Az ellentétek nem vonzzák egymást
Jó társaságban repül az idő, de mi választjuk meg magunknak azt a bizonyos jó társaságot. Nemcsak a párkapcsolatainkban, hanem a barátaink körében is olyanokhoz vonzódunk-e vajon, akik hozzánk hasonlóak - vagy épp az ellentétes pólus a kívánatos? Nos, a tudomány szerint igaz a közmondás, hogy hasonló a hasonlónak örül.
Adásunk szakértője, a beszédes nevű Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus úgy véli, a szerelem időszakában nem zavaró, ha a társunk egészen más típus, mint mi. A barátságok kezdeti időszakában is inkább izgalmasnak tűnik, ha a másik olyan dolgokat csinál, amiket magunk soha nem tennénk.
Ám a pszichológiai kutatások szerint azok a kapcsolatok a tartósak – legyen az párkapcsolat vagy barátság –, ahol a résztvevők azonos értékrendet vallanak, és hasonló a mentalitásuk. „A hasonló a hasonlóval jobban, tartósabban és harmonikusabban tud együtt lenni" – fogalmazta meg a szakember.
Egyszerűen azért, mert a barátainkat – jó értelemben – énerősítésre használjuk. Anélkül, hogy ennek tudatában lennénk, énvédő funkciót töltenek be. Egyszerűbb egy hasonló habitusú embertől megkapni ezt az énerősítést. Aki nagyon különböző, az nem tud ráhangolódni erre.
Noémi egy érdekes dolgot is felvetett: Ha a másik mást gondol a világról, mást tart izgalmasnak, érdekesnek és jónak, akkor rögtön felmerül bennünk, hogy ez a szembenállás biztosan személy szerint ellenünk irányul.
Noémi úgy gondolja, ha találkozik egymással egy extrovertált és egy introvertált ember, és nem értik meg egymást, abból komoly konfliktusok addhatnak. Általában az extrovertált próbálja megváltoztatni az introvertáltat, a kifelé forduló ember ugyanis nem bírja elviselni az introvertált személyiség jellemzőit.
Nagyon sarkítva: egy introvertált szeret egyedül lenni, elmélkedni, nagyon intenzív belső életet él, s ehhez nincs szüksége külső ingerekre. Neki van egy pörgős belső világa, nem kell, hogy kívülről érje bármilyen impulzus.
Az introvertált viselkedés fárasztó. Egy introvertált személyiségű ember ki tud állni nagy közönség elé, és meg tud tartani egy előadást. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy az előadás utáni kérdések vagy a vita zavarba hoznák. Viszont egy-egy ilyen alkalom a számára sokkal fárasztóbb, mint egy extrovertált ember számára, így több ideig tart, amíg kipiheni. Tehát ha egy konferencia-előadás után vacsorázni hívunk egy introvertált személyt, ne lepődjünk meg, ha csöndesebb lesz, és a szokottnál kevesebbet beszél majd - tudtuk meg a nyest.hu oldaláról.
Ezzel az extrovertált nem tud mit kezdeni, és bepánikol, hogy valamit tenni kellene: a másik biztosan megsértődött. Az extrovertált ugyanis csak akkor van csendben, ha nagyon megbántják. Érdekes, hogy mindenki mennyire magából indul ki, és eszerint ítéli meg a társát is...
Izgalmas dolog más emberekkel találkozni, új nézőpontokat megismerni, de hosszú távon azokkal tudunk működő párost alkotni, akik ugyanolyan jól érzik magunkat a mi életünkben, mint mi az övékben.
Még nincs hozzászólás