A szeretet nyelve
Gary Chapman párkapcsolati és házassági tanácsadó nevéhez fűződik a ma már jól ismert meglátás, hogy férfi és nő között a tökéletes harmónia akkor jöhet létre, ha ismerik, értik a másik szeretetnyelvét, és hajlandóak is azon a nyelven kommunikálni, azt a fajta szeretetet adni, amit a másik igényel.
A párok nagyon ritkán beszélik ugyanazt a szeretetnyelvet, és ha nem ébrednek rá időben arra, mi a párjuk vágya, valósággal elbeszélhetnek egymás mellett. Ennek pedig feszültség, frusztráció és mellébeszélés lesz a következménye. Ahhoz, hogy elkerüljük a párkapcsolati válságot, érdemes alaposabban megismerni, mit is takar a szeretet öt nyelve.
Nyilván megvan bennünk a vágy mind az öt nyelvre, ám egyfajta hangsúlyeltolódás mindenkinél megfigyelhető. Ezzel a fajta kiemelkedő igénnyel foglalkozunk most, bemutatva, hogyan értsük jól a párunkat.
Öt nyelv, amin szeretetet adhatunk
Az első az elismerő szavaké. Aki ebbe a kategóriába tartozik, annak mindennél többet jelent az, ha dicsérik, ha elismerő, szép szavakkal simogatják a lelkét. Számára nagyon fontos, hogy az elvégzett munka, az elért eredmény ne csak egy hátlapogatást érjen, hanem szavakban kifejezett elismerést is.
A második típusba tartozók számára a minőségi idő jelenti a legtöbbet. Ma mindenkinek kevés ideje van a másikra, így akinek rá szánt tartalmas időre van szüksége, annak a lelke nagyon megsínyli, ha nem kapja meg az általa igényelt tiszta figyelmet. Ez lehet egy kiadós beszélgetés, egy nagy séta, vagy esti borozgatás a legfontosabb, hogy a másik tudja és érezze: most ő a legfontosabb.
A harmadik kategóriába tartozókat ajándékokkal tudjuk meggyőzni arról, mennyire fontos részei az életünknek. Nem kell nagy, drága meglepetésekre gondolni: egy szál virág, egy magunk készítette figyelmesség is elég ahhoz, hogy az illető érezze párja folyamatosan felé irányuló szeretetét.
Azt a típust, aki attól a legboldogabb, ha átvállalunk helyette kisebb otthoni feladatokat a bevásárlást, a mosogatást, visszük helyette a csomagokat, elvégezzük a ház körüli munkákat, a szívességek teszik elégedetté, ez az ő szeretetnyelve. Persze, mindenki szereti, ha átvállalják helyette a párkapcsolattal járó feladatokat, de ennek a típusnak ez mindennél hangsúlyosabb örömet okoz.
Végül az ötödik az érintés nyelve. Erről a típusról hosszabban fogunk beszélni, mert az érintésben rejlő erős szeretettöltés nemcsak a párkapcsolat szintjén, de általában is kiemelkedő szerepű. Akinek a simogatás, a kézfogás a legfontosabb, aki gyakrabban kezdeményez ilyet, szívesen és gyakran bújik oda a másikhoz, annak a szeretetnyelve egyértelműen az érintés.
A simogatás ereje
Nézzük meg, mi rejlik az érintés mögött, miért vágyunk rá annyira, miért áhítjuk napi szinten nem csak szexuális vonatkozásban! Ahhoz, hogy ezt megértsük, a csecsemőkorig kell visszatekintenünk. Személyiségfejlődésünk alapjait ekkor kapjuk meg, s a testünk felnőttkorban is erre fog visszaemlékezni.
A csecsemőkorban kapott ölelés, érintés, simogatás védelmező, óvó funkciójú, s mélyen elveti bennünk a bizalom magvait. Csak az a felnőtt tud egy párkapcsolatban igazi szeretetet adni, aki gyermekkorában maga is megkapta ezt, máskülönben féltékeny, gyanakvó, önbizalomhiányos, bizalmatlan személlyé fejlődik.
Mindezeken túl az egészségünkre is fantasztikusan hat az érintés. Kutatások igazolják, hogy azok a csecsemők, akiket a kórházban gyakrabban felvettek a nővérek, akik több törődést, ringatást, érintést kaptak, mint a társaik, kevesebbet sírtak, és gyorsabban gyarapodtak.
Virginia Satir pszichológus szerint napi 4 ölelés kell a túléléshez, 8 a szinten tartáshoz és 12 a gyarapodáshoz az első néhány életévben. Alapvetően ezek az ingerek határozzák meg, milyen érzelmi töltettel rendelkezik majd a gyermek, milyen alapokra építkezik, és milyen mintákat visz majd magával felnőtt kapcsolataiba.
A kutatások arra is rámutattak, hogy az érintésnek nemcsak gyermekkorban, de felnőtt életünkben is egészségmegőrző szerepe van. Akiket gyakran átölelnek, jóindulatúan megérintenek, megsimogatnak, azok kevésbé lesznek frusztráltak, szorongók.
Az is köztudott, hogy az érintés felülírja a fájdalomérzést, hiszen a bőrben található milliónyi idegrost ilyenkor fájdalomcsillapítóként hat. Az ölelés minden tekintetben hatással van életünkre. Akik ezt megfelelő mennyiségben kapják, azok hamarabb gyógyulnak fel a betegségből, jobban teljesítenek, a depressziót könnyebben küzdik le, de cukorbetegség esetén a glukózszintjük is könnyebben csökkenthető.
A simogatás örök körforgása
Az érintés végigkíséri az életünket. Már édesanyánk hasában is simogató kéz nyugtat minket, és ahogy megszületünk, számtalan kéz segíti a hideg világban a túlélést. Öltöztetnek, pelenkáznak, ringatnak, majd fésülnek és babusgatnak minden újszülöttet.
Totyogókorunkban kézen fognak, felemelnek, simogatva altatnak. Ahogy cseperedünk, egyre többször engedjük el a szülői kezet, de egyre nagyobb jelentősége lesz a biztonságot adó ölelésnek. Megértjük, hogy a szüleink karja egyben védelmet is jelent, ahová bármikor visszatérhetünk.
Ahogy kiskamasszá érünk, kínossá válik a szülői simogatás, helyette az első szerelemmel együtt egy újfajta minőséget tapasztalunk meg: itt az érintéshez már a szexualitás is kapcsolódik. Az ölelésben kifejeződik a tartozom valakihez érzése, és ez oly mélyen elraktározódik, hogy ha a szerelmünk távol van, akkor is képesek vagyunk felidézni az ölelését.
Az érintés teljessége a gyermek fogantatásában tetőzik, mikor a két ölelés eggyé forr, megalkotva szerelmük gyümölcsét, a gyermeket. Ahogy megszületik a kicsi, az anya új minőséget él meg, és gyermekének adja a legtöbb szeretetet és érintést. Ebben az időszakban az egyén autonómiája felerősödik, az együvé tartozás kicsit fellazul.
Az időskor újra előhívja az emberből az érintés igényét: az idősek szégyenérzet nélkül képesek kart karba öltve sétálni, ücsörögni, elmélkedni. Aranyat érnek nemcsak az egymásnak, de a család többi tagjának is adott nagyszülői simogatások, ölelések, hiszen ahogy a cikk elején is írtuk az öleléstől lesz igazán boldog a gyermek. Legvégül pedig, az elengedés pillanatában egy finom kézfogássá, gyengéd öleléssé lényegül át a szeretetünk, amely éppen elegendő a boldog megnyugváshoz.
Még nincs hozzászólás