A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Akiket hazavárnak...

Tavaly több mint 19 ezer fiatalkorú eltűnését jelentették be Magyarországon. Az esetek 80 százalékában megszökött gyerekekről van szó, akiket 1-2 napon belül megtalálnak. Évente 80-100 gyereknek mégis nyoma vész. Van, akit már tizennyolc éve várnak haza - hiába.

Fotó: Thinkstock

Tizennyolc éve keresik azt a mohácsi fiút, aki tizennégy évesen, 1998. június 22-én tűnt el. Ő a nyilvántartásban kezelt legrégibb eltűnt személy Magyarországon. Rajta kívül több száz gyermeket keresnek a rendőrök – igaz, többségüket nem ilyen régóta.

Tavaly több mint 19 ezer fiatalkorú eltűnését jelentették be hazánkban. Több mint 80 százalékuk szerencsére csupán néhány napra tűnik el – megszöknek otthonról vagy a nevelőintézetből, ahol élnek. A rögzített körözések száma tehát nem azonos az eltűntek számával.

A többség csak elcsavarog

„Elsősorban a kamaszokra jellemző, hogy úgy döntenek: elmennek otthonról. Ennek oka sokféle lehet, de szinte mindegyik ugyanoda vezethető vissza: nem érzik jól magukat ott, ahol vannak – mondta el Reményiné Csekeő Borbála pszichológus, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője. – Mindig van egy utolsó csepp a pohárban – egy rossz bizonyítvány, egy büntetés vagy egy veszekedés –, ami után meghozzák ezt a hirtelen döntést, de az is biztos, hogy hosszabb ideje elhúzódó pszichés teher áll a dolog mögött.”

A szakember szerint a csellengők 80 százaléka intézményből megy el. „Őket eleve traumatizálja, hogy kiszakadtak a családjukból. Ha nem kapnak segítséget, esélytelen, hogy beilleszkedjenek egy új közösségbe, így náluk a szökésnek, eltűnésnek nagy az esélye. És bár az ilyen gyerekek több mint harmada 24 órán belül, a következő nagy csoportja pedig másnapra megkerül, nincs garancia rá, hogy pár napon belül nem tűnnek el ismét."

Mint az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztályától megtudtuk, ezekben az esetekben nem beszélhetünk a szó hagyományos értelmében vett eltűnésről, mert ilyenkor általában ismert a kiskorú tartózkodási helye.

Előfordul, hogy egy kiskorú egy évben akár több alkalommal is engedély nélkül távozik a kijelölt gondozási helyéről. Értelemszerűen, ahányszor megszökik, ez annyi körözési eljárást jelent, ezek az ügyek tehát nem „komolyak”, a statisztikát mégis jelentősen rontják. Ugyanez a helyzet a migráns gyermekekkel.

Jelenleg alig ezer magyar állampolgár mellett közel háromezer, kísérő nélküli külföldi kiskorút tartanak számon hazánkban eltűntként. Ők a kijelölt gondozási helyükről nagy valószínűséggel a hozzátartozóikat követve külföldre távoztak.

A szülő felelőssége

Persze, van, amikor az ügy nem ilyen egyszerű: az elcsavargott gyereket nem találják meg azonnal. A szakember szerint a családból való szökések esetében sok minden a szülőkön múlhat.

Tejesdobozokon keresik a gyerekeket
Az Ezer Lámpás Éjszakája civil kezdeményezést 2011-ben indították el azzal a céllal, hogy felhívják a társadalom figyelmét a gyermekeltűnések aggasztó jelenségére. A program az eltűnt gyermekek nemzetközileg is bejegyzett világnapjához (május 25.) kapcsolódik. Célja, hogy segítséget nyújtson az eltűnt gyermekek minél hatékonyabb felkutatásában, és felhívja a figyelmet a preventív intézkedések fontosságára. A program részeként meghonosították a tejesdoboz-akciót, amelynek segítségével több tucat fiatalkorút sikerült már megtalálni.

„Probléma, hogy a kamaszokról sokszor a szülők sem tudják, hol lehetnek – mondta Reményiné Csekeő Borbála. – Nem tudják, kik a barátaik, milyen helyekre járnak, vagy hogy hol lakik a szerelmük. Ilyen esetben a fiatal úgy is el tud tűnni hosszabb időre, hogy egyébként nem meglepő helyen tartózkodik.”

