak le kell omlania, a vasfüggönynek meg kell szűnnie.
Zenéltél is neki valamikor?
Igen, többször volt alkalmam zenélni neki. Van egy nagyon kedves történetem is erről. Amikor az rockzene 50 éves jubileumát ünnepeltük, a német televízió a Mandoki zenakart kérte fel, hogy adjon egy nagyszabású koncertet. Abban az időben a Mandoki Soulmatesben Peter Frampton gitározott, Jack Bruce a Creamből basszusgitározott, Jon Lord a Deep Purple-ből Hammond-orgonázott, Greg Lake volt a második gitáros az Emerson, Lake and Palmerből, Ian Anderson fuvolázott és énekelt a Jethro Tullból, Bobby Kimball a Toto-ból és Chris Thompson a Manfred Mann's Earth Bandből énekeltek velem, én pedig doboltam. Óriási vállalás és megtiszteltetés volt számunkra, hogy egy egész estés rockműsort csinálhattuk, szombat este a legnagyobb tévécsatornán. Pár héttel a műsor kezdése előtt a TV producere felvetette, hogy nem kellene-e még egy nagy világsztárt meghívni a műsorba. Mondtam, hogy én nagyon szívesen meghívnám Mihail Szergejevics Gorbacsovot, és mi lenne, ha a műsor közepén, amikor a Smoke On The Watert és a Jethro Tull leghíresebb számait játsszuk, két dal között bejönne Gorbacsov, és elmondaná, mit gondol a progresszív rockról. Mondanom sem kell, hogy elsőre azt gondolták, viccelek, de nem vicceltem! Így történt, hogy Mihail Szergejevics Gorbacsov ott volt velünk, együtt ünnepeltünk, majd a koncert után leültünk a backstage-ben Ian Andersonnal és Gorbacsovval hármasban, és nekik is elmesélte, hogyan jelenhetett meg anno az albumuk a szovjeteknél, illetve, hogy milyen szerepe volt a rockzenének abban, hogy a vasfüggöny végül leomlott. A műsort 12 millióan nézték, a hannoveri sportcsarnokban pedig több mint 18 ezren voltak. Voltaképpen ez a fellépés volt a barátságunk egyik meghatározó mérföldköve.
Milyen embernek ismerted meg Gorbacsovot? Mennyire volt zárkózott személyiség?
Egy roppant kedves, empatikus, tájékozott és nagyon jó embert ismeretem meg benne, aki egész életében a békés megoldásokra törekedett. A beszélgetéseink a kezdetektől komolyak és mélyek voltak, megfűszerezve némi humorral, és természetesen zenével. Ő nem foglalkozott a közvéleménnyel, a történelmi léptékek érdekelték, a jövő. Hogy milyen állapotban kellene átadnunk a világot a következő generációnak. Ettől volt igazán különleges ember.
Az utolsó beszélgetésetek hogyan alakult?
Legutóbb a születésnapján köszöntöttük, gratuláltunk neki a zenekarommal a stúdiómból. Sajnos akkor már nagyon beteg volt, mégis egy nagyon személyes és jó hangulatú beszélgetést tudtunk lefolytatni.
Ha egy dolgot mesélhetnél el róla valakinek, aki még sosem hallott Mihail Gorbacsovról, mi lenne az?
Egy európai orosz, vagy úgy is mondhatnám, egy orosz européer, aki békét és szabadságot hozott Európára. Mindig azt mondta, hogy inkább legyen száz eredménytelen tárgyalás, mint hogy akár egyetlenegy puskalövés eldördüljön. Ez az emberségesség, ami rá annyira jellemző volt, ez az, amit nagyon fogunk a hiányolni a jövőben. Ha az ő tanításait követnénk, akkor most sem lenne háború.
Mi volt az, ami a legszorosabb kapcsolatot jelentette közöttetek?
Az emberek iránti egyszerű, őszinte tisztelet és szeretet, a béke- és szabadságvágy. A békés jövő víziója. Voltaképpen ez az értékközösség az, ami összekapcsolt bennünket.
Még nincs hozzászólás