A szavak nem vezetnek félre
Nem rejti el, amit gondol, amit érez, beszél a szeme, az arca, a keze, a mosolya. Ritkán néznek az emberre olyan őszinte kíváncsisággal, mint ő. Weisz Fanni - egykori szépségkirálynő, fotómodell, az esélyegyenlőség szószólója - siketnek született. Látja azt, amit más hall.
Olyan kifejező minden gesztusa, hogy elfeledkezem arról, Fanni nem hall. – Várj meg! – szólok utána, ahogy az újabb fotózás helyszínére trappolunk, de persze nem reagál. Megérintem a vállát, máris teljes figyelme az enyém. Olvas a számról, átölel, amikor megkapja a Ridikül legutóbbi számát. Mindennek tud örülni, annak, hogy szép a ruha, amit a stylistunk választott neki, és vagány a karkötő. Nagyon jó a fodrász, és a sminkes kollégátok – mutatja a kezével. A fotósunkkal – aki maga sem az a szószátyár fajta – szemvillanásból értik egymást. Szereti az egész stáb. Jó vele dolgozni. „Imádom a fotózást. Sokan azt hiszik, abbahagytam, hisz annyiféle más szerepben láttak már, de ez nem így van. Szívesen vállalok modell munkát ma is” – mondja, amikor hármasban leülünk kávézni. Fanni mamája, Léránt Ágnes vállalja a tolmácsolást. Magamban néha FanniÁginak hívom őket, annyira egyek.
RIDIKÜL MAGAZIN A mamád a menedzsered, együtt laktok, életed minden színterén ott van. Sosem lázadtál ellene?
WEISZ FANNI Dehogynem, néha, kicsit. Az ember másképp vitatkozik a menedzserével, és másképp a mamájával, de nálunk összekeveredik a kettő. A végén majdnem mindig rájövök, neki volt igaza. Most, hogy már felnőtt vagyok, néha arra gondolok, jó lenne önállóan élni. Aztán belátom, hogy ez nem lenne könnyű, a siketségem miatt sem. Egyébként is szeretek együtt lakni anyával és a bátyámmal.
RM Ha egy kis szabadságot akarsz, elenged, vagy túlfélt?
WF Most már mindenhová elenged, de persze félt is, főleg, ha elfelejtek SMS-t küldeni neki. Olyankor nagyon ideges, és igaza is van. De ez más fiataloknál is így működik, nem?
RM Hatéves voltál, a testvéred tíz, amikor édesanyád fogott titeket, és kilépett egy bántóan rossz házasságból. Attól kezdve egyedül nevelt…
WF El sem tudom képzelni, hogy csinálta két siket gyerekkel, hisz a testvérem sem hall, de anya nem adta fel. Elfogadott minket – sajnos tudok olyan szülőkről, akik nem fogadják el a sérült gyereket –, és küzdött értünk, szeret minket. A gyerekkoromból az a legrosszabb emlékem, amikor a siketek bentlakó iskolájába kerültem. Egy másik városba. Pécsett, ahol laktunk, nem volt ilyen speciális iskola. Nekem borzalmas volt, hogy csak hétvégén lehettem otthon anyával és a nagyszüleimmel.
RM Gyerekként éreztétek azt, hogy nagyon kevés pénzből éltek?
WF Nem. Anya mindent meg akart adni nekünk. Nagyon becsülöm a nagyszüleimet, ők is mindig mellettünk állnak. Ha valamit nagyon szerettünk volna, egy könyvet, esetleg mást, előteremtették valahogy. Nem volt pénz arra, hogy új ruhákat vegyenek? Anya varrt nekünk éjszakánként. Kis szoknyát, kis felsőt, rózsaszínt, pettyeset, ezek voltak a kedvenceim. Később az egyik szépségversenyre is ő varrta a párducmintás ruhámat. A nagypapám, a nagymamám, anyukám és a bátyám a mindenem.
RM Tényleg a nagymama beszélt rá az első szépségversenyre?
WF Együtt anyával. Először nem akartam. Fotózás, az igen! Nyolcéves koromtól modell akartam lenni, és imádtam, amikor a nagymama lefényképezett. De ez? Aztán a tévében megnéztem, milyen egy szépségverseny, és azt mondtam: miért ne, vagyok olyan bátor, hogy jelentkezzem. Siket vagyok? Na és?
