Ausztria zöld szíve: Stájerország
Ausztria zöld szívének, almáskertjének is nevezik Stájerországot, amit akkor értettem meg igazán, mikor azt láttam, hogy tényleg minden kertben van minimum egy almafa. A német nevén Steiermarknak hívott tartomány szíve Graz és környéke: hegyekkel körülvett mesés alpesi táj, kristálytiszta levegő, ragyogóan ápolt házak, gondozott kertek, zöldellő legelők és sűrű erdők. Ki hinné, hogy ma már banánültetvényeket is találunk a mediterrán hangulatú Grazban?
Autóval az M7-esen, Maribor érintésével a legegyszerűbb eljutni Grazba, amelynek neve a gradec, „kis vár” jelentésű szláv szóból eredeztethető. Valóban vár állott már itt a kora középkor óta, s ha körül szeretnénk nézni, innen a legjobb ma is a kilátás.
Több mint száz éve fogaskerekű vasút (Schlossbergbahn) visz fel: Európa legmeredekebb siklója másfél perc alatt ér a Várhegy tetejére, ahol teljes panoráma és kiváló éttermek, borozók, kávézók várnak. A Várhegyen épült a Guinness rekordok könyve szerint minden idők legvédettebb erődje.
Itt találjuk az 1588-ban épült Harangtornyot az öttonnás haranggal. A pinceboltozatban az erőd börtöne tekinthető meg: a foglyok alvóhelyén ma érdekes kialakítású Kazamata Színpadot működtetnek. Amikor ott jártam, épp a Carmina Burana próbáiba hallgathattam bele.
A város egyik jelképe a 28 méter magas Óratorony, amelyben három harang is működik. Óraműve 1712 óta jelzi pontosan az időt. Graz 2003-ban Európa kulturális fővárosa volt, ekkor adták át a mesterséges, ultramodern Mura-szigetet és a futurisztikus Művészetek Házát. Mindkettő messziről felismerhető, és teljesen egyedivé varázsolja a városképet.
Harangjáték, bor és olaj
Graz belvárosában naponta háromszor, 11, 15 és 18 órakor mesés harangjáték szólal meg az erről ismert Maurer-házban. A német nevén Glockenspielt a 19. század elején készítette Gottfried Maurer, aki Németalföldről hozta az ötletet. Rendszerint már fél órával a kezdés előtt gyülekeznek az érdeklődők, majd pontosan időben kinyílik az óra alatti két ablak, és a harangok hangjára stájer népviseletű női és férfi bábu perdül táncra.
A pár perces produkció végét az aranykakas kukorékolása jelzi. A kis téren összegyűlt közönség tapssal köszöni meg a mesekönyvbe illő jelenetet, amit persze ottjártamkor is mindenki igyekezett a legjobb helyről fotózni a telefonjával. Az utolsó hang elhalkulásával vissza is térünk a 21. századba, a lehajtott fejjel szétszéledő közönség tovább nyomkodja a készüléke gombjait.
Graz közvetlen szomszédságában született Arnold Schwarzenegger, aki minden évben egyszer, a Fő tér karácsonyi vásárán személyesen kínálja a forralt bort. Hogy pontosan melyik napon, és hogy tényleg minden évben eljött-e, arra nem találtam megerősítést. Az biztos, hogy most karácsonykor ott volt a rajongóival együtt.
A forralt bor télen szinte kötelező errefelé, míg a híres stájer tökmagolaj egész évben szerepel a boltok kínálatában. Ha eredeti stájer ajándékot szeretnénk hozni, az nem lehet más, mint a sötétzöld színű, intenzív aromájú tökmagolaj. A levesekhez, salátához, sajtokhoz és desszertekhez is tökéletesen illő olaj bizonyítottan egészségmegőrző és gyógyító hatású, miközben fenséges gasztroélményt is nyújt.
