A szeretet ünnepe a távolból
Évek óta írunk a karácsony ünnepéről. Örömeiről, borzalmairól, a szívbéli, titkos ajándék készítéséről és a felesleges kacatvásárlásról, a kis családban töltött békéről, vagy az idegőrlő házról házra vándorlásról.
Idén minden másképp lesz. 2020 karácsonyára, mint egy vaskos hótakaró, ráborul a járvány. Akikkel együtt szoktunk ünnepelni, most távol maradnak, hogy ne hozzanak ránk, és ne is kapjanak el betegséget. Ijesztő és szomorú ez.
A szeretet melege árad
A karácsony gondolata talán mindenkiben egy fájóan szép, tündöklő csoda. Nagy, lusta pelyhekben hull a hó, bevonja a fák ágait, a piros háztetőket. Az utca csendes és titokzatosan üres, a lakások ablakaiból meleg fény árad, itt-ott gyertyaláng pislákol. Béke van és nyugalom, szeretet melege árad az emberek között. Minden évben így gondolunk rá november táján, akárhogy is alakul aztán az ünnep.
Hó pedig már ki tudja, mikor volt. Az is megeshet, hogy felgyűlnek a feszültségek, kibuknak az elhallgatott sérelmek, megindulnak a szokásos szurkapiszkák. Hát persze, hisz emberek vagyunk, nem fagynak belénk a bosszantó gondolatok erre az estére, hiába készültünk annyi szeretettel. Így aztán sokan arról álmodozunk advent időszakában, hogy milyen jó lenne kis létszámban, a nagy család nélkül, békében tölteni a karácsonyt.
Hát, most így lesz.
Anyu bejglije ideér
Krisztina Londonban él a férjével már négy éve. Minden évben a karácsony volt a biztos időpont, amikor újra láthatta a családját. – Anyával már novemberben arról levelezünk, mikorra foglalom a repülőjegyet, hány napra látogatunk haza, és ilyenkor tele vagyunk titkos örömmel, várakozással. Egyszer be is csaptam egy kicsit, mert nem akartam, hogy kiautózzanak elénk a csúszós időben a reptérre, és egy nappal előbb érkeztünk váratlanul. Jó is volt ez, meg nem is.
Amikor beléptünk a lakásba, apa és anya épp a háromméteres fát igyekezett beállítani a vastalpba, a lakásban rendetlenség, mindenhol díszek meg csomagolópapírok. Anya arcán először a végtelen öröm, aztán a rémült kétségbeesés, hogy így látjuk őket, apa viszont csak nevetett, gyorsan hozta is a pálinkát, meg négy apró poharat.
De idén nem karácsonyozhatunk együtt. Este majd lefotózzuk a fáinkat, a fotókat elküldjük egymásnak, aztán az ételt is megörökítjük, anya a töltött káposztát, én valami pizzát, gondolom, aztán cseng a telefon, és elénekeljük együtt a Mennyből az angyalt. Végül mindkét család nekiáll a bejglinek, anya bejglijének, amit már egy héttel előbb meghoz a légiposta. Így lesz. A legszomorúbb karácsonyunk, a legszomorúbb bejglink.
Gyerek legyek vagy anya?
Szilviéknél is szomorúnak ígérkezik a karácsony. Ő már túl van a betegségen, néhány napos lázzal megúszta, már nem fertőz, két negatív tesztje is van. Szilvia 46 éves, a lánya 26, az anyukája pedig csaknem 70. Mindhárman egyedül élnek három egymástól távol eső városban. A karácsonyokat a nagymamánál szokták tölteni, de most nem ilyen egyszerű az odautazás.
Szilvia nem szeretné, ha a lánya is elmenne a nagyihoz, meg ne fertőzze, maradjon inkább otthon. Ő viszont választhat, az édesanyjához megy, vagy a gyerekéhez. Az anyukája idős és egyedül van, úgy lenne illendő, ha hozzá menne. De a lánya is szomorú lesz a magányos ünnep alatt.
– Ha anyához megyek, újra gyerek lehetek, és az ő szívét is felvidíthatom kicsit, ha kettesben gyújtjuk meg a gyertyákat. Anyuval szokásunk, hogy elmegyünk az éjféli misére. Nem tudom, idén lesz-e bátorságunk ehhez, ha egyáltalán megtartják az istentiszteletet – mondja Szilvia.
– Ha a lányomhoz megyek, akkor édesanya lehetek, és megadhatom neki, ami ilyenkor egy gyereknek jár, még ha nem is olyan kicsi már. Megszakad a szívem, hogy ilyen döntés elé állít az élet, de hálás is vagyok, hogy egyelőre mindhárman jól vagyunk.
Egyedül a fa alatt
Sokan maradnak egészen egyedül szenteste, járvány ide vagy oda. Ezen enyhíthet egy hosszú telefonbeszélgetés a távoli szerettekkel, vagy egy videohívás, de ha véget ér a kapcsolat, marad az üres szoba és a csend.
Ha magányosan töltjük a karácsonyt, készüljünk fel rá tudatosan. Meg kell tervezni az ünnep óráit, be kell osztani előre, mikor mit fogunk csinálni. Például délelőtt főzünk, feldíszítjük a lakást. Nem kell fa, elég egy kis ág egy gyertyával. Ha minden kész, gondolkodjunk, mi okozna igazi örömöt számunkra. Egy kellemes zene? Egy szép film, amit DVD-n őrzünk? Egy megható történet egy régi könyvben? Vagy a családi fotók, videók nézegetése?
Az a cél, hogy ezen az estén, a szeretet ünnepén magunktól se sajnáljuk a szeretetet. Készíthetünk süteményt, díszes mézeskalácskákat, kötögethetünk egy szép sálat, amely lefoglalja a kezünket. De sétálni is elindulhatunk jól felöltözve, és persze maszkban. Megcsodálhatjuk a havas vagy csupasz fákat, vihetünk egy kis morzsát a cinkéknek, és köszönthetjük az újszülött Kisjézust.
Kicsit együtt, aztán külön
Ha azonos városban élünk, nem kell egészen lemondanunk szeretteink látogatásáról a karácsony ünnepén. Találkozhatunk velük egy sétára a parkban, persze maszkban. De szívmelengető meglepetés lehet szentestén, ha elénekeljük a Mennyből az angyalt odakintről integetve az ablakukba, csillagszórókkal vagy gyertyával a kezünkben.
Igazi karácsony
Füzesi Györgyi pszichológus szerint a karácsony varázsát az teszi tönkre, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyunk, és kapkodunk. Az utolsó napokra halogatjuk az ajándékvásárlást, és végigrohanunk a boltokon, gyorsan kipipálva a személyeket és az ajándékokat. Gyorsan, gyorsan, legyünk túl rajta! Csak éppen a szívünk maradt ki az ajándékokból.
Így van ez a főzéssel is: kifáradva, elhasználódva rogyunk le az ünnepi asztalhoz. Milyen lenne egy nyugodt, békés, szeretetteli, igazi karácsony? Ha megadnánk a módját a készülődésnek. Időt hagynánk rá, és elhatároznánk, hogy élvezni fogjuk minden percét. Csak annyit vállalnánk, amennyit jó szívvel, könnyedén meg tudunk csinálni. És élveznénk a közös, együttes készülődést az ünnepre.
(Forrás: mindennapipszichológia.hu)
Még nincs hozzászólás