Az életem egy pszichodráma
Vásáry Tamást tizenegy éves korában vették fel a Zeneakadémiára, Kodály Zoltán fogadott gyermekeként szerette. Ötvenhatban kimentette apját a börtönből, és Nyugatra menekültek. Zongoristaként, majd karmesterként is a legnagyobbak között tartják számon, ahogy a saját életéről írt regényét is sokra értékelik a kritikusok.
RIDIKÜL MAGAZIN Beszélgetésünk előtt érkezett a hír: ismét a Magyar Rádió főzeneigazgatója lett.
VÁSÁRY TAMÁS Voltam ott főzeneigazgató, aztán tiszteletbeli örökös főzeneigazgató, és most már örökös főzeneigazgató vagyok.
RM Ez mennyit munkát jelent?
VT Keveset, ahhoz képest, hogy milyen jól hangzik a cím. Miután megkerestek, nyíltan előadtam a feltételeimet: akkor térek vissza, ha a zenészek fizetésemelést kapnak, mégpedig komolyat. Ez sikerült. Elmondtam azt is, hogy az életem hátralévő részében a legfontosabb feladatomnak az életregényem megírását tartom. Eddig az első kötete jelent meg, Üzenet címmel. Ez a feladat – tekintve, hogy már nyolcvankét éves vagyok – behatárolja az időmet és az energiáimat. Szerencsére nem érzem magam fáradtnak, kimerültnek, van kedvem és lendületem is a munkához.
RM Miért ennyire fontos önnek, hogy regényt írjon az életéről?
VT Az életem egy sokfelvonásos pszichodráma. Ezért kezdem egy Karinthy-idézettel: „Nem mondhatom el senkinek, / Elmondom hát mindenkinek…” Rengeteg tényről, összefüggésről, pszichológiai motivációról a legközelebbi családtagok sem tudhattak, viszont nagyon tanulságos az egész. A könyv nem csak a címében Üzenet. Ez a tudatalattival való megismerkedés regénye. Nagyon sokáig az édesanyám volt számomra az első ember, és ő is így érzett irántam. Amikor megnősültem, úgy érezte, hogy elveszített. Halálosan féltékeny volt az első feleségemre, mindent el is követett, hogy megtorpedózza a házasságunkat. Borzalmas dolgokra volt képes. Fel kellett lázadnom. Ekkor már negyven felé jártam.
RM Az első feleségével majd' harminc évig éltek együtt. Ő hogy dolgozta fel ezeket a viharokat?
VT Csodálatosan. Nagyszerű ember volt, aki mindent megértett.
RM A magánéleti harcok közepette a világ egyik legnagyobb zongoraművésze lett.
VT Ambiciózus gyerek voltam, ami felnőttként sem változott. A nyugati karrierem egy szakaszában majdnem olyan felkapott voltam, mint egy popsztár. Addig is jelentek meg lemezeim, ám miután a Deutsche Grammophon kiadta Londonban az első Chopin-albumomat, berobbantam a nemzetközi komolyzenei világba.
RM Ez még az ötvenes évek végén történt, miután elhagyta Magyarországot?
VT Igen. 1958-ban csináltam az első lemezemet a német lemezcégnél, ami 1960-ban jött ki. A következő évben követte a második. Nemsokára évente több mint száz koncertet adtam, mindenütt a világon. Életem egyik legboldogabb és legaktívabb periódusa volt.
RM Amikor elment Magyarországról, sejtette, hogy ekkora sikerek várnak önre?
VT Egyáltalán nem, sőt, először azt hittem, hogy nem is fog menni, mert amikor disszidáltunk a szüleimmel, a nulláról kellett indulnom.
RM Édesapját a börtönből mentette ki.
VT Így van. Brüsszelben egy versenyen nyertem egy díjat a belga királynőtől 1956-ban, még a forradalom előtt. Ennek köszönhetem, hogy 1956 decemberében visszahívtak egy koncertre. Közben apámat itthon letartóztatták. Kodály Zoltán közbenjárásával is csak annyit lehetett elérni, hogy ne verjék agyon a börtönben. A belga királynőtől kértem kihallgatást, majd ő intézte el, hogy édesapám egy nap alatt kiszabaduljon, anyámmal együtt útlevelet kapjanak, és elhagyhassák az országot.
RM Ettől kezdve tulajdonképpen ön tartotta el a családját.
VT Gyakorlatilag ez már tizennégy éves koromtól így működött. Édesapám kisgazdapárti politikus volt, tehát ’45 előtt gyanús baloldalinak számított. Utána pedig mint jobboldali képviselőt zárták ki a parlamentből. Akkoriban egy ideig abból éltünk, hogy eladtuk a Szent István parki államtitkári lakást, és vettünk egy kis nyomortanyát a Kresz Géza utcában. A különbözetet egy harisnyába tettük, és abból költöttünk, de az a kis pénz vészesen fogyott.
