A tehetség nem kor kérdése
A sikerhez soha nincs késő. Ezt bizonyítja számos híresség példája, akik negyven-ötven évesek is elmúltak, amikor felfigyeltek rájuk, és még később értek pályájuk csúcsára. Kortalanok? Lehet, de nagyon is értették a kort, amelyben éltek, s szerencsés esetben a kor, a kortársak is értették őket.
A későn jött hírnévért egyesek évtizedekig küzdöttek, míg másoknak szinte az ölébe hullott a siker. Utóbbiak közé tartozott Charles Darwin angol természettudós, aki egyenesen tartott a „sikertől”. A fiatal Darwin teológiát végzett, ám geológiai érdeklődésének köszönhetően részt vehetett egy világ körüli úton, amely elindította a tudományos pályán. Bár már a harmincas éveire ismert geológussá vált Nagy-Britanniában, az elemzései alapján összeállt evolúcióelméletet nem hozta nyilvánosságra. A közvélemény rosszallásától félve feleségét arra kérte: csak a halála után publikálják.
Elméletét, mely máig ismertté tette, végül 1859-ben, ötvenegy évesen kényszerült megjelenteni, mikor egy másik tudós hasonló gondolatokkal állt elő. Darwin ezután sem állt le a kutatással: hetvenéves korára biológusként is elismerést szerzett, idős korára a botanika mesterévé vált.
Ahogy a tudósok között, a művészek körében is akadtak későn kezdő hírességek. Ilyen volt például a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője, Paul Gauguin is, aki pályafutását tengerészként, majd haditengerészként indította. Mikor huszonévesen leszerelt, nagybátyja mellett sikeres tőzsdeügynökké vált. Tisztes polgári életet élt, és szabadidejében ismerkedett a festészettel. Harmincöt éves volt, amikor otthagyta a munkáját, és hivatásszerűen kezdett festeni.
A próbálkozás nem hozott sikert: nyomorba taszította feleségét és öt gyermekét. Végül elhagyta a családját, és negyvenhárom évesen, 1891-ben az olcsóbb élet reményében Tahitiba indult, így került a maorik közé – ahonnan híres festményei is származnak. A hazaküldött képeknek köszönhetően az ötvenes éveire ünnepelt, egzotikus festővé vált Franciaországban. Ám a hírnévnek már nem örvendhetett: a trópus betegségektől szenvedő festő a Marquises-szigeteken, ötvennégy évesen meghalt.
Az egyik legizgalmasabb magyar festő, Csontváry Kosztka Tivadar negyvenegy évesen kezdett festészetet tanulni. Igaz, tehetsége már jóval korábban megmutatkozott, az ifjú patikussegéd egy vénycédula hátuljára skiccelte fel első rajzát, mintha mindegy lenne. Amikor a patikus meglátta, azonnal festőnek nyilvánította inasát. Csontváry önéletrajzában később azt írta, ekkor egy fényes háromszög jelent meg a tenyerében, s megszólalt egy hang: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél!” Leghíresebb képeit ötven- és hatvanéves kora között festette.
A Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez – több évtizedes újságírói pályafutás után – negyvenévesen publikálta leghíresebb regényét, a Száz év magányt, melyet több mint harminc nyelvre fordítottak le, és ötvenmillió példányban kelt el. Ötvennyolc éves volt, mikor a Szerelem a kolera idején című kultikus regénye végigsöpört a világon, hatvanhét éves, amikor A szerelemről és más démonokról megjelent, és hetvenöt, amikor kiadták nagy sikerű életrajzi regényét, melyben ezt írta: „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik"… Hetvennyolc évesen publikálta az utolsó könyvét.
Hosszú életet élt, és sok évtizeden át alkotott a Kossuth-díjas Szabó Magda, akinek könyvei nemcsak itthon népszerűek, hanem külföldön is: ő egyike a legtöbbször és a legtöbb nyelven megjelenő magyar íróknak. Költőként indult, de negyvenévesen már regény- és drámaíróként szerzett hírnevet. Ötvenhárom éves, amikor megírja az Abigélt, hatvan, amikor egyik leghíresebb munkája, a Régimódi történet megjelenik, hetven, mikor a sokak számára meghatározó olvasmányélményt jelentő Az ajtót írja. Utolsó regénye, a Für Elise nyolcvanöt éves korában jelent meg.
Volt, akinek a nyugdíjas korral kezdődött az alkotói korszaka. Az egyik legismertebb folytatásos regény szerzője, az amerikai Laura Ingalls Wilder saját lánya ösztönzésére fogott bele az első regényébe 1932-ben, hatvanöt évesen, s kilencvenéves koráig tizenegy könyvet publikált. Az életrajzi ihletésű regényekből tévésorozat is készült, melyet A farm, ahol élünk címmel ismerhetünk.
Másik műfaj, film… Jancsó Miklós Kossuth-díjas filmrendező, forgatókönyvíró eredetileg ügyvédnek indult, később iratkozott csak be a Filmművészeti Főiskolára. Első nagyjátékfilmjét, A harangok Rómába mentek címmel 1958-ban, harminchét évesen készítette el. A tavaly elhunyt művész élete végéig dolgozott: utolsó filmje 2012-ben a Magyarország 2011 című szkeccsfilm volt.
A valaha élt egyik legbriliánsabb negatív-karakter színész, a Golden Globe-díjas Alan Rickman grafikusként indult, majd designcégét otthagyva döntött a színészet mellett. Sokáig apró szerepeket kapott, és tíz évig híres színészek öltöztetője volt. A z áttörést a Drágán add az életed! című filmben kapott szerep hozta el neki, negyvenkét évesen. A ma hatvankilenc éves Rickman olyan filmekben játszott, mint a Robin Hood, a tolvajok fejedelme, az Igazából szerelem, vagy a Galaxis útikalauz stopposoknak és A parfüm regényadaptációi.
De más színészóriásokat is későn ért el a siker. Samuel L. Jackson a drámaszak elvégzése után számos kisebb szerepet kapott, de csak az 1990-es években vált ismertté. Negyvenhárom éves volt, mikor a Dzsungelláz című filmben nyújtott alakításáért a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfi mellékszereplő díjjal jutalmazták. Jackson hamarosan főszerepeket is kapott, játszott például a Jurassic Parkban, de legemlékezetesebb szerepét Quentin Tarantino Ponyvaregényében alakította. A ma hatvanhat éves Jackson nemcsak az egyik legünnepeltebb filmsztár, hanem kulturális ikon is.
Persze, az üzleti életben is akad, aki nem húszévesen robbant be milliárdos ötletével. A Kentucky Fried Chicken franchise-hálózat logóján megjelenő bajuszos figura nem más, mint az alapító: Harland David Sanders. Az üzletember benzinkutasként dolgozott, amikor beköszöntött az 1929-es nagy gazdasági világválság, ekkor kezdte a vendégeit saját készítésű étellel is kínálni. Hatvankét évesen nyitotta meg első éttermét, majd elkezdte kiépíteni az étteremhálózatot, amely hamarosan be is futott. Az öregúr azonban nem bírta a gyors növekedést: hetvennégy évesen eladta a hálózatot, de még húsz évig, kilencvenesztendős koráig dolgozott.
Még nincs hozzászólás