Asszony verve jó?
A nő hatalmas napszemüveget visel, pedig nem is süt a nap. Amikor leveszi, látszik, hogy lila karika éktelenkedik a szeme körül. A kép közhelyes, de a filmekben valahogy így jelenik meg az erőszaknak kitett asszony, aki aztán "bevallja", hogy nekiesett a lépcsőkorlátnak...
Szégyen és félelem
A családon belüli erőszakot elszenvedett nők döntő többsége igyekszik eltitkolni azt, hogy áldozat. Legfeljebb egy-két közeli családtag tud róla, akik szintén hallgatnak, de hivatalos szakaszba (rendőrség elé) mindössze az esetek töredéke kerül. A legtöbben a következő magyarázattal indokolják, hogy nem tesznek feljelentést: 'félek a következményektől' , 'szeretem a férjemet', 'úgysem segít rajtam senki', 'nem akarom a gyerekemet elszakítani az apjától'.
Hogy ezek-e a valós okok, és hogy miért válik tabuvá az erről való beszéd, annak nagyon sok oka lehet. Az első és legnyomósabb érv talán a szégyenérzet. Aki erőszakot szenved el, abban gyakran felébred a gondolat: 'Lehet, hogy én vagyok a hibás, és megérdemlem, amit tesznek velem?'
Beszélni egy megalázó helyzetről talán még nehezebb, mint elszenvedni azt. A fájdalmat el lehet titkolni – legalábbis egy darabig –, de a szégyen olyan címke maradhat, amit nagyon nehéz letörölni.
Kutatásokból az is kiderült, hogy a bántalmazott nők úgy érzik, az a tény, hogy bántalmazták őket, és ezt 'hagyták', megvetés tárgyává teszi őket, ugyanakkor valódi segítséget nem kapnak senkitől. Úgy vélik, hogy a szégyen egyedül rájuk vetül mint áldozatokra, az elkövető kevésbé esik rossz megítélés alá, ezért jobbnak látják, ha egyáltalán nem beszélnek róla.
A családi minta
Problémahelyzetben megnyilvánuló megküzdési stratégiánkat leginkább a családból hozzuk. Ha otthon az a gyakorlat, hogy a nehéz szituációkról még csak szót ejteni sem szabad, nemhogy megoldásra törekedni, akkor az erőszakot elszenvedő inkább magába fordul, és tabuvá teszi a 'szégyenteljes' esetet, mint hogy beszéljen róla, vagy segítséget kérjen.
A tabu persze nem csak rossz, védelmet is nyújt. Az elhallgató megőrizheti énképét a külvilág felé, úgy tehet, mintha minden rendben lenne, nem kell magyarázkodnia és kitárulkoznia. Egy darabig talán még adaptívnak is tekinthető ez az magatartás, de van egy határ, amitől az 'énvédelem' kontraproduktívvá válik. Ilyenkor a titkosított dolgok már nem csupán fenntartanak egy látszatot, de el is szigetelnek a többi embertől.
Sem a közbeszéd, sem a média nem szereti ezt a kényes témát, inkább hallgat róla, bár célzott kutatások szerint a családon belüli erőszak a mai magyar társadalomban igen elterjedt és sokakat érintő probléma.
Oka lehet a tabusításnak az is, hogy bár a kérdés jogi szempontból megoldott (a házastárs verése büntetendő cselekmény), a gyakorlat azt mutatja, hogy a rendőrség nem tud mit kezdeni ezzel a kérdéskörrel. Gyakran ki sem mennek a helyszínre, vagy ha igen, szóbeli fenyítéssel megússza az erőszaktevő.
A nőre, aki a feljelentést teszi, legalább annyian ferde szemmel néznek, mint az elkövetőre, és még annak is ki van téve, hogy hibáztatni fogják. Sajnos kevés olyan anyaotthon és segítő szervezet van, amelyik befogadná az erőszak elől menekülőket, és jogi, lelki, anyagi segítséget tudna nyújtani. Kérdés tehát, hogy érdemes-e megszólalni, segítségért kiáltani, vagy jobb csendben maradni?
Tabumentes légkör
A média szerepe nem megkerülhető a tabuk témájában. A családi értékek hangsúlyozása, a harmonikus életmód felmutatása mellett helyet kellene, hogy kapjon néhány más hang is. Nevezetesen az, hogy nem mindenkinek sikerül – gyakran önhibáján kívül – ideális, boldog, kiegyensúlyozott családi életet teremtenie maga körül, de attól még nem 'hibás' és megvetendő.
Több olyan műsor, program kellene, amelyik abban segít, hogy a nehéz helyzetben lévők is találjanak kiutat, hogy lássák, nincsenek egyedül. Sokat javítana a helyzetükön az is, ha legalább nyíltan és őszintén lehetne beszélni a kérdésről, anélkül, hogy megszégyenülnének, amikor be merik vallani, hogy erőszak áldozatává váltak.
Mert sajnos ha egy társadalomban az a szemlélet uralkodik, hogy mindenki maga tehet arról, amilyen helyzetben van, addig a családon belüli erőszak is tabutéma marad.
Még nincs hozzászólás