Arisztokrácia régen és most
A múlt hatással van az életünkre. Habár hazánk történelme meghatározó, nem szabad megfeledkeznünk közvetlen gyökereinkről, a családról sem: érdemes tudnunk, hogy honnan jöttünk, hiszen ez mutathatja az utat, ahová tartunk.
Bár az arisztokráciát a múlttal azonosítjuk, a mai napig élnek nemesi családok, amelyek őrzik a hagyományokat, és büszkék a címükre.
A Magyar Történelmi Családok Egyesülete 1994-ben alakult, első elnöke gróf Nyáry János volt, a tisztséget 2014 óta báró Riedel Lóránt tölti be. Elmondása szerint elsődleges céljuk az, hogy a köztudatban a nemességről kialakított negatív képet megváltoztassák.
„Az alapításkor szerettük volna a nemes ifjakat összefogni, segíteni őket a kapcsolattartásban, hogy megosszák egymással családjaik történetét. Lassan azonban egyre több lett az idősebb tag, s így a fiatalok kezdtek kikopni és külön programokat szervezni. Szerencsére megint egyre több a fiatal az egyesületben, ennek köszönhetően ifjúsági tagozatot is létrehoztunk.
A bárói címmel rendelkező Riedel Lóránt szívén viseli a magyar nemesség sorsát, bár a családja eredetileg sziléziai eredetű. Címeres levelet a Riedel család 1596-ban Prágában, II. Rudolftól kaptak, birodalmi nemességgel, illetve 'löwenstern' előnévvel, majd 1642-ben Riedel Mátyás megkapta a bárói rangot I. Lipót császártól Bécsben.
Dédapja, Riedel József vasútmérnök volt és gróf Széchenyi István kérésére jött Magyarországra több társával, hogy a vasútvonal kiépítését elősegítse. A család itt letelepedett és magyarrá vált.
Ha az irodalmat vagy a művészetet vesszük alapul, láthatjuk, hogy a nemesség megjelenítése nem éppen hízelgő: sokszor csapodárokként, zsarnokokként vagy akár kicsit bolondként jelennek meg a művekben.
Kevésbé köztudott, hogy aki nem a rangjához, az őse által kiharcolt tisztelethez méltón viselkedett, annak hátat fordított a többi arisztokrata. Korábban ez a kirekesztés abban is megnyilvánult, hogy többé nem hívták meg őket bálokra, vadászatokra vagy egyéb közösségi eseményekre.
A nemesség számára Isten, a haza és a család szolgálata volt a legfontosabb, ebből ered »a nemesség kötelez« kifejezés is. Szeretnénk ezt az eszmeiséget továbbadni, hiszen nemesi rang azoknak járt, akiknek a családjában valaki a hazájáért vitt véghez valami igen tiszteletre méltó dolgot. Ez egyfajta felelősségvállalás, ami szerint a hazáért tenni kell, és ha módunkban áll, segíteni kell embertársainkon.”
Az egyesület fontosnak tartja a tagok közötti kapcsolattartást, ezért különböző programokat – kirándulásokat, klubesteket – is szerveznek, általában kéthetente. A nemesi családok nagy része sajnos kénytelen volt elhagyni Magyarországot. „Néhány ezer nemesi család van Magyarországon, a főnemesi családok közül megközelítőleg százhúszan élnek még itthon, az egyesületünk létszáma pedig jelenleg körülbelül százhetven főre tehető.
A történelmi családok közül a Báthory, Zrínyi, Frangepán és Rákóczi család már kihalt; a Batthyány, Zichy és Széchenyi család sok tagja külföldön él, ahol a második-harmadik generáció általában már nem is beszél magyarul.”
A Magyar Történelmi Családok Egyesülete 2007 óta az Európai Nemesi Szövetség (CILANE) tagja – ennek megfelelően a tagfelvételük is nagyon szigorú és kötött.
„Mivel kilencedik éve vagyunk tagjai a CILANE-nek, így az ő szabályaikat követjük. A régi hagyomány szerint csak az apai ági nemesség elfogadható, így mi is eszerint járunk el. Akik amúgy anyai ágon nemesek, azokat agilisznek nevezzük. Szeretnénk, ha a közeljövőben valamely módon ők is bekapcsolódhatnának az egyesület életébe.
Egyébként a történelem során csak a királynak volt jogosultsága nemesítésre, így ha egy nemes asszony egy nem nemessel házasodott, és fiúgyermekeik születtek, akkor fiúágon újra nemesíthette a családot.”
De mit is jelentett régen és most nemesnek lenni? „Szeretnénk továbbvinni a nemesség által a mai napig képviselt értékeket, hiszen olyan neveltetésben részesültünk, amelynek köszönhetően tartásunk lett, megtanultunk felelősségteljesen élni, ami nem véletlen: gondoljunk csak a hatalmas birtokokra és kastélyokra.
Ezeket az őseink nemcsak maguk miatt tartották fenn, hogy legyen hol vadászni, de sok embernek is munkát adtak velük. Megtanulták a generációk alatt, hogy ha rosszul üzemeltetik a gazdaságukat, nemcsak ők mennek tönkre, de rengetegen elveszthetik a munkájukat, és nem tudják a családjuk számára a napi betevőt biztosítani.
Kevésbé ismert, hogy a birtokon szolgálókat, ha megöregedtek, támogatták, ha pedig a termés nem volt megfelelő az adott szezonban, megnyitották a magtárakat, így gondoskodva a munkásaikról. Templomokat, iskolákat és egyéb, a közösséget szolgáló objektumokat építettek. Fogalmazhatunk akár úgy, hogy a környezetük és hazájuk jólétéért végül is a nemesek feleltek.
A fentiek fényében úgy gondolom, hogy a neveltetésünkből adódó tartásunkat és felelősségtudatunkat értékként kell kezelnünk” – zárta gondolatait báró Riedel Lóránt.
Még nincs hozzászólás