Amikor a gyerek úgy érzi, a tükör hazudik
Ha belenéz, túl soványnak vagy túl kövérnek mutatja. Fogyni, hízni kezd, vagy extrém módon sportol. Az étkezési zavarok leggyakrabban kamaszkorban kezdődnek.
Táplálkozási szokásaink már gyermekkorban kialakulnak. Ilyenkor sajátítjuk el a helyes ételválasztást, az étkezések higiéniáját és a hozzá kapcsolódó kulturális szokásokat is. Formálódik az ízlésünk, rögzülnek a táplálkozási minták.
Az étkezési zavaroknak széles a spektruma
Csecsemő- vagy kisgyermekkorban az átmeneti problémák még nem feltétlenül mutatnak kóros eltérést. Míg 2-3 éves kor között a növekedés lassulásával csökken az étvágy is, addig a 4-6 évesek gyakran válnak válogatóssá.
Gyenge Zsuzsanna pszichológus, a Yelon szerzője szerint csecsemőkorban lehet probléma a táplálási vagy szoptatási nehézség, míg kisgyermekkorban a szelektív evés, amely akkor adhat aggodalomra okot, ha 10-15-nél kevesebbféle ételt hajlandó a gyermek megenni.
Ilyenkor a gyerekorvos és a védőnő, valamint a speciálisan ilyen problémákra képzett szakemberek (mint pl. szoptatási tanácsadó és szülő-csecsemő konzultáns) közösen nyújtanak segítséget az édesanyának abban, hogy a táplálkozási zavar ne okozzon fejlődésbeli elmaradást, vitamin- vagy tápanyaghiányt a csecsemőnél.”
Serdülőknél gyakran kialakul testképzavar
A pszichológus szerint gyakran már a serdülőkorban kezdődnek a problémák, leggyakrabban 14 éves kor felett, de van tapasztalat akár 10-12 évesekről is. A kiváltó okoknál, főleg ennél a korosztálynál, nem feledkezhetünk meg a mai társadalmunk hatásairól sem.
A média a vékony modellek példaképként való mutogatásával, vagy például a kisebbeknél elterjedt Barbie babák, nagymértékben befolyásolhatják a testképzavarok kialakulását, a kóros soványság iránti vágyat. Ezenfelül a betegségre való hajlamban, a zavar kialakulásában és fenntartásában meghatározó szerepe van a genetikai hajlamnak és a környezeti hatásoknak (mint például család és iskola).
Ezek jellemzően komplex módon jelenhetnek meg egy kórképben. Az evészavarok egyaránt jellemzőek a fiúkra és a lányokra is: míg a lányoknál a gyermekkori evészavarok klasszikus fajtái az anorexia nervosa és a bulimia nervosa jelenik meg, addig a fiúknál inkább az izomdiszmorfia (az izomzat méretével való kényszeres foglalkozás) a jellemző.
Árulkodó tünetek
Mind az anorexia, mind a bulimia esetén a gyerek sokat foglalkozik az alakjával, a gondolatait ez teszi ki, irreálisan látva saját testüket. Az anorexiánál az egyik kézzelfogható változás, a fogyás, a gyerek táplálkozási magatartása alakul át, kerüli a közös étkezéseket, számolja a kalóriákat, sok időt tölt sportolással.
A kezdeti feldobottságot hangulati labilitás, fáradékonyság és a koncentráció hiánya váltja fel – mondja Gyenge Zsuzsanna, hozzátéve, hogy az anorexiával ellentétben a bulimiánál a gyerekek gyakran normál testalkatúak. Jellemző, hogy a hányást falásrohamok előzik meg, egy-egy ilyen alkalommal akár több száz vagy több ezer kalóriát is elfogyaszthatnak, ezért árulkodó jel lehet, ha a hűtőből hirtelen eltűnnek az ételek.
A gyerekeknek jellemzően problémájuk van az érzelmek kezelésével, gyakran rossz a hangulatuk. Bár elsőre nem tűnnek betegnek, az idő múlásával fokozódik az ingerlékenység, a fáradtság, és fásultakká válnak. Spontán ájulások, gyomorégés, székrekedés, végül depresszió és megromlott baráti kapcsolatok jellemzik.
Az anorexia szövődményeként pedig lecsökkenhet a csontállomány, és megállhat a növekedés is, míg a bulimiánál jellemzően sérül a fogzománc, kisebesedhet a nyelőcső, valamint a test sav-bázis egyensúlyának felbomlása miatt szívritmusproblémák alakulhatnak ki.
A túlevés is betegség
A serdülőkorú fiúk körében az izomdiszmorfia a jellemző – mondja a pszichológus, a fiatalok túl vékonynak, nem elég izmosnak látják magukat. A veszélyt ilyenkor a túlzott edzés, a különböző szerek, szteroidok fogyasztása jelentheti,ami funkcióromlást okozhat.
Érdemes még megjegyezni, hogy létezik az anorexia, a bulimia ellentéte is gyerekkorban, az obezív evészavarok többségében a gyerekek a kórházi ellátáson belül a pszichiátriai osztályok helyett inkább a diabétesz vagy endokrinológiai ellátásba kerülnek.
A szakemberek túlevéses zavarnak hívják azt az evészavarfajtát, amelyet ismétlődő falások jellemeznek, a gyermek elveszti étkezési kontrollját. A pubertás előrehaladtával a lányoknál nő a túlevéses zavar előfordulási aránya. Kialakulása az elhízás rizikótényezőjének tekinthető.
Van rá megoldás
Szerencsére a gyermekgyógyászatban is egyre jobban terjed a bio-pszicho-szociális szemléletmód. A gyermek- és serdülőkorban előforduló anorexia súlyos, életveszélyes pszichiátriai betegség, amelynek súlyos fizikai következményei vannak.
Terápiájánál gyermekorvosok, pszichiáterek, pszichológusok, belgyógyászok, dietetikusok, pedagógusok és a szülők széles körű együttműködése elengedhetetlen a hatékony kezelés érdekében. De kulcskérdés a családi összefogás, támogatás is.
Még nincs hozzászólás