RM Hogy lehet, hogy a zsűri és a közönség észre sem vette, hogy nem hallasz?
WF Beszélni nem kellett, a mozgás pedig nagyon jól ment. A szervezőknek mondtam, hogy van ugyan egy hallókészülékem, de anélkül is megcsinálom, mert érzem a szívemen, a nyakamon, a lábamban a színpadot, a zene ritmusát.
RM Születésed óta siket vagy: hogyan fejlődött a ritmusérzéked?
WF A zörgéseket, a rezgéseket, a dübörgést pici korom óta érzem a testemben. Táncoltam, ugráltam, mint minden kisgyerek. Néztem a tévét, és utánoztam, ha táncoltak. Nem zavart soha, hogy siket vagyok. Koncerten együtt mozgok a többiekkel, a bőröm bizsergésén érzem a zenét, néha szinte megáll a szívem az erős lüktetéstől. Ha ilyenkor fenn van a hallókészülékem, nem bírom sokáig, mert egy idő után fáj hallanom. Divatbemutatókon sem teszem fel, pontosan érzem, milyen ütemben kell lépni.
RM Sokan kérdezik tőled, hogy ha már van egy ilyen különleges készüléked, aminek egyik része egy komoly műtéttel beillesztett implantátum, miért nem használod rendszeresen?
WF Ha kíváncsi vagyok a külvilágra, vagy ha fontos, akkor bekapcsolom. Visszás bennem ez a dolog. Siket vagyok a születésemtől, és ezen nem lehet változtatni. Későn műtöttek meg, már hétéves voltam…
RM …addigra már megtanultad a világot siketként értelmezni, és a hangok megzavartak?
WF Vagy megijesztettek. A durva zaj, vagy ha elhúztak egy széket, az fájt. Nekem a csend a nyugalmat és a biztonságot jelenti. A készülék segít hallani, de sokszor nem értem, amit hallok. A beszélgetések egyik felét igen, a másikat nem. Előfordul, hogy nem arra válaszolok, amit kérdeznek. Ez zavar. Jelnyelven pontosan fejezem ki magam.
RM De hát nem volt különleges a pillanat, amikor egyszer csak elkezdtél hallani?
WF Dehogynem! A műtét után először anya beszélt. Úristen, ez valami szép, mi ez? Van hangja anyának? Sírva fakadtam, kicsit meg is ijedtem. Hallok? Nem hallok? Valójában akkor értettem meg, hogy én siket vagyok.
Aztán kimehettem a kórházból sétálni a nagymamival. A szökőkútnál valami furcsát hallottam. Mi ez? A víz hangja. Még közelebb és még közelebb mentem, úristen, a víznek is van hangja, és ahogy a kezemmel belepancsoltam, annak is volt hangja. Óriási élmény volt. Amikor visszamentünk a kórházba, egy madárka repült az ablakba. Mami, mi ez? Kismadár! Jaj, de édes. És csipog. És most nem. És most megint! Nagyon jó volt. Azóta, persze, azzal, hogy be-bekapcsolom a készüléket, nagyon sokat fejlődtem a hangok terén. De ha elfáradok, csak úgy tudok pihenni, ha csend van.
RM Édesanyád mondta, hogy amikor téged várt, még az orvosok sem számítottak arra, hogy újabb siket baba születik a családban. Nagyon ritka, hogy két génhiba másodszor is összeadódjon. Kiskorotokban anyukád hogyan „beszélt” veletek?
WF Kitalált egy saját jelrendszert. Ő a mai napig ezt használja, és tökéletes értjük egymást. Később, a valódi jelnyelvre a bátyám tanított meg, és nagyon hálás vagyok neki ezért. Igen szoros a kapcsolatunk. Amikor a siketek iskolájában bántottak a többiek, a bátyám azonnal ott volt, és megvédett. Később, amikor elkezdtünk Budapestre járni fotózásokra anyával, nagyon nem volt pénzünk. Gábor akkor már keresett, ő segített. Persze, mi is összeveszünk, sőt, kisebb korunkban verekedtünk is, mint más testvérek, de nagyon fontosak vagyunk egymás számára.
RM Azt vettem észre, hogy sokszor hamarabb kiismersz minket, hallókat azzal, hogy nem vezetnek félre a szavak. Az arcunk, a testtartásunk valóban ennyire árulkodik rólunk?
