Anna-báli történetek
Szentgyörgyi Horváth Fülöp János 1825. július 26-án rendezte füredi házában az első Anna-bált, lánya, Anna-Krisztina tiszteletére, aki 1805. július 15-én született. A Balaton leghíresebb települése végül erről a névnapról lett közismert.
A legenda szerint Krisztina ezen az Anna-bálon ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernő huszár főhadnaggyal, aki akkoriban igazi szívtiprónak számított. A jóképű katonatiszt örmény eredetű családból származott, nagyapja erdélyi szolgálatai után a családja I. Ferenctől két torontáli uradalmat is kapott. A Temesvár.blog állítása szerint „aki nem tudná: valamikor a XVII. század végén Erdélyből, ráadásul a Székelyföldről a Bánságba elszármazott, eredetileg az Issekutz nevet viselő örmény család ikszedik generációs leszármazottja”.
Mindenesetre Kiss Ernőnek rendkívül jómódú volt a nagypapája és a nevelőapja is, tehát a huszártiszt sok mindent megengedhetett, és meg is engedett magának. Például a hannoveri királynál tett bemutatkozó látogatásakor ragaszkodott hozzá, hogy egész díszszázad kísérje, akkor is, ha a snájdig ezredes állami költségkeret híján maga állhatta az összes katona útiköltségét.
A későbbi aradi vértanú – aki nyilván nem tudta előre, milyen sors vár majd rá – tehát Füred igen jó partijának számított. Nem tudjuk, mivel hódította meg Krisztina, de az ő jegyességükhöz kötődik a bál történetének kezdete.
A 19. században ez a bál volt a legkedveltebb az arisztokraták körében, és olyan hírességek vettek részt rajta, mint Vörösmarty Mihály, Jókai Mór vagy Blaha Lujza. Az Anna-bál szépének megválasztása már nem ilyen régi hagyomány, csak 1957-re datálódik. Igaz, bálkirálynőt korábban is választottak, az első megtiszteltetés Kozma Irmáé volt, 1862-ben.
Az Anna-bál egyébként nem volt folyamatos tradíció, nem fix időpontban tartották, és olyan is előfordult, hogy kimaradt egy év. 1903. július 19-én jelent meg a helyi újságban, hogy a hagyománytól eltérően a bált Anna napjáról augusztus 8-ára tették át.
Sokszor jótékony célt szolgált a nagy esemény, például az 1907. augusztus 3-án tartott Anna-bál egész bevételét egy Csány László tiszteletére állítandó szoborra fordították, akit a tizenkét aradi vértanú után négy nappal végeztek ki. Nem kis összeg folyhatott be ilyenkor, hiszen ebben az időben igen sokan vettek részt a bálon. 1877-ben 1400-nál is többen mulatoztak Balatonfüreden, az ünnepség reggel hétig is eltartott.
A I. világháború kitörésével az Anna-bálok története is megszakadt, s csak 1954-től éledt újra ez a szép és illusztris hagyomány.
Még nincs hozzászólás