Ahány ház, annyi szokás
Hivatalosan nemzetiségként csak azokat a népcsoportokat tartják nyilván, melyeknek legalább egy évszázados magyarországi múltjuk van, szám szerint tizenhármat. Most néhányuk szokásaiba nyertünk bepillantást.
Bolgárok, görögök, horvátok, lengyelek, németek, örmények, romák, románok, ruszinok, szerbek, szlovákok, szlovének, ukránok. A 2011. évi, a nemzetiségek jogairól szóló törvény megalkotása előtti időkig kisebbségekként nyilvántartott népcsoportok, melyeket az említett jogszabály hatálybalépése óta már egységesen nemzetiségeknek hívunk.
Mivel a Magyarországon élő nemzetiségek nagy része évszázadok óta él hazánkban, kettős identitástudattal rendelkeznek, vagyis többségük épp annyira érzi magát magyarnak, mint a nemzetiségékhez tartozónak. Jellemző, hogy bár szétszórtan élnek, az adott településeken belül csoportokat alkotnak, amit 1994 óta nemzetiségi önkormányzatok formájában is megtehetnek. Közülük mutatunk be most néhányat.
Cigányság – gyermekük a kincsük
Noha a cigányság létszámát körülbelül egymillióra becsülik, a magukat romának vallók száma a 2011-es népszámlálási adatok szerint csupán 315 583 fő. A két szám közti figyelemre méltó különbség feltételezett oka, hogy a cigány szóhoz – gyakran tévesen – rengeteg negatívumot kapcsol a társadalom. Ettől függetlenül ezzel a több mint 300 ezer fővel is a legnagyobb magyarországi nemzetiség a romáké, amit számos, egymástól teljesen eltérő kultúrájú népcsoport (pl. romungrók, oláhok) alkot.
A cigányokra jellemző, hogy istenfélők, ugyanakkor babonásak is, különösen igaz ez, ha a gyermekeikről van szó. Ugyanez igaz az idősekre is. Szenvedélyes emberek, akik egy-egy ünnep alkalmával hatalmas, akár napokig tartó mulatságot rendeznek, mikor az egész rokonság összegyűlik. Kimondottan cigány ételek nincsenek, ugyanakkor a lecsó a mindenük, a rántott csirkét, a töltött paprikát, de akár a reggeli ételként fogyasztott cigánytúrót is lecsóval készítik.
Németek – akiknél a szorgalom érték
A második legnagyobb létszámú nemzetiség a németeké, ők hivatalosan 185 696-an vannak, de a becsült létszámuk ennél jóval nagyobb. Svábokként emlegetik őket, holott igazi svábok inkább csak Szatmár megyében telepedtek le; élnek még rajtuk kívül hazánkban poncichterek, heidebauerek, stiffolerek, cipszerek, illetve Erdély területén a szászok.
Egy 2007-es felmérés szerint a magyarok maguknál sokkal jobbnak ítélték meg a „svábokat”: kitartóbbnak, szorgalmasabbnak, kötelességtudóbbnak, mértéktartóbbnak gondolják őket, mint önmagukat. 1994 óta léteznek hazánkban német nemzetiségi önkormányzatok, amelyek különös figyelmet fordítanak a német nyelvű oktatásra, országszerte több német nemzetiségi óvodai csoportot és iskolai osztályt működtetnek. Ha sváb ételekre gondolunk, leginkább a német kolbászok jutnak eszünkbe (pl. Stifolder), de a finomabbnál finomabb káposztás ételekről is sokat hallani.
Bolgárok – a jó kertészek
Az ortodox vallású bolgárok létszámuk alapján – 6272 fő – ugyan az egyik legkisebb magyarországi nemzetiséget alkotják, ám amit kaptunk tőlük, annak nagy jelentősége van. A bolgárkertészek a 17. század végén, a 18. század elején jöttek az Osztrák–Magyar Monarchia területére, eleinte csak kertészkedni és a megtermelt zöldségeket eladni, aztán már be is települtek, ami nem is csoda, ha belegondolunk, hogy a letelepedés előtt a földjeiken dolgozó férfiak az év három hónapjában hazánkban voltak, így családjaikkal otthonukban csak a telet tölthették.
Melegágyi előhajtatás, parcellákkal barázdált termőföld, bolgárkerekes öntözés: ez a bolgárkertészet lényege. A bolgárkereket vízpartra építették, ló hajtotta, így a parcellák közötti árkokban folyamatosan volt víz, amivel a kertészek a parcellák szélén lévő gát kinyitásával bármikor el tudták árasztani a növényeket, a vízellátás gyakorlatilag állandó volt. Emiatt a bolgárkertészek terményei már minimum egy hónappal a magyar termelők zöldségei előtt megjelentek a piacokon. Sopszka salátájuk népszerű és finom étel, de szívesen fogyasztanak sarmit is, ami egyfajta töltött káposzta, és sok más, kevésbé ismert bolgár fogást.
Szlovének – a hármas határ szülöttei
A hivatalosan 2820 fős nemzetiség, más néven vendek többsége egy jól körülhatárolt térségben, a magyar–szlovén–osztrák hármas határ szögletében, a Szentgotthárdot és az azt déli irányból övező és egymással szomszédos hat település – Felsőszölnök, Alsószölnök, Szakonyfalu, Apátistvánfalva, Kétvölgy, Orfalu – alkotta területen él, de a Rábamentén kívül Szombathelyen, Mosonmagyaróvárott, Budapesten, Somogy megyében is megtaláljuk őket.
A szlovének őrzik az anyanyelvüket és kultúrájukat, amiben a családi kapcsolatokon túl segítségükre van a kétnyelvű oktatás is: Apátistvánfalván és Felsőszölnökön is van két tannyelvű óvodájuk és általános iskolájuk, de szlovén nyelvoktatásban több szentgotthárdi közoktatási intézményben is részesülhetnek a gyerekek. Népi eledelük a dödölle, ami rókagomba pörkölttel – tényleg finom (és nehéz) étel. Ha vend területen járunk, érdemes megnézni a felsőszölnöki tájházat (Kühár Emlékház), ahol kaphatunk egy kis ízelítőt az egyházi és népi örökségükből.
Görögök – bennük mindig süt a nap
Bár már az 1500-as évekből is találhatóak adatok a görögök magyarországi jelenlétére, az első görög diaszpóra kialakulása a 17. századra tehető. A most Magyarországon élő görögség a görögországi véres polgárháború után, 1948-ban hazánkba menekült görögökből és leszármazottaikból áll. A többi nemzetiséggel szemben a görögök anyaországa nem a „szomszédban” van, s talán éppen emiatt fordítanak a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt a nyelv és a kultúra megtartására.
Fontos számukra ortodox vallásuk, és nemzeti ünnepeik is. (A világ bármely országában élő görögökre jellemző ez.) Erről többek között a 12 Évfolyamos Kiegészítő Görög Nyelvoktató Iskola is gondoskodik, melynek központja a fővárosban van, de több kerületi és vidéki tagozattal is rendelkezik, illetve a görögök által épített falu, Beloiannisz iskolája is nagy szerepet vállal a hagyományőrzésben. Tzatzikit, gyrost, muszakát, szuvlakit, olajbogyót, feta sajtot mindenki evett már, a felsoroltaknál sokkal több jellegzetes finomsággal büszkélkedő konyhájuk igen népszerű. Táncházkultúrájuk szintén híres, ahogy jókedvük, vendégszeretetük és heves természetük is. Jelenleg a hivatalos létszámuk 4642 fő.
Még nincs hozzászólás