Abrakadabra
A mágia, a boszorkányság, a szemfényvesztés nem más, mint a természeti jelenségek és az emberi tettek befolyásolásának rejtett tudománya. Az irodalom számtalan néven rajzolta meg a titkok tudóit, Cipollától Gandalfon át Harry Potterig, vagy Óztól, a nagy varázslótól Csodaturmixig, Asterix falujának varázsfőzetet kotyvasztó druidájáig. Ők egy-egy író fantáziájának a termékei. De tudunk olyan varázslókról is, akik nem kitalált személyek!
Merlintől Faustig
Az első, név szerint ismert mágusok létezése még a legendák határát súrolja. Kevés elfogadható forrás támasztja alá például azt, hogy Merlin, Arthur király legendás varázslója kitalált figura, vagy valós történelmi személy.
Az a legvalószínűbb, hogy egy valóságos alak, a Myrddin nevű 6. századi walesi költő figuráját ruházták fel az évszázadok során olyan tulajdonságokkal, melyek végeredménye egy nem létező, Merlinnek elnevezett látnok lett, akinek az apja egy démon volt, bármilyen testben megjelent, ha akart, és aki a múltat és a jövőt is ismerte.
Faustról már többet tudunk, bár a hozzá kapcsolódó későbbi irodalmi művek és legendák csak homályosabbá teszik a képet. Valószínűnek tűnik, hogy 1480 körül született Johann Georg Faust néven.
Sokfelé tanult és tanított, különféle hercegi udvarok asztrológusa, esetleg orvosa és alkimistája is volt –, de az is lehet, hogy több, létező mágus, jós, varázsló alakját gyúrták eggyé a legendák. Egy sokoldalúan képzett tudósnak egyébiránt abban a korban nem kellett sok ahhoz, hogy boszorkánymesternek tartsák: aki ilyen jól ismeri a világi tudományokat, az biztos, hogy eladta a lelkét az ördögnek…
Aranycsinálók
Az angol Roger Bacontól a francia Nicolas Flamelen át a német Theophrastus Bombastus von Hohenheimig – azaz az orvostörténeti kutatók által a toxikológia atyjaként és kiváló sebészként elismert Paracelsusig – a középkor valamennyi tudósa hitt abban, hogy elő lehet állítani a lapis philosophorumot, azaz a bölcsek kövét, amelynek révén visszanyerhető a fiatalság, elnyerhető az örök élet, és a segítségével bármely anyagot arannyá lehet változtatni.
Ebben nem pusztán hittek: sokukról el is terjedt, hogy már elérték a vágyott célt! Nehéz a világot az akkori idők szemével nézni, mikor az alkímia egyértelműen a tudomány részének, sőt, a legfőbb tudománynak számított.
A „tudós” és a „varázsló” fogalma amúgy is már az ősidők óta ugyanazt a személyt fedte. Bármilyen hihetetlen, de a zseniális fizikus, Isaac Newton is megszállottan kutatta a bölcsek kövét, és több leírás maradt fent tőle, ami szerint réz és antimon ötvözetéből bizonyos körülmények között aranyat állított elő…
Csodadoktorok
Más tudósok neve azért maradt fent varázslóként, mert az akkoriban használt, nulla hatásfokú „gyógyászati” hókuszpókuszokkal szemben gyógynövények, teák segítségével valóban képesek voltak halálos betegnek tartott embereket meggyógyítani.
Ilyen volt a bingeni kolostor apátnője, a szentként – avagy „rajnai szibilla”-ként tisztelt, XVI. Benedek pápa által néhány éve egyházdoktorrá avatott Hildegárd, vagy IX. Károly francia király udvari orvosa, a manapság jobbára csak látnokként ismert Michel de Nostredame, azaz Nostradamus – aki egyébként filozófiát és orvostudományt tanult, a 16. században pestisdoktorként szerzett hírnevet, de gyógyszerész és csillagjós is volt.
Ez sem különlegesség, itt is összeolvadt a tudomány a miszticizmussal: minden idők egyik legkiválóbb csillagásza, Johannes Kepler is horoszkópkészítésből élt mint II. Rudolf császár udvari asztrológusa…
Kalandorok
A 18. század két különös figurájáról még muszáj említést tennem, mert noha egyszerű szélhámosok voltak, a saját korában mindkettőt tudós mágusként tisztelték. Egyikük, aki St. Germain grófnak hívatta magát, a kutatók egy része szerint II. Rákóczi Ferenc fia lehetett.
1690 körül született, majd egyéves korában a bécsi udvar megtévesztésére azt állították róla, hogy meghalt, de valójában Párizsba csempészték, és ott nőtt fel. Egy ideig Itáliában is élt, és Medici herceg pártfogásának köszönhetően kiváló nevelésben részesült.
A dúsgazdag gróf a kortársak szerint 14 nyelven beszélt – állítólag magyarul is –, bejáratos volt XV. Lajos, a perzsa sah, Nagy Frigyes és III. Péter cár udvarába mint csodadoktor és látnok, de valószínűleg titkos diplomáciai megbízatásokat is kapott.
Azt terjesztette magáról, hogy halhatatlan, már kétezer éve él, jól ismerte Kürosz babiloni királyt és Poncius Pilátust. Remekül hasznosította a gyógynövényeket, több hangszeren játszott, és kapcsolatban állt a rózsakeresztesekkel. 1784-ben meghalt, és el is temették – ám többen találkoztak vele a halála után, 1785-ben például Nagy Katalinnal folytatott titkos tárgyalásokat…
Kortársa, aki Cagliostro grófként vált ismertté, Giuseppe Balsamo néven született Szicíliában. St. Germainhez hasonlóan róla is elterjedt, hogy arannyá tudja változtatni a higanyt, és birtokában van az örök élet elixírje.
Egyiptomban és Ázsiában tanulmányozta az okkultizmust, majd rejtélyes csodadoktorként és szellemidézőként ő is bejárta Európa fejedelmi udvarait, Londonban szabadkőműves páholyt alapított, több alkalommal is előre kitalálta a nyertes lottószámokat, és Párizsban megjósolta a forradalom kitörését.
Ő rosszabb véget ért mint szak- és kortársa, St. Germain: 1789-ben eretnekség vádjával az inkvizíció letartóztatta, és a börtönben halt meg 1795-ben.
Még nincs hozzászólás