Agyunk a felelős
Mi az első reakciónk, ha valaki egy várakozó tömegben, vagy egy forgalmas utcán odaszól hozzánk: „Egy gyilkos áll közvetlenül mögötted”? Beletelik néhány másodpercbe, amíg a rémülettől megperdülve végiggondoljuk az állítás hihetőségét, s eldöntjük, hogy az illető csak szórakozott velünk.
Az agy prefrontális kérgének egyik területe tehető felelőssé azért az emberi képességért, hogy egy új információ befogadása után elgondolkodjunk annak igazságtartalmán. „Mikor a felnőttek többsége olvas, vagy hall valami új információt, akkor először elhiszik azt, majd elkezdik feldolgozni a hallottakat, ezután pedig elkezdenek kérdéseket feltenni az új információ igazságtartalmával kapcsolatban” – írja Erik Asp, a Chicagói Egyetem neurológusa egy 2012-es tanulmányában.
A magyar nyelvű Medipress című orvosi oldalon olvasható rövid ismertetés szerint, a gyerekek esetében a prefrontális agykéreg még fejlődésben van, és ez a folyamat egészen a húszas éveik végéig tart. „Ez az agyterület fejlődik a legtovább, és ez az a régió, amely a legkorábban kezd el leépülni – magyarázza Asp. – Ahogy az ember idősödik, úgy kezd el fokozatosan romlani a kételkedésért felelős agyterület.
Az agy funkcionális hanyatlása teljesen normális folyamat, amely a hatvanas évektől kezdve kilencven éves korig bármikor előfordulhat, de a kutatás során egyértelműen kiderült, hogy azok az emberek, akiknek sérült a prefrontális agykérgük, kevésbé hajlamosak a kételkedésre, az új információk megkérdőjelezésére és összeesküvés-elméletek gyártására”. Ennek következtében egy gyerek képes elhinni, teljesen valóságosként felfogni a bevezetőben említett gyilkos „jelenlétét”, s ezt tapasztalták a kutatók bizonyos idős embereknél is.
A tanulmány során az Iowai Egyetem kutatói 39, neurológiai betegségben szenvedő páciens, és 10 mentálisan egészséges személy adatait hasonlították össze. A kísérlet résztvevőinek fogyasztói hirdetéseket vetítettek le a kutatók, és megállapították, hogy akiknek sérült a prefrontális agykérgük, csaknem kétszer nagyobb arányban hittek a hirdetéseknek, mint az egészségesek, összegezte a tanulmány eredményeit Asp.
Az idős embereket tehát sokkal inkább be lehet csapni, vagy legalábbis befolyásolni a reklámokkal, ők hajlamosak egy-egy jó hirdetés hatására különféle áruk, szolgáltatások megvásárlására. A tanulmány teljes terjedelmében a Frontiers in Neuroscience című orvostudományi szakfolyóirat 2013. májusi számában jelent meg.
Még nincs hozzászólás