A sörgyártól az Arany Tigrisig - Utazás Hraballal
Földrajzi és irodalmi csemege kétszáz oldalon. De még inkább egy páratlan "nyomkereső" a prágai Tomáš Mazal Szlalom a Parnasszusra című, magyarul most megjelent, igencsak értékes kötete, amely az útirajz műfajából teremtett irodalmi útikalauzt. A főhőse ugyanis a cseh széppróza egyik nagymestere, Bohumil Hrabal.
A költő, esszéíró, filozófus és filmrendező Tomáš Mazalt csaknem egy évtizeden át szoros baráti kapcsolat fűzte Bohumil Hrabalhoz. Ott ült mellette legendás törzshelyén, az Arany Tigris sörözőben, elkísérte külföldi útjaira, gyakran megfordult prágai lakásában és kerskói házában, támasza volt, segítőtársa, bizalmasa – élete utolsó nyolc évének krónikása. A megszokottól mindenben eltérő útikönyvével szülőhelyétől egészen a sírjáig követjük Hrabalt.
Cseh- és morvaországi helyszíneken időzünk, pontos leírást kapva sörfőzdékről és sörgyárakról, házakról, kocsmákról és éttermekről, de még azokról a helyekről is, ahol ifjú vasúti segéderőként, majd forgalmistaként dolgozott, vagy ahol katonaként tüzérségi tanfolyamot végzett.
Követjük őt a kladnói acélművekbe, ahol a negyvenes évek második felében ’fölösleges értelmiségiek’ töltötték büntetésüket, majd a hulladékbegyűjtő telepre és a libeňi kiskastélyba, ahol házasságot kötött szeretett Eliškájával, akit a regényeiben Pipsinek becéz.
De eljutunk vele ’túlságosan zajos magányának’ kevésbé ismert helyszíneire, köztük a kórházi szobájába is, amelynek ötödik emeleti ablakából pont húsz évvel ezelőtt nem kizuhant, hanem kiugrott!
"Sokszor kérdezték már tőlem, hogyan és hol ismerkedtem meg Bohumil Hraballal – mondta az irodalmi útikönyv szerzője. – Válaszul kieszeltem egy nem mindennapi legendát, méghozzá azt, hogy feladtam egy apróhirdetést, amelyben egy idősebb, tapasztaltabb szaktárs segítségét kértem az íráshoz, és csodák csodájára Bohumil Hrabal volt az első, aki jelentkezett.
Az igazság természetesen nem ez. Tizenkét éves voltam, mikor a bátyám a kezembe nyomott egy Hrabal-könyvet, A világ automata büfében-t, és titokzatosan csak annyit mondott: »Ebben jó nagy disznóságok vannak!« Nekem egészen más véleményem lett a könyvről, mert nagyon megszerettem."
Meg is szerezte Hrabal minden fellelhető írását, majd amikor ifjú emberként elkezdett kocsmákba járni, meglátta az írót a törzshelyén, az Arany Tigrisben. "Nem állítom, hogy rokonszenvesnek tűnt, de talán azért nem, mert nem tetszett az asztaltársasága. Különös figurák vették körül."
1 Nymburk. Az itteni sörgyárban kapott könyvelői állást és szolgálati lakást Hrabal édesapja 1919 nyarán, fizetése mellé pedig napi 3 liter sört - ingyen. A gyermek s a kamasz Hrabal szeretett itt élni. Lejárt a folyóhoz, a gyümölcsösbe, beült apja irodájába, ott írta első verseit. A sörgyár udvarán ma emléktábla szól itt töltött éveiről, a városi múzeumban pedig több személyes tárgya megtekinthető. Sörgyári capriccio című kisregénye, amelyből Jirí Menzel forgatott varázsos filmet, Nymburkot dicsőíti.
2. Kersko, Hájenka étterem. A Prágától 50 kilométerre fekvő erdőcskében vásárolt hétvégi házat, s amikor már nem élt a felesége, ide járt ebédelni. Csodás konyhája van a vendéglőnek, amelyet a Menzel-filmek rajongói is jól ismernek, hiszen ez volt egyik helyszíne a Hrabal-írások alapján készült Hóvirágünnepnek. Az áfonyalekvárral ízesített vadasért sok külföldi turista évente visszajár ide. Az ugyanis egyszerűen mennyei!
