Az egyetlen út: küzdeni
Judy szerint a megpróbáltatások lehetőséget adnak rá, hogy az ember addig ismeretlen képességeket fedezzen fel magában. Számára kihívás, ha le kell győznie valamit, s az énekesnőt egész életében az motiválta, ha valaki ezt nem hitte el. Élete legnagyobb tragédiájának az autóbalesetét tartja, de emellett a legnagyobb kihívásnak is.
Tizennyolc éve, hogy súlyos balesetet szenvedett, amely az arcát is tönkretette. Ennyi idő távlatából már csak a jó dolgok jutnak eszébe, de nagyon hosszú időbe telt, mire felismerte a helyzetét, és erőt vett magán. Szerinte ez egy hosszú folyamat mindenki számára, ám a legnehezebb időszakokban sem fordult meg a fejében, hogy feladja a küzdelmet, pedig sokan nem hittek a felépülésében.
Fontosnak tartja, hogy az embernek legyenek céljai, tervei az adott helyzethez mérten. A kórházban egy noteszba jegyezte ezeket, és máig alkalmazza a módszert. Szerinte jó stratégia a tragédiák közepette, és a hétköznapi problémák leküzdésében is, ha feladatokra koncentrál az ember.
Az éneklés és az alkotás ebből a szempontból nagyon sokat lendített a felépülésén, hiszen nem az akkori helyzetére gondolt, hanem a jövőbeli sikerre.
A nevelésnek szerinte nagyon nagy szerepe van abban, ki hogyan küzd meg a későbbiekben a gondokkal. Ő is arra törekszik, hogy kislányát, Maját pozitívan nevelje és önállóságra tanítsa. Óriási hatása van a gyermekkornak ebben, amit magán is érez, hiszen az ő személyiségét és hozzáállását is a szülei példája formálta, akik a balesete után végig ott álltak mellette.
Amikor megpróbáltatás éri az embert, hamar kiderül, ki az, aki mellettünk áll, ki az, aki szeret. Úgy érzi, az összetartozókat az ilyen tragédia csak megerősíti. Neki is az a tapasztalata, hogy hasonló helyzetben a család az a kör, amire az elejétől a végéig lehet számítani.
Rengeteg barátja kicserélődött ez után a nehéz időszak után, de megértően gondol vissza rájuk, hiszen nem mindenki tudja feldolgozni a másik tragédiáját.
Nemcsak a környezete változott, hanem a gondolkodása is. Nagyon nehezen fogadta el, hogy már nem ugyanaz az arc néz rá vissza a tükörből. Mégis nagyon sokat köszön ennek, így mára teljesen átértékelődött számára az önbizalom fogalma.
Ahogy visszaemlékszik, a balesete előtt éjjel-nappal a szépségével bíbelődött, ennek ellenére folyton elégedetlen volt. Ma már úgy tartja, egy ekkora csapásra volt szüksége ahhoz, hogy felismerje, nem ez a legfontosabb.
Sokkal lényegesebb, hogy egy nő jól érezze magát a bőrében. Ma már, ha belenéz a tükörbe, büszke magára. Az arc, amely visszatekint rá, a túlélése nyomát viseli magán. Ezt a pozitív gondolkodást és a tapasztalatait osztja meg az emberekkel a könyvében is.
Szerinte nagyon sokat számít, ha az emberek előtt van egy példa, hogy igenis fel lehet állni bárhonnan. Úgy érzi, segít, hiszen leírta azokat a tapasztalatokat, amelyekkel neki is könnyebb lett volna, ha valaki elmondja neki annak idején, mit tegyen.
Rengetegen, akik hasonló cipőben jártak, bízták magukat például az ő orvosára. Ez Judy hitét és önbizalmát is növelte, így kipipálhatta abban a bizonyos noteszben az egyik célt: újra szép leszek, de másképpen.
Még nincs hozzászólás