A Schöckl-hegy
Mindössze húsz percre Graz belvárosától északra emelkedik fenségesen a magasba a grazi „házi hegynek” is nevezett Schöckl. Az 1446 méter magas csúcsra a mintegy 700 méter magasból induló kabinos felvonóval juthatunk fel. Ilyenkor majdnem mindig a felhők fölé érünk.
A Schöckl nem túl nagy, kellemes sétával bejárható, és vagy a felhők tetejét látjuk, vagy a csodás stájer vidéket. Az általam nagyon kedvelt kirándulóhelyen három remek étterem várja a kirándulókat napozóteraszokkal, hogy megfelelő időben az innen felszálló siklóernyősökben, sárkányrepülőkben gyönyörködhessünk.
St. Radegundnak a múltban szoros kapcsolatai voltak Magyarországgal, amelynek jelei itt-ott felbukkannak. A Schöckl alsó vonulatánál, 900 m magasan az erdei sétaút neve Ungarische Runde, rajta a Patrona Hungariae kegyhelyével, a Szily-sziklával, az Ungarische Barlanggal találkozhatunk. A települést népszerűsítő turistakiadványok megemlítik, hogy a városka szanatóriumában
a Magyarországról jött Dr. Gustav Nový, és főként utóda, egyben veje, Ruprich Gusztáv olyan szakmai hírnevet és környezetet teremtett, amelyben a nagy nemzetközi pacientúra között különösen sok volt a magyar vendég. Állítólag voltak évek, amikor több magyar szót lehetett hallani, mint németet, mert az Esterházy, a Szapáry, a Károlyi, a Széchenyi, a Nákó, a Gyertyánffy családok tagjai, és művészek, jogászok kúráltatták itt magukat - édesapja a kis Bartókot is idehozta gyógyulni, aki itt írta első levelét az édesanyjának.
A környék a hegyi kerékpárosok egyik kedvenc terepe, és kiváló kirándulósétányok nyújtanak teljes kikapcsolódást, igazi feltöltődést a friss hegyi levegőn. A Schöckl csúcsáról a nyári bobpályán is leszáguldhatunk a 800 méterrel lejjebb fekvő völgybe. A hegy lábánál találjuk St. Radegund települést.
Kapfenberg
Ha Bécsből utazunk Grazba, a vonat utoljára Kapfenberg állomáson áll meg. Nem sokáig áll, de pár perc is elég, hogy észrevegyük és megcsodáljuk Oberkapfenberg várát. Ez a környék egyik legszebb és legrégibb vára, a róla szóló első írásos emlékek 1173-ra nyúlnak vissza. 1550 körül reneszánsz erőddé építették át.
A 19. századra elnéptelenedett építményt 1992-ben Kapfenberg városa megvásárolta, megalapították az Oberkapfenberg Vára Egyesületet, amely irányította a restaurálást, 1994 óta pedig a vár Stájerország egyik kedvelt kirándulóhelye.
Június 25-én rendezik meg a tizenharmadik középkori lovagfesztivált, a vár új kiállítása pedig Időutazás a keresztes lovagokkal és az alkimistákkal címen a vár alatt talált alkimista műhelybe és a hozzá kapcsolódó titokzatos világba vezet el. Naponta kétszer ragadozómadár-röptető bemutatót tartanak, de csak szerdától vasárnapig vannak nyitva.
Kapfenberg városa kedves kis hely, hangulatos belső terekkel, szépen karbantartott házakkal. Itt találtunk egy meghökkentő éttermet: a minden szegletében az osztrák múltat idéző utcában a vendéglőt az amerikai, a kreol és a mexikói konyhára alapozzák. Az én ebédem egy ananászos, kivis, sáfrányos, rizses csirkés étel volt, a neve: Yambalaya. A számomra a dixie-zenéből ismert szó ezúttal étel formájában került az asztalomra. Stájerországot nem szabad kihagyni!
Még nincs hozzászólás