3. Prága, Arany Tigris söröző. Az óváros szívében, a Husova 228/17 szám alatt található ház boltíves helyiségében a friss pilseni sör mellé helyi specialitásként káposztasalátával körített, krumplisbundába öltöztetett roston sült sertésszelet dukál. Hrabalnak élete végéig ez volt a törzshelye. Itt látogatta meg Bill Clinton és Madeleine Albright is.
"Ez elsősorban abból az egész életét átható érzésből eredt, hogy soha nem tartotta írónak magát – vélekedik a szerző. – Tizennyolc-húsz éves korában önmaga szórakoztatására kezdett el írni. Azt találta ki, hogy lesz majd egy verseskötete, és azzal fog hódítani a bájos kisasszonyok körében.
Később rájött, hogy az írás nem más, mint önmagunk megismerése, folyamatos faggatása, hiszen ha írok, magamat kérdezgetem. Mondta is nem egyszer, hogy kérdezgetem ugyan magam, de soha nem fogom megtudni, ki vagyok. Ebből a felfogásából fakadt az érzés, hogy ő nem is író. Mindig elvörösödött, ha Mesternek szólították. Mester az, aki szép, kényelmes cipőket készít, vagy aki gerendákat ácsol, tartotta, majd keserűen hozzátette, hogy ő semmi ilyet nem tud.
Időskorában, amikor riporterek hada üldözte interjúért, egyenesen arrogánssá vált, ami zavarta is őt, de egyre súlyosbodó izületi fájdalmai miatt képtelen volt udvariasan viselkedni. Táskaszámra hordták neki a könyveket, hogy írja alá.
Egyszer egy hölgynek, aki felpakolva lépett az asztalához, azt mondta: »Ne zavarja a cseh írót, ha még nem elég részeg!’«A hölgy értett a szóból, ám két hét múlva ismét ott állt Hrabal előtt, aki alaposan kikelve magából másodszorra úgy fogalmazott: »Ne zavarja a cseh írót, amikor már részeg!«"
Híressé vált történet az is, amelyben Václav Havel egy óvárosi sétája során tévedt be a sörözőbe. Hrabal meglátta őt, és azon nyomban magához intette. Épp akkor jelent meg összegyűjtött írásainak újabb kötete, azt osztogatta, és Havelnek is adott egy példányt, aki természetesen kérte, hogy dedikálja neki.
Mivel az idő tájt Hrabal már nehezen tudta ujjai közé fogni a tollat, így fakadt ki: "Máris sajnálom, hogy adtam a könyvből!" Látva Havel csalódott arcát, úgy folytatta: "Na, jó, de nincsen tollam!" Mire Havel előhúzott egy elegáns töltőtollat, lecsavarta a tetejét, de a toll nem fogott.
Beleszáradt a tinta. "Ez már szart sem ér!" – csattant fel Hrabal hangja, és el akarta hajítani a tollat a kocsma légterében. Mire Havel: "Jaj, ne dobja el! Ezt a tollat idősebb George Bushtól kaptam, ezzel írták alá Gorbacsovval a SALT 3-as fegyverkorlátozási egyezményt." Hrabal persze erre is tudott mit válaszolni: "Menj a francba, Vašík, és vidd magaddal Busht meg Gorbacsovot is!"
A kötetben, Tomáš Mazal színesen és szellemesen megírt útikalauzában is vannak ehhez hasonló szórakoztató és izgalmas történetek. De ami külön érdekessége és értéke a könyvnek: a helyszíneket gondolatban végigjáró és magát végig Hrabal társaságában érző olvasó minden fejezethez eredeti, korabeli fényképeket és az író életművéből kivett s odavágó idézeteket, rövid részleteket kap. Hogy közben a Parnasszus felé szlalomozik, az már csak ráadás.
Még nincs hozzászólás