Én már tizenegy éves koromban zeneakadémista lettem. Az ösztöndíjam nélkül nem tudtunk volna fennmaradni. A Zeneakadémián kiskamaszként egyetemi szinten kellett olyan mesterek elvárásainak megfelelnem, mint Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Molnár Antal vagy Weiner Leó. Kodályban a második apámat tisztelhettem.
RM Ő is így érezte?
VT Igen, és vállalta is. Olyan volt, mint egy keleti guru. Nagy tanító, aki megmutatta, hogyan kell egyensúlyban tartani a szellemi, a mentális és a fizikai energiákat.
RM Brüsszelbe tehát már a királynő kegyeltjeként került.
VT Igen ám, csakhogy kegyelemkenyéren éltünk egy zenekedvelő bankárnál. Se munka, se menedzser, se kilátások. Édesanyám azt mondta, menjünk Angliába, édesapám Németországot javasolta. Én viszont Svájcot választottam. Azt gondoltam, ott legalább szép helyen fogunk lakni, és ha minden kötél szakad, kecskepásztor leszek. Egy kalapba bedobtunk három cetlit a három ország nevével, és Svájcot húztuk ki. Egy öregek otthonában kaptunk szállást az apácáktól, havonta 1000 frankért. Kodály küldött valamennyi pénzt, de úsztunk az adósságban.
RM Hogy sikerült kitörni a kilátástalanságból?
VT Még Brüsszelben elvitt minket a házigazdánk egy vacsorára a barátjukhoz. A vendéglátó egy üzletember volt, aki a Siemens elektromos gyár villanykörtéit árulta Belga Kongóban. Sokat ettünk-ittunk, és vacsora után megkért a háziasszony, hogy játsszak valamit. Sose zongorázom, ha előtte ittam, de úgy gondoltam, semmi vesztenivalóm sincs, el is játszottam a világ legrosszabb La Campanelláját.
Mégis ez indította el a karrieremet. Tudniillik az illető úr másnap írt egy levelet a Deutsche Grammophon lemeztársaságnak, ami a Siemens leányvállalata, hogy hallott egy magyar zongoristát Lisztet játszani fantasztikusan! Tényleg fantasztikusan rosszul játszottam. Akkoriban a német lemezgyár igazgatója egy magyar hölgy volt. Ő már hallott is rólam Fischer Annie-tól és Szigeti Józseftől. Szigetivel régen összejártunk, és végigjátszottuk az egész hegedű–zongora-zeneirodalmat, csak úgy magunknak. Akkor jelentek meg Cziffra György legendás Liszt-lemezei, és a németeknek szükségük lett volna egy saját névre. Én is menekült voltam, mint Cziffra Gyuri, én is fiatal voltam, tehát lehetőséget láttak bennem. Kaptam egy levelet tőlük azzal, hogy vegyek fel Liszt-lemezeket, csupa virtuóz darabbal.
Nekem, aki a vasfüggöny mögül érkeztem, fogalmam sem volt, hogy mit jelent a Deutsche Grammophon név. Semmi kedvem nem volt akkor Liszteket játszani, Haydn-szonátákkal és Beethovennel foglalkoztam. Ezt még tetézte, hogy német cég volt, és én nemigen kedveltem a németeket. Meg is írtam a választ: köszönöm, nem. A házigazdánk magánkívül volt, amikor meghallotta. Elmondta, hogy térden csúsznak a világsztárok egy ilyen ajánlatért. A szüleim elkezdtek sírdogálni: nézd, Tamáska, úgy sincs semmi, azért próbáld meg. Mondtam, hogy a kedvetekért.
RM Van, amikor nem baj, ha a szülő zsarnokoskodik…
VT Kezdetben úgy tűnt, hogy nekem volt igazam. A felvételeken dolgozó német szakemberek nagyon utálatosak voltak, mivel ki nem állhatták Schiller Elzát, a magyar igazgatót. Szóval olyan hangnemben beszéltek velem, hogy gondoltam, ebből úgysem lesz énekes halott.
RM Nem szólt az igazgatónőnek?
VT Dehogynem. Másnap bejött velem a felvételre, odarakta a mikrofont, ahová kellett, a két fiú, persze, azonnal hasra vágta magát, és a lemez egy óra alatt megszületett. Azután költöztünk Svájcba, abból a kis pénzből, amit a felvétellel kerestem.
RM Mint mondta, jóval később jelent meg a lemez. Mit csinált addig?
VT Meghívtak egy versenyre Rio de Janeiróba, minden költséget fizettek. Az utolsó pillanatig úgy volt, hogy az enyém lesz az első díj, ráadásul a döntőben tényleg a legjobban játszottam. Ennek ellenére ötödik lettem.
RM Ez hogy lehet?
VT A szovjet zsűritag megtudta, hogy emigráns magyar vagyok, ezért nulla pontot adott. A közönség ennek ellenére nagyon szeretett. Három hónapig maradtam, és több koncertem volt, mint az első helyezettnek. Annyi pénzt kerestem, amiből ki tudtuk fizetni a svájci adósságunkat.
