Állati szerelmes vagyok!
Hogy miért párzanak az állatok? Hát mert olyan jó odabújni, csókolózni, cirókázni, puszikázni...
Hogy fajfenntartás meg kihalófélben lévő egyedek? Ugyan már! Én még soha nem hallottam, hogy két tigris arról dumált volna, hogy gyere, Szívem, essünk már túl a szexen, hadd legyenek kistigriskéink, hogy ki ne haljunk!
Olyat viszont már láttam filmeken, fotókon és az állatkertben, hogy elérzékenyülve dörgölődztek egymáshoz, egymás fülébe suttogtak romantikus verssorokat, sőt, csókolózó jegesmedvéket is láttam a budapesti állatkertben, a szeptemberi hőségben, és szerelmes hattyúkat is megleshettem már a Balaton vizén szívecskét formálva a nyakukból.
Mondd, miért szeretsz te mást?
Az egyik régi kutyámba, aki egy formás, jó húsban lévő, ringatózó járású fekete labrador volt, olyan szerelmes lett egy keverék tacskó, hogy majdnem belepusztult a lelki sokkba, amit a céda, hűtlen asszony okozott számára.
Ez a kis rövidlábú nyelvét kilógatva loholt a nagyságos asszony után, még éjszakára sem hagyta magára, ott kuksolt a kapunk előtt, pedig az rá sem hederített, ellenben leszökdösött a falu pénzautomatájához, hogy ott kellesse magát idegen, tehetős férfikutyáknak.
Meg is lett az eredmény, öt darab fura kinézetű, nyafogó kölyök, igaz, egynek közülük feltűnően rövid volt a lába.
Imádom a kis testedet!
Azt mondja a víziló lány a víziló fiúnak, miközben csábos pillantásokat vet rá a szempillája alól: – Gyere, hadd sugdossak valamit abba az icipici füledbe. – Na, sugdossál – mondja flegmán a víziló fiú.
– Hát csak azt, hogy imádom azt a nagy, ormótlan, kétszáz kilós fejedet, meg a tömzsi nyakadat, meg azt a hengeres, szőrtelen, szexi, háromezer kilós kis testedet. – Nocsak – mondja a víziló fiú, és picinykét elmosolyodik a sörtéi alatt. – És mit szeretnél?
– Na mit, na mit – kacarászik a víziló lány, és fülig bele is pirul. – Ugyan már, csak nem szolgáltatunk ingyenmozit ennek a sok hülye állatnak? – dohog a víziló fiú, és ásít egy orbitálisat.
– Nem, nem – suttogja a víziló lány, – hanem lebukunk a víz alá, ahol összepuszikázzuk egymást, ha te is akarod. – Felőlem – vonja meg a vállát a víziló fiú –, ha már ennyire odavagy értem! Csak meg ne fulladjunk. – Nem fogunk, mert az orrlyukunkat azért a víz felett hagyjuk.
Aztán feltűnés nélkül, szép lassan lesüllyedtek, odalent pedig jól összedörgölődztek, és… És hogy honnan tudom mindezt? Hát egy kukkoló ebihal mesélte, aki elejétől a végéig megleste a románcot, a kis szégyentelen.
Nem tudok betelni veled!
Köztudott, hogy a nagymacskák, például az oroszlán és a tigris híres a nagy szexuális étvágyáról.
Feljegyzések születtek olyan hím oroszlánról, aki két asszonyával 55 óra alatt 157-szer, azaz százötvenhétszer párosodott. A drezdai állatkert egy oroszlánpárja pedig nyolc nap leforgása alatt nem kevesebb, mint háromszázhatvanszor lett boldog.
Azért van ez így a nagymacskáknál, mert az asszonyka a szextől egyre kívánósabb lesz, és ha már elkezdte, nem bírja abbahagyni. Így aztán folyton az ura nyomában van, simogatja, harapdálja, nyalogatja, paskolgatja a lusta disznót, míg végre az is hajlandóságot mutat.
Úgy háromezer aktus után aztán megfogan az asszonyka és lenyugszik, lehet nézni a meccset. De kiderült, hogy nem a nagymacskák a legbujábbak.
Az új szexmániásnak egy ausztrál tücsökfaj bizonyult. A hím 3-4 órán belül csaknem hatvanszor tette magáévá a kedvesét – számolt be a Biology Letters című szaklap.
Na, azért az elefántokról se feledkezzünk meg, akik viszont arról hírhedtek, hogy igen ingerlékenyek, amikor elkapja őket a hév. A bikák törnek-zúznak, egymásnak mennek, ami nem csoda, mert már a harmincadik életévüket is betöltik, mire rájuk kerül a sor, és kipróbálhatják férfiasságukat.
Mire idáig eljutnak, tesztoszteronszintjük a normális ötszörösére is felugrik, ezért olyan kis hisztisek. A lányok viszont már 16 évesen elveszthetik a szüzességüket.
Örökre szeretni fogsz?
Nemcsak az emberekre (már amelyikre) jellemző a hűség. Bizonyos állatfajok is egy életre választanak párt.
- A hattyúk például csak akkor keresnek másik társat, ha az előzőt elvesztették, de előbb tisztességgel meggyászolják, megsiratják az első kedvest.
- A főemlősök közé sorolt gibbonok is hisznek az örök szerelemben. Mivel nincs munkahelyük, idejüket azzal töltik, hogy egymást simogatják, ölelgetik.
- Nem állítom, hogy jól néz ki, mégis tiszteletre méltó a hollókeselyű, mert megkörnyékezhetetlen. Már csak azért is, mert az ő társadalmukban jól meg is búbolják a csapodárságon kapott állatpolgárokat.
- Szintén igen családszerető a gonosz farkas. Ha például egy zord téli napon szemben találjuk magunkat egy vicsorgó falkával, nem árt, ha tudjuk, hogy egyetlen családdal állunk szemben: papa, mama és a gyerekek. Életünkért cserébe esetleg felajánlhatunk nekik egy családi belépőt az állatkertbe.
- A rágcsálókról úgy tudjuk, hogy imádnak szexelni, méghozzá akárkivel, a préripockok azonban a hűség szobrai. Ők hisznek az egyetlen igaziban, akivel jó összebújni, akit jó fésülgetni, simogatni, és akivel vállvetve lehet átvágtatni az élet viharán.
Még nincs hozzászólás