A pszichológus szerint a menekülés miatti eltűnések megelőzhetők lennének, ha a szülők vagy a nevelők komolyan vennének minden apró jelzést. „Ha megváltoznak a gyerek szokásai, rosszkedvűvé válik, az még nem feltétlenül jelent szökési szándékot, de ha tisztázzuk vele, mi bántja, valószínűleg nem is fog megfordulni a fejében.

A »jobb lenne eltűnni«, vagy a »de jó lenne nem itt élni« típusú mondatok ellenben már súlyos kijelentések, amelyek utalhatnak ilyen szándékra. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány által működtetett segélyvonalat is legtöbbször olyanok hívják, akik ugyan még nem hagyták el az otthonukat, de már gondolkoznak rajta.

Mi érzelmi támogatást tudunk nekik adni, illetve megpróbálunk megoldást keresni a problémáikra. Sajnos minden héten van olyan esetünk, amikor ez kevés, és konkrét segítségre van szükség. Család- és gyermekjóléti szolgálatot vagy más segítő szakembert viszont csak akkor tudunk bevonni, ha a gyerek lemond az anonimitásáról.”

Míg a nagyobbak „világgá mennek”, a kicsik eltűnésének leggyakoribb oka, hogy eltévednek. Ebben az esetben a rendőrségen múlik, hogy milyen gyorsan találják meg őket.

Szegeden például május elején hetven rendőrt vezényeltek az utcára, mikor egy általános iskolás fiú megszökött az iskolából – még az irodisták is őt keresték. Mivel a fiú feldúltan távozott, azonnal jelentették a rendőrségnek az esetet, a friss nyomot követve pedig a rendőrkutya néhány órán belül rábukkant a gyerekre.

Nyomtalanul és felfoghatatlanul

A legtöbb csellengő tehát megkerül, de évi 80-100 gyermek nyomtalanul tűnik el, és a nyomozóhatóság évek múlva sem tudja megmondani, mi történt velük. Jelenleg 4 ezer ilyen esetet tartanak nyilván. Az egyik legismertebb eset Till Tamásé: ő volt az első, akinek képével az egész országot teleplakátolták annak idején.

Az akkor tizenegy éves bajai fiú 2000. május 28-án délelőtt távozott a szülei lakásáról biciklivel. Bajai, Szőnyi utcai házukból a vadasparkba indult lovagolni, de oda már nem érkezett meg. Az eltűnése után négy hónappal egy kamionsofőr találta meg az elferdült ülésű kék kerékpárt, Tamásról azóta sincs semmi hír. Annyit lehet csak tudni, hogy a bicikli nem közúti balesetben sérült meg.

„Felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan, hogy tizenhat év alatt nem volt semmi, ami közelebb vitt volna az ügy megoldásához” – fogalmazott Tillné Vörös Katalin, Tamás édesanyja. Mint mondta, ugyan volt két férfi, akik beismerték, hogy megölték a fiát, ám később a vallomást visszavonták, a megjelölt területet pedig hiába ásták fel, a rendőrök nem találták a fiú holttestét. 

Katalin azt mondja, rengeteg a rejtély Tamás körül, de – bár ügyét nem engedték lezárni –, már csak ők, a szülők gondolkoznak azon, hogy mit hagyhattak figyelmen kívül.

Egy biztos: bár Tamás eltűnését pár órán belül bejelentették, hivatalosan csak éjszaka vették fel az ügyet, a megyei rendőrkapitányságra pedig csak 3 nappal később jutott el. Nagyon sok idő telt el tehát, mire keresni kezdték. A fiú július 19-én ünnepelné a huszonhetedik születésnapját.

„Én lennék a világ legboldogabb anyukája, ha láthatnám azt a fiatalembert, akire tizenegy éves gyerekként emlékszem csak – mondta Katalin, aki egyetlen dologban lehet csak biztos a fiával kapcsolatban: nem önszántából ment el. – A rendőrök próbáltak az elején ennek az ellenkezőjéről meggyőzni, de azt gondolom, egy tizenegy éves fiú nem tűnik el csak úgy. Főleg nem tizenhat évre."

Címkék: intézeti gyerek, csellengők, eltűnt gyerekek, ezer lámpás éjszakája, elszökés

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!