Anya! Tudod, hogy kötelező olvasmány vagy?
Volt vígszínházi színésznő és a filmgyári válogatott tagja, Oscar-díjas magyar produkció jeles szereplője és világhírű francia rendező kiválasztottja. Több mint tíz évig élt Amerikában, ahol még a Variety, Hollywood legrangosabb szaklapja is bemutatta, hiszen kint is sokat forgatott, ám miután hazajött, a nagyközönség ismét Szabó Magda fonott hajú, nyakigláb diáklányát, az Abigél Torma Piroskáját kereste benne. Bánfalvy Ágnest bizonyára egész pályáján kísérni fogja ez a szerep.
Horn Micit is eljátszotta már, akit a Zsurzs Éva rendezte sorozatban Ruttkai Éva alakított, s akiből vígszínházi évei során Bánfalvy Ágnes ugyanolyan elismerést váltott ki, mint Bulla Elmából vagy Dajka Margitból. Előbbivel Makk Károly révén, a Philemon és Baucisban játszott, utóbbival Huszárik Zoltán rendezésében, a Csontváryban került egy filmbe. De dolgozott Bódy Gáborral (Katonák) és Sándor Pállal (Szabadíts meg a gonosztól) is. „Világútlevelet” Szabó Istvántól kapott, a Mephistóval, azzal utazott Jean-Luc Godard-hoz, majd Párizsból New Yorkba.
RIDIKÜL MAGAZIN Rendkívüli szülei voltak. Édesanyja még élete végén, kilencvenkét évesen is nagyon adott magára, ízig-vérig nő volt, édesapja pedig életeket mentett a háborús időkben.
BÁNFALVY ÁGNES Kivételes családban nőttem fel, az biztos. Hárman vagyunk nővérek. Sarolta főorvos, Lili kozmetikus. Nekem mindig az volt a problémám, hogy nem az adott napnak éltem. A gimnáziumi osztályfőnököm „diagnózisa” a következőképpen hangzott: „A kudarcok teljesen letörik, a sikerről nem vesz tudomást.” Igen, ez mindig így volt. Még a legnagyobb sikereimet is megkérdőjeleztem. A jónál is jobbat várok el magamtól. Elnézést a hasonlatért, de egy tudós sem ül a babérjain, ha felfedezett valamit. Rögtön azon gondolkozik, hogyan tovább. Én is örökké ezen töprengek. Mit lehetne még és mit lehetne másképp? A fantáziám, szerencsére, megvan hozzá. Különben is, azt vallom: az embert a kreativitása viszi előre.
RM És akkor a mamája…
BÁ …igen, anyu vagány nő volt. Életrevaló. Életimádó. Ruttkai Évában is ugyanezt láttam, aki gyorsan a barátnőjévé fogadott. Ő mondta egyszer, hogy aki túlélte a háborút, az csak boldog lehet és csak örülni tud az életnek. De minden egyes napnak, külön-külön. Ez anyura is igaz volt. Mi már más nemzedék vagyunk. Kis dolgokat nem igazán értékelünk. Nem voltunk olyan helyzetben, ahol ez megmérettetett volna.
A mi életünkből szerencsére kimaradtak a nagy szörnyűségek. Én otthon is példát kaptam, és a pályámon is. Figyeltem Ruttkait a vígszínházi próbákon, hogy mit lehet tanulni, ellesni tőle. Közben meg akartam felelni anyám elvárásainak, aki imádott, de többször megjegyezte: „Ági, belőled hiányzik a hiúság. Neked még egy csinos pongyolád sincs.”
RM Nem volt és nem is hiányolta?
BÁ Előadás vagy forgatás után örültem, hogy hazaértem. Ájultan estem az ágyba. Főiskolás koromban kint jártunk az osztállyal a Szovjetunióban. Mindenki rajtam nevetett. Úgy hívtak, hogy Chanel-Flanel. Minden lány szép kis baby-dollban, én meg egyszerű flanel hálóingben. De a többiek szétfagytak ám a kollégiumi szobában. Én nem. Ja, és még valamit az én drága anyukámról. Örökké olvasott. Hordtuk neki a könyveket. Kilencvenkét évesen azért volt szellemileg olyan friss, mert falta a regényeket. És imádta a fiatalok társaságát. „Energia!” – mondta. Ez nekem is fontos. Színészmesterséget tanítok. Növendékeim vannak. Ez is motivál, inspirál. Mellettük folyamatosan nyitottnak kell lennem.
