Az egyéniség a legnagyobb trükk
Magyarországon nincsenek olyan bűvésziskolák, mint Olaszországban vagy az Egyesült Államokban, nem beszélve Dél-Koreáról, ahol ezt már egyetemen is oktatják. Nálunk csak magánúton lehet bűvészetet tanulni, például vendégeinktől: Molnár Gergelynek mindig sok tanítványa van.
„Van azért egy gimnázium, ahol Holz Gábor kollégám tanít bűvészetet, és bűvészettörténetet is, de jó lenne ebből sokkal több. Igen, jó lenne, mert ez nem azt jelenti, hogy minél többen tudják a trükköket, annál kevesebben kíváncsiak a másik bűvészre.
Nagy tévedés, hogy ha tudom a trükköt, akkor már nem fog érdekelni, más hogyan csinálja! Ez éppen fordítva van: minél többen ismerik meg közelebbről, annál nagyobb lesz a közönsége a jó bűvészműsoroknak. Én magam is rengeteget nézem a kollégákat, eljárok a kongresszusokra is, ahol egyébként a résztvevők kétharmada állandó, jól ismerjük egymást.
Ha egy bűvész megnézi a másikat, sosem azt nézi, amit a hétköznapi ember – sokkal inkább azt, hogyan adja elő a kolléga azt az adott trükköt. Nem az a lényeg itt, hogy olyat mutasson az ember, amit senki más nem tud – persze, vannak olyan trükkök, amik teljesen ismeretlenek, mert a bűvész maga találta ki őket.
De nem feltétlenül szükséges újakat kitalálni, mert a bűvészetnek óriási szakirodalma, egész könyvtára van. A képzéshez hozzátartozik, hogy ismerjem ezt a szakirodalmat, és ha valami érdekel, nem szégyen könyvből megtanulni. Hogy aztán milyen körítést teszek hozzá, az már rajtam múlik.
Ha tíz bűvész ugyanazt a trükköt mutatja be, az tíz különböző műsor lesz, mindenkinek az egyéniségétől függ, hogyan fogja kitalálni. És az egyéniség, a fellépés az, amit a legnehezebb megtanítani. De azért azt sem lehetetlen."
Még nincs hozzászólás