WF Ha ránézek valakire, és látom a mimikáját, a testbeszédét, látom azt is, ami mögötte van: á, tudom, te rafinált vagy, á, tudom, te őszinte vagy. Nagyon hamar észreveszem, ha valaki rossz ember, nincs szíve. A hallók egyébként pont olyanok, mint a siketek, ugyanolyan jó és rossz szokásokkal. Csak könnyebben megsértődnek.
RM Igazán? És miért?
WF Mi megszoktuk, hogy kimondjuk, amit gondolunk. Jelnyelven nem lehet körülírni a dolgokat. Ha valaki meghízott, nem azt mondjuk, hogy picit összeszedted magad, hanem hogy kövér vagy. Ettől senki sem bántódik meg. Egyenes, őszinte nálunk a kommunikáció. Ezzel, persze, megsérthetjük a hallókat. Én már tudom, hogy vigyázni kell, meggondolom, mit mondok.
RM Ha ilyen jó emberismerő vagy, a fiúk között is jól választasz? Megúszod a nagy csalódásokat?
WF Nem. Anya azt mondja, engem visz a szerelem. Ha szerelmes vagyok, akkor elnézem azt is, ami nem jó, akkor nem figyelek. De azért van, amit elvárok attól, akihez tartozom. Például azt, hogy tanulja meg a jelnyelvet, hogy kommunikálni tudjon velem. A halló barátaim közül is többen tudnak már jelelni.
RM Miért olyan fontos ez neked? Szájról is tudsz olvasni, miközben jelelsz, legtöbbször mondod a szavakat... Könnyű veled szót érteni.
WF A jelnyelv a mi „anyanyelvünk”, sokkal szabadabban fejezzük ki magunkat vele. Jóval több szót tudok jelnyelven, mint magyarul. Ez az egyetlen eszköz arra, hogy a halló szülők a siket kisbabájukkal kommunikáljanak. A siket gyerekek 93 százaléka halló családban születik. Szeretném minél több helyen elmondani, hogy ne ijedjenek meg, fogadják el a kicsit, és tanulják meg vele együtt ezt a nyelvet. Már a tízhónapos babákkal is gyönyörűen lehet vizuálisan kommunikálni. Azért szerveztük meg két éve a Csend hangja klasztert, amit cégek és magánszemélyek támogatnak, hogy népszerűsíthessem a jelnyelvet, és közelebb hozzam egymáshoz a siketeket és a hallókat.
RM Hogyan?
WF Járom az iskolákat, „érzékenyítő órákat” tartok, beszélek magamról, a siketekről, arról, hogyan tudnak velünk kapcsolatot teremteni. A jelnyelv három alapeleme közül kettőt, a mimikát és a testbeszédet mindenki tudja alkalmazni.
RM Hogyan fogadnak a gyerekek?
WF Nagyon aranyosak. Sokan elhozták a szüleiket és a testvéreiket is. Az egyik alkalommal láttam, hogy az egyik pici gyerek jelel. Lehetett vagy ötéves. Odamentem, hozzá, hogy siket vagy? Rázta a fejét, hogy nem, de látott Borbás Marcsi főzős műsorában, ahol jeleltem, ő meg többször megnézte, és megtanulta. Azért jött el, hogy meg tudja mutatni nekem. Ez volt életemben az egyik leggyönyörűbb pillanat. Nemrégiben másik nagy öröm ért. Olyan sikere van ezeknek az óráknak, hogy egyre többen kérdezik, hol lehet jelnyelvet tanulni. Ezért a városomban, Pécsett szeptembertől jelnyelvi szakkört indítanak. Valóságos csoda számomra, mekkora a túljelentkezés. Gyerekek, felnőttek, sőt, tanárok is jelentkeztek.
RM Ha már a sikereknél tartunk, te leszel a 2015-ös milánói világkiállítás magyar arca…
WF Hú, ez nekem nagyon nagy dolog, szinte még most sem merem elhinni, hogy én képviselhetem Magyarországot. Siketként ez dupla öröm és megtiszteltetés. Még nem tudom pontosan a feladatomat, most folynak az előkészületek, de boldogan, kíváncsian várom, hogy mi lesz, és persze nagyon izgulok.
RM Voltál már Milánóban?
WF Egyszer már voltam. Gyönyörű város, barátságosak és elfogadóak az emberek, mosolyognak, és őszinte a testbeszédük.
Még nincs hozzászólás