RM Édesapja sem volt otthonülő. Éveken át méhészkedett. Vele tartott?
BÁ Őt is nagy energia hajtotta. A humoromat talán tőle örököltem. Mérnök volt, vízipólózott, majd edzőként is dolgozott. Én utáltam a méhészkedést, az állandó jövés-menést, helykeresést. Egyszer össze-vissza csipkedtek a méhek, máskor, amikor egy erdő közepén telepedtünk le, a vaddisznók ijesztgettek. De ott is tanultam valamit. A fák között bujkálva azt találtam ki, hogy követ a kamera. A Csontváry forgatásán, Jankura Péter, az operatőr meg is kérdezte: „Ági, hogy van az, hogy te mindig tudod, hová kell nézned?”
Tudtam, mert már tízéves koromban ezt gyakoroltam az erdőben. Pedig akkoriban még eszembe sem jutott a színészi pálya. Később, tizenhat évesen már igen. Láttam egy filmet Isadora Duncanről, a híres táncosnőről. Vanessa Redgrave játszotta őt, akkora élmény volt a számomra, hogy el is döntöttem, ugyanezt akarom csinálni én is.
De mondok egy sztorit apámról. Hogy milyen ember volt. Árvíz, majdnem úszik az összes kaptár. Mi anyámmal ülünk már a kocsiban. Apám el, maradunk a gabonatábla közepén. Azt hittük mindennek vége. Egyszer csak megjelenik apám – három orosz tankkal. Elment a közeli kaszárnyába, hogy jöjjenek kimenteni minket. Tankokkal! Ki is szabadítottak kaptárostul, mindenestül.
RM Huszonkét éves fia ismerte a nagypapáját?
BÁ Olivér és apám már nem találkozhattak. Mivel hárman vagyunk lányok a családban, és Olivér a férjem vezetéknevét viszi tovább, apám keresztnevét is megkapta. Így lett Horváth Olivér Vilmos. Egyetemista. Gazdasági menedzsmentet tanul. Egyet nem akart: színésznek lenni. A zeneszerzés viszont nagyon érdekli. Amikor az Abigél színpadi próbái zajlottak, néha belenézett.
Szikora János, akit a darab producereként én kértem fel a rendezésre, az egyik próbán hirtelen felkapta a fejét. „Mi ez a zene?” – kérdezte. A fiam zongorázott. „Hívd már ide!” – mondta. „Mit játszottál az előbb?” – kezdte faggatni Olivért. Amikor megtudta, hogy a fiam zenéjét hallotta, bevonta őt is a munkába. A film tényleg mindannyiunknak, akik játszunk benne, komoly népszerűséget hozott annak idején.
De amikor a Főnix Csarnokban Horn Miciként kiléptem a színpadra, háromezer-háromszáz ember vastapsa fogadott. Annyit tudtam csak elmondani a szövegemből, hogy: „Jó estét kívánok!” Az „Isten áldásával”-t már nem tudtam hozzátenni. Az előadás végén pedig állva tapsolt a közönség.
RM Torma Piroska szerepében Olivér mikor látta először az édesanyját?
BÁ Talán tizenkét éves lehetett. Megyek haza, keresem a gyereket, ül a tévé előtt. Abigél, nem is tudom, hányadik rész. Úgy bele volt mélyedve a történetbe, hogy teljesen elvonatkoztatott attól, hogy az anyja vagyok. Hetedikes korában meg azzal jött haza, hogy: „Anya! Tudod, hogy kötelező olvasmány vagy?” Csak az én anyám nem örült, hogy mindenki ezzel a nyurga, copfos lánnyal azonosított. Más szerepekben jobban szeretett, mert ott szebbnek látott.
Szerintem ő is színésznő akart lenni egykor, csak máshogy alakult az élete. Megismerkedett apuval, és jöttünk mi, lányok, egymás után. de hogy ők hogyan találkoztak?! A nagymamám választotta ki aput anyunak. „Szép szál legény és okos is. Jó lesz!” – hangzott el a döntés a nagymama szájából, és ez a két ember valóban egymásba szeretett. Az Isten is egymás felé terelte őket. Mindig érdekessé tudták tenni a házasságukat.
RM És az unokája hogy van?
BÁ Kinek az unokája?
RM Az öné.
