Ártatlan kis titkaink
Gyerek voltam, amikor megcsapta a fülemet egy mondat. Sophia Lorent is unja valaki... Akkoriban Sophia számított a legszebb nőnek a világon, na meg Lollobrigida, és én úgy képzeltem, hogy aki ilyen gyönyörű, annak minden mozdulatát ámulva lesi egy férfi, míg az élet véget nem ér.
Aztán felnőttem, és megtanultam, hogy ami változatlan, az előbb-utóbb unalmassá válik, még akkor is, ha tökéletes. Az első külön szobám. Az első farmerom. Az első sminkem, hajam, hajszínem, és sorolhatnám. Aztán a szerelem, az első fiú, akiért az életemet is odaadtam volna az első hetekben, két hónap múlva meg arra sem emlékeztem, hogy hívják.
Így emlékszem rád...
Nagy kincs hát, ami hibátlan, nem akarjuk elveszteni, úgy is mondhatnám, az unalom kukájába dobni. Meg kell tudni őrizni valahogy a szép és értékes dolgokat, nem szabad engedni, hogy bár ugyanolyan fényes marad, belefáradjon a szemünk. Na, de mit? Hát például a nagy szerelmet, a házasságot.
A legokosabb dolog, ha igyekszünk a legpontosabban, legfelidőzhetőbben megőrizni a szép pillanatokat. Nincs mire várni, azonnal hozzá kell látni, hogy naplószerűen leírjuk például a megismerkedésünk pillanatát. Mikor is történt? Hol történt? Milyen idő volt aznap? Mi volt rajta? És rajtad? Mi fogott meg benne először? A mosolya? A hangja? Az illata? A humora?
Ha részletesen leírtad, másold át egy csodaszép levelezőlapra, és add át neki. Legyen a címe ez: Én így emlékszem ránk… Örülni fog, és ha van kedve, ő is elkészítheti ugyanezt a saját emlékei alapján.
Valamit az unokáknak
Aztán jöhet a következő emlék, a következő nagy pillanat, egy harsány házibuli emléke, mi volt rajtad, mi volt rajta, mire táncoltatok? Aztán az első baba érkezésének híre, mit éreztél, amikor megtudtad, hogy ezentúl hárman lesztek? És ő mit mondott? Milyen volt az arca, milyen volt a szeme, az ölelése?
Ugye, nem kell mondanom, hogy a bébi születése is tartogat jó pár gyönyörű pillanatot, közös emléket, melyeket kár volna átengedni a homálynak? Ha az emlék levelek összegyűlnek, be lehet fűzetni könyvformába, és a lapok közé sok-sok fényképet lehet ragasztani. Elkészíteni épp olyan szórakoztató és szívmelengető, mint lapozgatni később, vagy sokkal-sokkal később, amikor már unokák vesznek körül.
Titkos feljegyzések
Izgalmas és igen hasznos lehet, ha a szerelmünkről jegyzetelünk. Ha titkos feljegyzéseket készítünk róla, például, hogy milyen szexi volt, amikor a szakadó esőben leszaladt, hogy kicserélje a kocsi kerekét, csak hogy elmehess aznap a konditerembe. Jó, ez most nem a legütősebb példa, de ha szeretünk valakit, annyi minden tűnhet szexinek és gyönyörűnek, és ezek is mind-mind feledésbe merülnek, ha nem őrizzük meg szorgalmasan.
Nem kell tudnia a feljegyzéseinkről, legalábbis egy évig biztos nem. De milyen büszke és boldog lesz, ha egy év múlva mégis átadjuk neki! A legszexibb és legcsodásabb és legaranyosabb és legszerethetőbb férfinak címezve, de jobb címet is ki lehet találni. Ez egyébként varázshatású, mert ha egy férfit dicsérünk, olyanná is válik.
Mától balkézzel!
Egyébként köztudott, hogy az unalom a megszokásból fakad. Ugyanaz a napi rutin, ugyanazok a párbeszédek, arcok, konfliktusok, problémák. Ha a megszokott rítusainkat eldobjuk, máris izgibb az életünk. Változtassunk!
Ezt egyedül is végezhetjük, de még viccesebb, ha bevonjuk a kedvesünket is. Például határozzuk el, hogy mától bal kézzel mosunk fogat, hacsak nem vagyunk balkezesek, mert akkor a jobbal. Még viccesebb, ha közben elénekelünk egy dalt, de ne túl hangosan, mert megőrülnek a szomszédok.
Itt csak lengyelül!
Sokat dob a kapcsolaton, ha megbeszéljük, hogy a nappaliban kizárólag angolul (vagy más nyelven) beszélünk egymáshoz. Kicsit sem probléma, ha nem tudunk azon a nyelven, elég, ha a kiejtést utánozzuk. (Hasznosnak akkor hasznos, ha ezzel, persze, gyakoroljuk is a nyelvet.)
Unalmas hétköznapokon ki lehet próbálni a szerepjátékot is. Legyen egy doboz tele szerepötletekkel, és mindketten húzzunk belőle. Nem a szex a cél, hanem a szórakozás, persze az sem kizárt. Például érdekes lehet megkérni az indián törzsfőnöknek öltözött párunkat, hogy vigye már le a kutyát.
Unalmas? Dehogy!
Sokan úgy gondolják, ha az életük nincs tele őrült izgalmakkal, akkor a kapcsolat lapos és menthetetlen. Pedig nincs is talán jobb annál, ha van valaki, akivel jólesik csendben üldögélni egy padon, netán tévézni, krumplit hámozni…
A meghitt pillanatok, a nyugodt összetartozás élménye nem pótolható a vadvízi evezéssel, persze az sem árt olykor. A hosszú ideje együtt élő párok képesek megmenteni és megőrizni a kapcsolatukat, hiszen nem azért vannak együtt, hogy őrült kalandokban vegyenek részt, hanem pontosan tudják, hogy az unalmas dolgokat is együtt kell csinálniuk, ezek közben pedig élvezik egymás társaságát.
Miért? Mert bevásárlás közben is annyi minden érdekesség van, amit jó együtt megélni, és még csak meg sem kell beszélni, elég összenézni és mosolyogni. Például az a tolakodó néni a kasszánál, vagy a mindenkinek fennhangon bókoló, udvarló zöldséges a piacon. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas emberekké kell válnunk, de ne gyakoroljunk túl nagy nyomást a párunkra azzal, hogy folyamatosan próbáljuk izgalmassá és kalandossá tenni a mindennapjainkat.
Amikre figyelni kell…
- Akár mászunk sziklát, akár nem, az intimitásról sose feledkezzünk meg. Szükség van arra az ölelésre, a reggeli és esti forró puszira, vagy akár arra, hogy kézen fogva bóklásszunk az utcán.
- Ha lapos lett a szex, egy időre tiltott területnek kell nyilvánítani az ágyat. Mindenhol szabad a szerelem, csak az ágyban nem. Az is megoldás lehet, ha egy időre, például egy hónapra felfüggesztjük a szexuális életet, de csak közös megegyezéssel. Megoldást jelenthet, ha a pár megbeszéli, milyen szexélményekre vágyik, de az is, ha elmennek egy szexterapeutához.
- Afrodiziákum sok-sok étel, például a csípős fűszerek, a csoki, a vörösbor, de beindíthatja a szexhormonokat az alkalmas zene, a sport, a közös tánc és az alapos, kedves, szerető ölelkezés és csókolózás.
Még nincs hozzászólás