Az élet egy hullámvasút? Na és?
Sok fejtörést okozunk magunknak azzal, hogy olyan dolgokat szeretnénk kontrollálni, amelyeket nem tudunk. Csak a saját cselekedeteinket, gondolatainkat, érzéseinket befolyásolhatjuk, de ez már elegendő ahhoz, hogy uraljuk a kríziseinket. Így hát semmi gond azzal, ha olykor úgy érezzük magunkat, mintha egy hullámvasúton ülnénk.
Akármilyen célt tűzünk is ki magunk elé, számolnunk kell azzal, hogy a megvalósításhoz vezető út nem mindig egyenesen halad előre. Lesznek kanyarok, megállók, és bizony, olyan meredek részek is, amikor nagyon nehéznek tűnik felfelé kaptatni. Végül azonban ezek lesznek azok a szakaszok, amelyekből a legtöbbet profitálhatunk.
Feltöltöttség, és lelki immunitás
Vannak emberek, akikről sosem gondolnánk, hogy időnként maguk is hullámvölgybe kerülnek. A személyiségfejlesztő kézikönyvekben, a szakirodalomban például szívesen hivatkoznak a világhírű bestselleríróra, Paulo Coelhora, akinek a könyvei eddig félmilliárd emberhez jutottak el.
Az író, miközben franciaországi, svájci és brazíliai villái között repkedett, azt vette észre, hogy elvesztette az életkedvét, már semmi sem lelkesíti. Bántotta, hogy nem érik új izgalmak – igaz, egy ideje már nem is kereste őket. Elvesztette az alkotói kedvét. Aztán rádöbbent, hogy friss energiával kell telítenie a szellemét és a lelkét, és minden egyes napjába beépített valami újdonságot. Ettől pedig újra felélénkült, és újabb remek könyvekkel ajándékozta meg az olvasóit.
Harry Potter megálmodója, J. K. Rowling ma már mesésen gazdag, de az ő életében is volt hullámvölgy, amelyet depressziósan és hideg szükséglakásokban töltött. Miután tönkrement a kapcsolata első gyermeke édesapjával, egy portugál újságíróval, visszaköltözött Angliába, ahol munkanélküliként segélyekből tengődött. Rowlingot annyira nyomasztották a lepukkant szükséglakások, hogy inkább kávéházakba menekült a gyerekével. Egyik kezével a babakocsit ringatta, a másikkal írt. Soha nem adta fel, hitte, hogy a sorsa jobbra fordulhat, és így is lett.
A nehézségekkel való megküzdésünk azon is múlik, mennyire vagyunk éppen feltöltve. Ha magas ez a feltöltöttségi szint, máris nyerünk egyfajta lelki immunitást, ami biztosítja, hogy az akadályok ellenére is élvezzük az életet, és lelkesedéssel nézzünk szembe a kihívásokkal. Ha időről időre fel tudjuk tölteni az elemeinket, nem irigyeljük majd mások szerencséjét, és nem esünk pánikba attól, ha az út meredeken felfelé halad.
A testünk az életünk szimbóluma
Sokszor látom a hozzám fordulókon, hogy jó ideje ugyanazok a rossz szokások hátráltatják őket abban, hogy megérezzék a változás ízét; mintha mesterségesen tartanák magukat a hullámvölgyben. Pedig az életmódváltás során szerzett impulzusok olyan feladatokat, kihívásokat adnak, amelyek kimozdítanak a tehetetlenség érzéséből. Ehhez azonban négy dolog kell: önelfogadás, felelősségvállalás, fejlődési vágy és a prioritások felállítása.
Néha ezer szónál is többet mond rólunk az, ahogyan a nehézségeinket viseljük. A sportolókat például mindig erősnek látjuk, mert tudjuk, hogy aki naponta képes feszegetni a saját határait, és képes átszakítani az elméje korlátait, az nem fog behódolni a reményvesztettségnek.
A sportolók megtanulnak bánni a testükkel, a stresszel, a szorongással és az idővel, hogy a megfelelő helyen, és időpontban a legjobb teljesítményt nyújtsák. És lássuk be, ezek a tulajdonságok az élet más területein is megkönnyítik a dolgukat. Ahogy Muhammad Ali mondta: „Nincs azzal semmi baj, ha az embert a szorítóban vagy azon kívül padlóra küldik. A baj ott kezdődik, ha ott is marad.”
A kreativitás mint a krízis ellenszere
Így hát arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb időt töltsünk a padlón. Minden egyes krízis, amellyel képesek vagyunk egyedül megküzdeni, az én-erőnket növeli – és aki megérzi a saját erejét, az nem fog megijedni egy kis hullámvasutazástól.
Érdemes megfigyelni magunkat, hogy inkább probléma-orientáltan vagy megoldás-orientáltan gondolkodunk? Úgy tartják, hogy a rendszer egy eleme változik – a rendszer most ön és a környezete – akkor az egész rendszer változik. Ehhez azonban meg kell ragadni a kezdeményezést –függetlenül attól, hogy az adott probléma miért alakult ki. Figyelje meg, mi működik, mi nem, kísérletezzen, legyen B-, sőt akár C-terve is. A kreativitás a krízis ellenszere!
Visszatérve a már korábban említett feltöltöttségre: ha magas töltöttségi szinten vagyunk, és többnyire megadjuk a lelkünknek és testünknek is, ami jár, akkor sokkal kreatívabban nyúlunk majd a megoldásékért, mint végletekig kizsigerelt állapotban. És akkor is gyorsabban találjuk meg a mélyből felvezető lépcsőket, ha kesergés és önmarcangolás helyett teremtő tevékenységekbe forgatjuk az energiánkat, és ha eleinte csak pillanatokra is, de megéljük az elégedettség állapotát. Mert megérdemeljük…
(A szerző életvezetési tréner és szupervizor.)
Még nincs hozzászólás