Az enyém, a tied és a miénk
Házassági szerződést kötni ma már se nem ritkaság, se nem kellemetlen dolog. Elfogadottá vált, hogy egy házasságban is létrejöhet olyan gazdasági helyzet, amelyben az egyik fél biztosítani szeretné a vagyonát, és létezik az a jól felfogott érdek, amelynek ismeretében az ember bebiztosítja magát - no, nem feltétlenül a másik fél ellen, hanem a gyorsabb és zökkenőmentesebb vagyonelosztás miatt.
Bár a boldog házasévek alatt senki sem gondolkodik azon, hogy egyszer véget érhetnek, mégis, érdemes szem előtt tartani, hogy egy válás váratlan helyzeteket is produkálhat: elhúzódhat, menet közben számtalan bizonyítási eljárásra lehet szükség, és bizony, néha sokba kerül. A vagyonmegosztási per költsége a vagyon teljes értékének a hat százaléka, ami egy ingatlannál már több százezres nagyságrendű összeg, s ez általában a felperesre hárul. Egy házassági szerződés költségei messze nem érik el a fönti értékhatárt.
Persze, senkit sem szeretnénk rábeszélni erre, de racionális érvek alapján jól körülhatárolható, hogy kiknek érdemes vagyonjogi szerződést kötniük. Idetartozhatnak azok, akik legalább egyszer elváltak, és újraházasodnak, akiknek több partnertől származó gyermekeik vannak, akik társasági részesedéssel rendelkeznek, és az élettársak között is indokolt lehet a vagyoni viszonyok jogi rendezése. A házastársak közti jelentős vagyoni különbség esetében is érdemes megfontolni.
Mutatunk erre egy példát. Húsz évvel ezelőtt történt, hogy a szülői ellenzés ellenére házasságot kötött egy jómódú család egyetlen fia és egy szegény lány. A fiú családja egy nagy ingatlant épített a fiataloknak, kaptak egy Trabantot is nászajándékba. Az esküvő után két nappal elmentek nászútra. Ahogy a bekötőútról kifordultak a főútra, frontálisan ütköztek. A fiú a helyszínen meghalt, a fiatalasszony két nappal később követte. Mivel nem volt házassági szerződésük, a gazdag család által épített ház a fiuk halála után a felesége öröksége lett, majd a fiatalasszony halálát követően annak szülei örökölték. Házassági szerződés esetében kiköthették volna, hogy a felmenőkre szálljon vissza a vagyon.
„Indokolt lehet a házassági szerződés akkor is, ha a házasság alatt nagy jövedelemkülönbség lép fel. Ebben az esetben a jól kereső fél dönthet úgy, hogy ezt nem kívánja közös vagyonként kezelni – például, mert a másik félnek már van egy saját gyereke, és nem akarja, hogy az örökölje –, s a házassági szerződésben kikötheti, hogy saját vagyonaként szerepeljen” – tudtuk meg dr. Szűcs Andrea ügyvédtől, aki számtalan válópert végigvitt több évtizedes praxisa során.
„Ma már egyre gyakoribb, hogy házassági szerződéssel érkezünk a tárgyalásra. És mivel a házassági szerződés mintegy felülírja a törvényt, az lesz a döntő, és nem a bírósági gyakorlat, ezért sokkal gyorsabban az ügy végére lehet érni. Ahhoz, hogy ezt érvényre juttathassuk, csak teljes bizonyító erejű, vagyis ügyvéd által ellenjegyzett okirattal, vagy közjegyző előtt megkötött magánokirattal kell rendelkeznünk. Mivel ennek a szövegezése nem egyszerű, ezért mindenképpen családjogra szakosodott jogásszal készíttessük el” – tette hozzá.
Mielőtt házassági szerződést készíttetnénk, ismerjük meg a pontos kitételeit. „A szerződés a házastársak belső jogviszonyára utal, arra, hogy a házastársak között miképpen zajlik a gazdálkodás. Mint ahogy a válóperben sem lehet pertársaság – mert csak egy férj és egy feleség van –, úgy a házassági szerződésben is csak ez a két fél szerepelhet. Kettőjük vagyoni helyzetét rögzíti egy esetleges vagyonmegosztás idejére. Mindezek mellett a gyakorlat azt mutatja, hogy egyre többször kerülnek a szerződésbe a gyerekekre vonatkozó kérdések – az elhelyezésről, a gyerektartásról –, amiről a felek egybehangzó nyilatkoznak” – részletezte az ügyvédnő.
Ne essünk kétségbe! A házassági szerződést bármikor módosíthatjuk: nem ritka, hogy a megszületett gyerekekre tekintettel, vagy a háztartás megváltozott költségei miatt kérik a módosítást. Ezek segítségével folyamatosan frissíthetjük, és az aktuális anyagi helyzetünk szerint dönthetünk a házastársi vagyonról.
Még nincs hozzászólás