Anya, én nem megyek strandra!
A nyár a gyerekeknek elvileg a szabadságról szól. Fagyi, strand, pancsolás, mezítlábas rohangálás, késő esti biciklizések. És mégis, egyre több családban hangzik el egy mondat, ami hirtelen mindent megváltoztat: Anya, én nem megyek a strandra, mert csúnya vagyok.
Sok szülő ilyenkor lefagy. Hiszen egy gyereknek még nem kellene a teste miatt szégyenkeznie. Nem kellene hasat behúznia, törölközőbe csavarodnia, vagy az öltözőben bujkálnia. Mégis egyre több 7 éves vagy idősebb gyerek nézi magát kritikus szemmel.
Mikor kezdődik?
A legtöbben azt gondoljuk, hogy a testképzavar a kamaszkor problémája. A szakemberek azonban azt tapasztalják, hogy már kisiskolás korban megjelenhetnek az első jelek. Kövér vagyok? Nagy a hasam? Miért vastagabb a combom, mint a többieké? Ezek a kérdések sokszor már hét-tíz éves gyerekek szájából is elhangzanak.
A nyár különösen érzékeny időszak. Míg télen a pulóverek és kabátok valamelyest elrejtik a testet, addig a strandon minden láthatóvá válik. A gyerekek összehasonlítják magukat egymással, és könnyen arra a következtetésre jutnak, hogy valami nincs rendben velük.
Nem a tükör csúfol
A gyermekpszichológusok szerint a testkép nem a tükör előtt alakul ki, hanem a kapcsolatokban. A gyerek figyel. Hallja, amikor anya azt mondja magáról, hogy szörnyen nézek ki fürdőruhában. Hallja, amikor a családtagok mások külsejét kommentálják. Hallja a viccnek szánt megjegyzéseket is. A felnőttek gyakran elfelejtik, hogy a gyerek szó szerint veszi ezeket a mondatokat. Nem humort hall bennük, hanem értékítéletet.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 7. számának 47. oldalán!)
Még nincs hozzászólás