BÁ Nekem nincs unokám.
RM Hogyhogy nincs? Gárdos Éva filmjében, az Amerikai rapszódiában Nastassja Kinski a lánya és Scarlett Johansson az unokája.
BÁ Ja! Akkor előbb megnyugszom, aztán válaszolok. Scarlettet Los Angelesben, a film amerikai bemutatóján láttam legutóbb, Nastassjával Karlovy Vary fesztiválján is együtt hajoltunk meg a vetítés után. Scarlett tizenöt éves volt, amikor a filmet forgattuk. Odajött hozzám egyszer az édesanyja. Azt mondja: „Tudod, hogy a lányom mennyire öntörvényű. Senkivel sem került szorosabb kapcsolatba, de téged megszeretett.” Kaptam is tőle ajándékba egy szép sálat, amelyet mindig szívesen viselek.
RM Tony Scott? Kémjátszma?
BÁ Kis szerep, szinte semmi.
RM És Brad Pitt, meg Robert Redford? És bekerült a film trailerébe is!
BÁ Na, az viszont nem semmi! Tony Scott brit rendező. Azt mondta, amikor elkezdtünk dolgozni: „Te csodálatosan beszélsz angolul!” Az ő szájából ez nagy elismerés volt. A jelenetem csak abból állt, hogy hisztizek a férjemmel, és felborítom a márványasztalt a New York kávéházban. Brad Pitt és Robert Redford pedig ezt nézik. Be is jöttek szépen mindketten, kicsit korábban, mint kellett volna, de a rendező udvariasan jelezte nekik, hogy ez még el fog tartani, pihenjenek.
Leültek az asztalhoz, a kamera az ő látószögükből vette a hisztimet, két világsztár, és még vagy negyven ember a stábból csendesen nézte, ahogy többször felborítottam az asztalt. A forgatás befejeztével pedig kaptam egy óriási virágkosarat, amelyet napokig otthon kerülgettünk az előszobában. Nem tudtuk hova rakni, akkora volt. Anyám csak csodálkozott. „Én mint bál szépe nem kaptam hajdanán ennyi virágot! Ki küldte ezt neked, Ágikám?” Tony Scott küldte, tisztelettel és szeretettel.
RM New Yorkból is van egy jó rendezősztorija. Tudja, hogy Miloš Forman nekem vissza is igazolta?
BÁ Egy kelet-európai történetet akart filmre vinni, amiből aztán nem lett semmi. „A filmtervem dugába dőlt – mondta, – de azért találkozhatunk.” Manhattan, 5th Avenue, üzenet vár a recepción. Hogy késik egy kicsit a rendező úr, mert teniszezésből érkezik. Amikor sporttáskával a vállán megjelent, azt hittem, elájulok. Az én drága szüleim annak idején nekem is ugyanolyat vettek – Csehszlovákiában.
Már egy ideje kellemesen csevegtünk, amikor arra gondoltam, milyen jó lenne, ha mögöttem is állna ügynökség. Szeretnék kapni egy officert, mondtam. Agency, vagyis ügynökség helyett ez a szó jutott eszembe. „Pasit? Vagy mit?” Forman ezen úgy elkezdett nevetni! De amikor elmeséltem neki, hogy ki vagyok, honnan jöttem, kikkel dolgoztam, és hogy most a Columbia Egyetemen tanulok, nagyon segítőkész volt. Tollat és papírt tett elém, és lediktálta az ajánlást a saját ügynökének. I'm recomended by Miloš Forman…
Évekkel később San Franciscóban találkoztunk, ahol az Amadeust vágta. Néztem a felvételeket, ő meg arról panaszkodott, hogy vannak dolgok, amelyekbe a producerek még mindig nem engedik beleszólni. Nekem meg folytak a könnyeim, mert tudtam, hogy egy ekkora produkcióba soha az életben nem fogok bekerülni.
RM De bekerült másfajta filmekbe, és az elmúlt években is beválogatták több amerikai koprodukcióba. Még New Yorktól sem szakadt el.
BÁ A szárnyaim még mindig erősek, elvégre évekkel ezelőtt Arany Pillangó-díjjal tüntettek ki a Parlamentben. A külföldön végzett munkámért kaptam. Ugyanakkor, amikor Zsigmond Vilmos, az Oscar-díjas magyar operatőr. Az elismerés kötelez, repülni pedig szeretek.
Még nincs hozzászólás