A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Az aranyhal különös élete

Háp, háp – mondta az aranyhal, és gyorsan bekanyarodott, mert ha nem kanyarodott volna be, nekifejelt volna az akvárium falának.

Fotó: Shutterstock.com

Egyszer-kétszer megtörtént már ez, mert az akvárium üvegből volt, és átlátszott rajta a sok növény, a zöld levelű, meg piros levelű, meg fehér pöttyös levelű, és a fene sem tudta megállapítani, hogy ezek szárazföldi vagy vízinövények-e.

Szegény aranyhal azt gondolta, a tó alján úszkál, ahol szintén rengeteg növény volt, nem pedig egy építményben, aminek ilyen kemény és átlátszó fala van.

– Na, heló – szólt hozzá a teknősbéka. – Hogy vagy ma reggel, aranyhal?
– Köszönöm kedves kérdésed, alapvetően nincs problémám az egészségemmel, csak valahogy eltévedtem. Folyton nekifejelek valamelyik falnak. De hogy is szólítottál? Aranyhalnak?
– Igen, aranyhalnak.

Az aranyhal szemérmesen elmosolyodott. Nagyon helyes volt, amikor mosolygott, csak úgy ragyogtak a kis szeplői.

– Kedves teknős, te hízelegsz nekem!
– Már miért hízelegnék? – morogta a teknős, és kezdte roppantul unni ezt a se füle, se farka társalgást.
– Hát, csak mert aranyhalnak becézel, miközben egy sima kacsa vagyok.

A teknős összevonta a szemöldökét, úgy bámult az aranyhalra. – Kacsa??? Az aranyhal most már tényleg nagyon zavarba jött. Zavarában neki is futott az üvegfalnak, amitől pedig még jobban zavarba jött.

– Miről is beszéltünk? – kérdezte a teknőcöt. – Kicsit zavaros ma a fejem, talán ez a nagy front okozza. Márpedig egy zavaros fejű nyuszi elég nevetséges, nem igaz?

A teknős egyik ámulatból a másikba esett. Hát ez meg miket zagyvál itt össze? Hol kacsa, hol meg nyúl, holott hal? Mi történik itt?

– Értsem úgy, hogy nyúl lettél?
– Miért, eddig mi voltam?
– Hát aranyhal!

Az aranyhal megint fülig pirult. Volna, ha lett volna füle. Mindenesetre igen elvörösödött.

– Nagyon kedves tőled, teknőc, hogy így udvarolsz nekem.
– Már miért udvarolnék? – morogta a teknős.
– Hát, csak mert aranyhalnak becézel, miközben egy mezei nyúl vagyok.
– Aranyhal! Szerinted mit keresnél egy láda vízben, ha mezei nyúl lennél? Akkor egy mezőn futkosnál, és lobogna a füled a szélben! Nemde?
– Gondolod? – hebegte az aranyhal, és érezte, ahogy kifut a vér a lábaiból, és mindjárt elájul. – Tényleg nem vagyok nyúl? – És puff, nekifejelt a falnak.
– Hrrrr! Hrrrr! Juj de mérges vagyok! – hörgött-morgott az aranyhal, és még vicsorgott is, mint egy olyan állat, aki hörögni, morogni még vicsorogni szokott.

– Mindjárt szétrobbanok a dühtől, olyan frusztrált lettem, hogy nem állok jót magamért! Megértetted? – tátogott rá a teknősre. – Vigyázz, mit felelsz, mert az értetlenség aztán tényleg ki tud hozni a sodromból!

A teknős még a száját is tátva felejtette, úgy csodálkozott. Aztán elnevette magát, és nevetett, nevetett, hogy még a páncélja is ide-oda ugrált rajta.

– Min nevetsz? Azonnal mondd meg, hogy hogy mersz kinevetni engem, a rettenthetetlen, hatalmas, félelmetes, és nagyon-nagyon erős… – és puff, már megint nekirohant a falnak.

– Na – gondolta a teknős –, sosem tudom meg, hogy most milyen állat volt.
– Jó reggelt, te kedves kis aranyhal! – torpant meg az aranyhal a teknőc előtt, aztán háromszor körbeúszta örömében.
– Ki? Én? – csodálkozott a teknős.
– Te, hát persze hogy te!
– Én teknős vagyok, nem pedig aranyhal – felelte a teknős.
– Nem, nem – mondta az aranyhal. – A teknős én vagyok. Nem látod?
– De, de… Látom – felelte a teknős, és arra gondolt, milyen fárasztó betegség is ez a disszociatív személyiségzavar, amelyben ez a szegény kopoltyús szenved.

Fotó: Shutterstock.com

Címkék: állatmese, disszociatív személyiségzavar

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!