Adni vagy nem adni, ez most a kérdés!
Minden családban elérkezik az a pillanat, amikor kérdéssé válik, hogy adjunk-e és mennyi zsebpénzt a gyereknek. Sokan jutalmazásként használják a zsebpénzt, pedig sokkal fontosabb szerepe van: a gyerekek így ismerkednek meg a pénz értékével, annak beosztásával és a takarékosság fontosságával.
Emlékszem, a régi szép időkben még házimunkával „kerestem meg” a sarki kis közértben a kedvemre való ínyencségekhez a pénzt. Egy kis mosogatással vagy takarítással kisebb összegekre tehettem szert. Ezzel így volt a környezetemben a velem egykorúak többsége is.
Aztán ahogy teltek az évek, az én gyerekeimnek tizenévesen már elég volt jó jegyet hazahozni az iskolából, hogy csörögjön valami apró a zsebükben. Most pedig már szinte tenni sem kell azért, hogy zöld hasú bankók landoljanak a mai fiataloknál.
Manapság már nem feltétlenül motiválásként, sokkal inkább a nagyvonalúság megnyilvánulásaként kerül sok gyerekhez a zsebpénz. Pedig ennek az összegnek a segítségével tanulhatnák meg, hogy mi a pénz értéke, hogyan kell beosztani, miként lehet vele takarékoskodni, vagy esetleg terveket szőni az anyagi feltételek megteremtésével.
Ennek elsajátításával jönne rá a takarékoskodás lényegére, értené meg az ár-érték arány fogalmát, vagy érezné, ha feleslegesen költött vagy drágán vásárolt. Így adódna rá mód, hogy kicsiben lemodellezzék, kipróbálják, vagy egyáltalán megtapasztalják azt, amit felnőttként, nagyban majd csinálni fognak. De gyerekkorban még tanulhatnának a hibáikból.
Hogyan adjunk okosan?
Tanulmányok szólnak arról, hogy a gyerekkorban elkezdett pénzügyi tanítgatás, nevelgetés a szülő részéről elengedhetetlen és fontos feltétele a gyerek majdani anyagi boldogulásának. Ehhez pedig az egyik legjobb eszköz a zsebpénz. Éppen ezért nem mindegy, hogy mikortól, mennyit és miért kapja a gyerek.
Sokan ott rontják el, hogy irreálisan sokat adnak, és nem kérik számon ennek a nagy összegnek az elköltését, a hiányt pedig kérdés nélkül pótolják. Hiszen az életben ez nem így megy. A kemény munkával megkeresett összegeket elköltés után senki nem pótolja majd vissza nekik.
Senkinek nem hullik az ölébe ok nélkül pénz. Ha pénzügyileg stabilan álló felnőtteket szeretnénk nevelni, érdemes a zsebpénzt tudatosan és rendszeresen adni gyermekünknek.
Mennyi az annyi?
A Pénzcentrum által 2018-ban végzett felmérésből, amelyben közel kétezer szülőt kérdeztek a zsebpénzről, kiderült, hogy a magyar szülők harmada soha, vagy csak alkalmanként, rendszertelenül ad a gyerek kezébe pénzt, amit belátása szerint költhet el.
A válaszadók 19-19 százaléka nyilatkozott úgy, hogy 500 és 1000, vagy 5000 forintnál kevesebbet ad rendszeresen, míg 12 százalék 500 forintot vagy annál kevesebbet hetente, illetve 18 százalék 5000 forintnál is többet havonta.
Egy korábbi, 2017-es, a CIB Bank megbízásából készült reprezentatív felmérés is azt mutatta, hogy a 10–14 éves gyereket nevelő szülők túlnyomó többsége átlagosan heti 1100 forint zsebpénzt ad gyermekének apró kiadások fedezésére.
Egyébként Magyarországon a szülők többsége már az általános iskola alatt, nagyjából 10-12 éves kor környékén kezd el pénzt adni valamilyen formában gyermekének, amelyet elsősorban az iskolai büfében való vásárlásra, illetve szórakozásra, mozira, egy részük pedig a hobbijukhoz és a sportoláshoz szükséges kisebb dolgok megvásárlására költik.
A szakértők szerint nem feltétlenül az összeg a fontos, hiszen azt mindenki saját pénztárcájához képest határozza meg, hanem sokkal inkább a rendszeresség és a kiszámíthatóság.
Elsősorban a szülő a példakép
Szintén egy tavalyi felmérésben, amelyet a K&H készített, a középiskolai és általános iskolai pedagógusokat kérdezték arról, hogy szerintük miként osztják be a diákok a pénzüket. A válaszadók többsége szerint a tanulók ezt nem tudják jól menedzselni, a pénz kezeléséről szóló ismereteiket az általános iskolások többsége otthonról, míg a középiskolások többsége az internetről szerzi be.
Az igazság az, hogy a pénzügyi fogalmakkal alig találkozhatnak a diákok az iskolában, ha mégis, akkor inkább pár matematikai példán keresztül. Az oktatás kimerül a jegybank szerepének és a hitelfelvétel gyakorlásának prezentálásában. Gyakorlati tudást nem sokat szereznek a gyerekek az intézmény falai között.
Persze sokkal jobb lenne, ha az iskolában is tanítanák több tantárgyon keresztül is a pénzügyi ismereteket, de el kell ismerni azt is, hogy a pénzügyi nevelés elsősorban a szülők felelőssége.
Nem csupán a zsebpénzzel, hanem közös vásárlással, tanácsokkal, esetleg ilyen témájú társasjátékokkal, diákmunkára ösztönzéssel, vagy saját bankszámlanyitással és a hozzá tartozó bankkártyával is ösztönözhetjük a gyerekeket arra, hogy pénzügyileg tudatos, a pénz értékét elismerő felnőttek váljanak belőlük.
A gyerekek többsége egyébként célzottan tesz félre, többségük divatos, márkás ruhákra, valamint szórakoztató elektronikai eszközökre, okostelefonra, okosórára, tabletre vagy hangszóróra gyűjtenek.
Kisebb összegekkel kezdjük
Zsebpénzt, ha már elég érettnek érezzük hozzá gyermekünket, akár általános 4. osztályától adhatunk. Kezdjük kisebb összegekkel, és fektessünk le bizonyos szabályokat. Tervezzük meg együtt, hogy mennyi legyen az annyi, és hogy a kapott összegből mire és hogyan költhet, költsön a gyerek. Bízzunk meg benne, ha már adunk neki pénzt, de ellenőrizzük őt az előre megbeszélt időközönként.
Figyeljünk rá, hogy a megbeszéltek szerint tesz-e félre, és mi, szülők se „vágjuk át” saját magunkat: ne pótoljuk azonnal és kérdés nélkül az elköltött zsebpénzt! Találjuk ki a takarékoskodás formáját.
Sajnos már nem léteznek a takarékbélyegek, de a családban megbeszéltek szerint lehetünk akármi is a „bank” gyermekeink számára, ahol tarthatja a pénzét, takarékoskodhat vele, ahonnét kivehet és betehet bármikor.
Még nincs hozzászólás