RM De újabb bevétel nem volt?
VT Nem. Svájcban akkor már nézegettem az újsághirdetéseket, hogy elmegyek pincérnek. Még nem tudtam olyan jól franciául, hogy valami intellektuális pályán próbálkozzam.
RM Ha úgy vesszük, még érettségije sem volt, hiszen az általánosból egyenesen a Zeneakadémiára ment.
VT Mindent tud rólam! Tehát sétáltam az utcán, és láttam egy plakátot, amin az állt, hogy Fischer Annie játszik egy közeli városban. Az öregek otthonában kölcsönkértem egy titkárnőtől vonatjegyre. A koncert után odamentem Annie-hoz, aki megkérdezte, hogy megy-e a karrier. Mondtam, hogy nem. Ott volt Tóth Aladár, a férje is. Kikísértem őket, indultak Genfbe. A restiben megvacsoráztak Fricsay Ferenccel, aki akkor a világ legnagyobb karmestere volt. Tóth Aladár odafordult Fricsayhoz, és azt mondta: „Feri, van itt egy nagyon nagy tehetség, segíteni kellene neki.” Két nap múlva az otthon titkárnője szólt, hogy telefonon keresnek. Fricsay volt, azt kérdezte, mennyi pénzre van szükségem ahhoz, hogy a szüleimmel megéljek. Mondtam, hogy nagyjából 1000 CHF kellene. „Jó, megkapja mint ösztöndíjat!”
RM És még csak ezután jött a lemez.
VT Igen, időközben az is megjelent. Olyanokat írtak a kritikákban, hogy ez az ismeretlen magyar zongorista fel tudja idézni Liszt mágiáját, és ha más zenéket is így játszik, akkor fiatal kora ellenére máris egyike a legnagyobbaknak. A hónap legjobb lemezévé választották. Ezek után már nemcsak ösztöndíjat kaptam, hanem a következő évben csináltak még egy Liszt-lemezt, ami szintén fantasztikus kritikákat kapott. Ezután hívott meg egy angol menedzser, hogy bemutasson Londonban, ahol beindult a világkarrierem. Amerikára még egy évet várnom kellett. Ott Széll György mutatott be a Carnegie Hallban, és az a koncert a tengerentúli kapukat is kitárta előttem.
RM A viharos sikereket felesége oldalán élte meg. Végül azonban ő távozott először. Hogyan volt képes új társra találni?
VT Sokáig azt hittem, hogy lehetetlen. Aztán a Zeneakadémián találkoztam Henivel.
RM Tunyogi Henriett balettművésszel, aki negyvenegy évvel fiatalabb önnél. Ez sem átlagos kapcsolat.
VT Nagyon gyorsan ment minden. A megismerkedésünk után három nappal megkértem a kezét. Svájcban házasodtunk, ugyanaz a pap esketett össze, mint aki az első feleségemmel. Heni hatalmas ajándék a számomra. Neki köszönhetem, hogy hatvanhét éves koromban teljes értékű férfi lettem. Az orvosok erre azt mondták, hogy ilyen nem létezik.
RM Ő nem harcol az első felesége emléke ellen?
VT De, harcolt. A könyvemet nem olvasta el, amit én meg is értettem. Viszont neki köszönhetem, hogy végül megjelent. 2000 óta az állandó lakhelyem Budapest, s Heni elment egy vacsorára, ahol véletlenül Balogh Ákos, a Libri Könyvkiadó tulajdonosa és a felesége ült mellette. A beszélgetés során Ákos megkérdezte tőle, hogy mi érdekli a férjét a zenén kívül. Az irodalom – felelte Heni. Hamar kiderült, hogy nemcsak olvasok, hanem írok is, sőt, van egy igen hosszú életregényem. Így lett a kéziratomból könyv.
RM Hogy áll a folytatással?
VT Az első rész az 1967--68-as évekkel ért véget. Most 1991-nél tartok. Kétezerig szeretnék eljutni.
RM A feleségével ma is egymáshoz tartoznak?
VT Igen, bár ő egy ideje Londonban dolgozik. Abban az iskolában tanít, ahol ő is tanult. Amikor teheti, hazajön. Most így vagyunk együtt.
RM Kiváló fizikai állapotnak örvend. Ebben szerepet játszik a jóga?
VT Igen, minden nap jógázom, meditálok.
RM A zene is egy meditációs forma?
VT Ez nagyon jó kérdés. Játék közben az egyik legnagyobb feladat megtalálni az egyensúlyt a tudatos és a tudattalan között. Lehetővé tenni, hogy átjöhessen az érzelem, az inspiráció, s közben természetesen racionálisnak maradni. Nem könnyű! Mielőtt kimegyek a pódiumra, félretolom Vásáry Tamást, aki attól fél, hogy mit szólnak a kollégák, a kritikusok, és közvetítővé válok, akin keresztül megérkezhet a zene.
Még nincs hozzászólás