Az élőgalamb-lövészettől az egyéni szinkronúszásig
Az olimpiára gondolva nekünk, magyaroknak alighanem ugyanazok a sportágak jutnak eszünkbe: elsősorban az úszás, a kajak-kenu, a vízilabda, a kézilabda, a vívás, a birkózás, az ökölvívás, a tornaszámok vagy épp az atlétikaversenyek. Ám az olimpiai paletta sokkal színesebb, főleg, ha történelmi távlatba helyezzük az ötkarikás játékokat.
Az újkori olimpiák több mint százéves története így megannyi érdekes, esetleg ma már megmosolyogtató sportágat rejt. Az 1900-as párizsi játékokon egyenként elengedett élő galambokra lövöldöztek, a verseny végére mintegy 300 holt madár borította be a pályát…
Párizsban egy másik furcsa versenyszámra is sor került: az akadályúszás komoly kihívás elé állította a versenyzőket, akiknek csónakok alatt kellett átevickélniük, valamint a víz fölé helyezett rudakon is át kellett verekedniük magukat.
Az első olimpiák visszatérő eleme volt a kötélhúzás, ahol nyolcfős csapatok rángatták egymást. Ugyanígy kötelező elem volt a kötélmászás, kezdetben 14, majd 7 méter magasra kellett feljutni, előbbinél a lábbal is, utóbbinál csupán a kéz használatával, de a versenyző mászási stílusát is pontozták.
Egyetlenegyszer, a St. Louis-i olimpián szerepelt a roque, amely a krokett amerikai változatának tekinthető – de mi is az? Tudják, amikor egy húsklopfolószerű eszközzel kis kapukon kell átterelgetni a golyókat. 1904-ben roque-ban tarolt az Egyesült Államok, más nemzet ugyanis nem indított versenyzőket ebben a sportágban.
És hogy mely sportágak lehetnek a következő olimpiák debütánsai? Egyelőre öt szabadidős sportág felvétele van komolyan napirenden, így a karate, a fallabda, a baseball, a softball és a görkorcsolya szerelmesei reménykedhetnek leginkább. A magyar sporttársadalom pedig izgulhat, hiszen több sikersportágunk is veszélyben érezheti olimpiai létjogosultságát. Néhány éve a birkózás került le kevés híján az olimpiai porondról, de közvetíthetőségének korlátai miatt az egyébként is kevés nemzetet érintő kajak-kenu sok-sok versenyszámát is többen lecsökkentenék.
Szintén egyszer szerepelt az olimpiai menüben a motorcsónakázás: 1908-ban Londonban. A lovaglás egy extrém változatát, a lovas távolugrást is csak egy alkalommal csodálhatták meg olimpián a nézők, a győztes lovasnak és paripájának 6 méter 10 centis ugrása nem nyűgözte le sem a szervezőket, sem a nézőket, így le is vették gyorsan a sportágat a programról. Ennél egy fokkal sikeresebbnek bizonyult a már nevében is „kissé” ellentmondásos egyéni szinkronúszás, amely nem is olyan rég, 1988 és 1992 között volt ötkarikás versenyszám.
Míg 1896-ban Athénban még csak nyolc, klasszikusnak tekinthető sportágon belül rendeztek versenyeket (úszásból például négyet, atlétikából tizennégyet bonyolítottak le), a 2016-os riói olimpián már huszonnyolc sportág képviselteti magát.
Idén már golfot és rögbit is láthatunk az olimpián – és bármilyen furcsa, egyik sem újdonság: az előbbi 1900-ben és 1904-ben már szerepelt az olimpiai programban, a rögbisek pedig 1900 és 1924 között gyűrhették egymást a játékok keretében. A sportágak tehát jönnek-mennek az éppen aktuális trendeknek (és a sportágakat képviselők lobbierejének) megfelelően.
Még nincs hozzászólás