A távoli nem is olyan más
Az emberek fejében él egy sztereotípia a távol-keleti nőkkel kapcsolatosan: odaadóak, csendesek, azt teszik, amit a férjük mond. Talán ezért álmodozik sok nyugati férfi ilyen asszonyról. Egyáltalán: valóban ilyenek a keleti nők?
A leghitelesebben azok a nyugati férfiak tudják megítélni, hogy igazak-e a keleti és nyugati társadalomban kialakult, nőkről szóló sztereotípiák, akik egy keleti hölggyel kötötték össze az életüket.
Az alapok ugyanazok
Két ilyen pár is beszélgetett velünk: Zoli és Mali, illetve Bence és Sue. Bár ez utóbbi név megtévesztő lehet, mindkét esetben távol-keleti hölgyről van szó. Mali Thaiföldről, míg Sue Kínából érkezett. A neve azért angol hangzású, mivel a nyugati ember nem boldogul a keleti nevekkel, így a kínaiak gyakran vesznek fel ilyen, az európaiak számára is érthető nevet, amely alkalmasint hasonlít is az eredeti csengéséhez.
A párok találkozása mindkét esetben a nyugati normák szerint történt: mindkét hölgy haladó szellemű országból érkezett, ráadásul egyikük sem otthon ismerte meg későbbi férjét. A kulturális különbségek ellenére az amerikai filmek hatása itt is érvényes: a lánykérés mindkét esetben romantikusan, letérdelve történt, amire a keleti nők is vágynak.
A keleti nők keleti ételeket is készítenek, méghozzá olyanokat, amilyeneket a hazai éttermekben sosem eszünk. Az alapanyagokban sem ismernek tréfát, felkutatják azokat az üzleteket, ahol eredeti fűszereket és zöldségeket tudnak beszerezni, ami egy fejedelmi keleti vacsorához kell.
Odaadó anya és feleség vs. dolgozó nő?
Az együttélés során derül fény igazán arra, hogy van-e valóságalapja a keleti nőkről kialakított sztereotípiának. Mali és Zoli esetében valószínűleg van. Zoli vállalkozó, és két gyönyörű gyerekük született. Az asszony otthon maradt a kicsikkel, de később sem folytatta masszőri munkáját.
A gyerekek már elmúltak tízévesek, és Mali viszi őket mindenhová: megvárja őket, aztán hazaszállítja a csemetéket. Otthon a háztartást vezeti, főz, takarít, és kiszolgálja a férjét. Mali nagyon boldog Zolival, és elmondta, hogy számára ez így természetes. Ő úgy tanulta az édesanyjától, hogy a nő feladata a gyereknevelés és a férj boldoggá tétele, hiszen a család az első.
Sue dolgozó nő, egy telekommunikációs cégnél adóügyekkel foglalkozik. 8 órás munkarendje mellett Bencével egy kislányt nevelnek, aki még csak kétéves. Sue számára fontos volt az önálló munka és a család is. Úgy érzi, a kettőt képes összeegyeztetni, bár sokszor kell egyensúlyoznia közöttük.
Bence pedig büszke, hogy a felesége a munkájában és családanyaként is megállja a helyét. A kislány bölcsődés – persze az itthon élő nagyszülők is sokat segítenek a párnak –, valamit takarítónő is jár hozzájuk, de csak kéthetente. Sue elismeri, hogy nincs patikatisztaság a lakásban, de nem is kell mindennek ragyognia. Ő azt a nőtípust képviseli, aki nem elégszik meg az anyaszereppel, így munkát is vállal.
Hogy melyik család boldogabb vagy kiegyensúlyozottabb, rossz kérdés, hiszen mindkettő a maga módján működik: ahogy az a párnak a legjobb. A sztereotípia tehát elbukott; itt is igaz, hogy az embereket egyénileg kell nézni, mert mindenki más értékeket vall, és mások a vágyai.
Fő a nyugalom
A két család működése nem tér el egy átlagos európai családétól – persze azért vannak különbségek. Az egyik, ami rögtön feltűnik az embernek, a két nőből áradó nyugalom. Az ősi keleti tanokból elsajátították a belső béke fenntartásának képességét. Szembetűnő ellentét a nyugati ember mentalitásához képest.
Míg a férfiak sokszor feszültek a munka, a pénz, a dugó vagy akár az időjárás miatt, keleti feleségeik ezeket sokkal könnyebben veszik. Az ő elfogadásuk és kiegyensúlyozottságuk felbecsülhetetlen érték. Zoli és Bence is állítja, a nyugalom az egyik legjobb tulajdonsága a keleti embereknek. Az asszony akkor is képes mosolyogni, ha a férfi feje már vörös az indulattól.
Ezt pedig a férjek nagyra értékelik: Bence azt is elmondta, hogy az évek során ő is sokkal kiegyensúlyozottabb lett. A feleségétől eltanulta, hogy az életben nem azok a dolgok a fontosak, amikhez foggal-körömmel ragaszkodunk – pedig az asszony kifejezetten stresszes munkakörben dolgozik.
A kulturális eltérések egy részét a vallási különbségek adják. A cikkünkben leírt esetekben a buddhista és a keresztény hagyományok eltérése jelenti a kihívást - legalábbis ezt hinnénk. Csakhogy náluk nem ütköznek az ünnepek: a karácsonyt, Buddha születésnapját vagy a kínai újévet külön-külön időpontokban ünnepelhetik.
Három nyelven
Gyereknevelés tekintetében sincsenek nagy különbségek a megszokotthoz képest, előnyök annál inkább. Bence elmondta, hogy a kislánya még csak különálló szavakkal kommunikál. Ennek oka, hogy egyszerre nem egy nyelven tanul beszélni, hanem rögtön három anyanyelve lesz.
Bence és a nagyszülők magyarul beszélnek hozzá, Sue és a szülei kínaiul, a szülők pedig egymással angolul kommunikálnak. Vagyis Móni, a kislány rögtön három nyelven fog beszélni anyanyelvi szinten. Ez pedig határozott előny bárki számára, kultúrától és szokásoktól függetlenül.
Még nincs hozzászólás