A rendezőasszisztens
Ő a rendező jobbkeze - ez az átvitt értelemben vett kéz viszont szó szerint átfogja az egész produkciót. Az élő adásoknál az asszisztensnek kulcsszerepe van a produkció sikerében, ám egy talkshow esetében is fontos, hogy minden és mindenki időre a helyén legyen. A Ridikül felvételein erről Hajdu Mona gondoskodik.
Több mint húsz éve kezdtem a szakmát, de érettségi után még nem tudtam, mivel is szeretnék foglalkozni. Egy ismerősöm ajánlására a Magyar Televízióban kezdtem el dolgozni, először ügyelőként, majd asszisztensként, később pedig humánerőforrás-menedzser szakon diplomáztam, az ott tanultak is segítik a munkámat.
Sok MTV-s élő magazinműsorban vettem részt, ilyen volt a Kincsestár, vagy a Naprakész, de jó néhány olyan komolyzenei koncertműsorban, fesztiválközvetítésen is közreműködtem, ahol még előfordult, hogy 1-3 hetes leköltözéssel járt együtt a forgatás, ma már ez nem jellemző. A Fábry show-ban is a kezdetektől dolgozom, és mivel 1997-től, a kereskedelmi televíziók indulása óta szabadúszó vagyok, számos kvízműsorban és talkshow-ban asszisztáltam, többek között a Legyen Ön is Milliomosban vagy az Activity show-ban is.
Egy asszisztens a rendező jobbkeze, a feladatom az, hogy a technikai és a személyi feltételeket megteremtsem. Én felelek azért, hogy készen álljon a fény- és a hangtechnika, a kamerák, illetve a berendezés, a kellékek rendben legyenek a megadott helyen és időben, legyen szó egy pohár vízről, egy asztaldíszről vagy a Ridikül emlékkönyvéről. Továbbá azért is én felelek, hogy a felvétel kezdetére mindenki a helyén legyen. Míg az előre rögzített műsoroknál van lehetőség többször elpróbálni a műsor egy-egy bonyolultabb részét, az élő adások sokkal pörgősebbek, és nagyobb koncentrációt igényelnek, mert a produkció sikere azon múlik, hogy minden óramű pontosan történjen.
Ilyen szempontból a Ridikül egyszerűen kezelhető show, nem olyan, mint egy élő, reggeli műsor, gyors helyszínváltásokkal, átállásokkal. A munkámat az ügyelő is segíti, ő fogadja a vendégeket, hozza-viszi őket, miközben a kapcsolatot fülesen keresztül tartjuk egymással, és a vezérlővel is, ahol a rendező, a szerkesztő, és a vezető operatőr tartózkodik a felvétel során. Amikor minden összeállt a stúdióban, a jelzésemre indítják el a felvételt, adás közben pedig a férfi vendéget is én kísérem a megfelelő pillanatban a díszletbe.
Nálunk, minthogy ez egy stúdióban előre rögzített műsor, nincs meg az az alapfeszültség, ami egy élő adásnál lenni szokott. Itt minden a vendégekért van, mindenre jut idő, nincs idegeskedés, szinte már azt lehet mondani, hogy a nyugalom szigete vagyunk, amin sokan meg is lepődnek. Előfordulnak, persze, sztárallűrök, amiket tudni kell kezelni, például az „úgysem lesz jó semmi” hozzáállást, vagy azt, ha valaki sokat késik, és ennek ellenére a legszebb hajat és sminket szeretné magának, csakhogy ezek a csúszások összeadódnak, és az senkire sincs jó hatással.
A szereplők a rendezőasszisztenssel beszélnek utoljára a felvétel előtt. A civilek, a sportolók általában jobban izgulnak, mint a közszereplők, ezért a szerkesztő már a felvétel előtt felkészíti őket, a stúdióban pedig én is igyekszem a vendégeket nyugtatgatni, támogatni, adott esetben pedig Jakupcsek Gabihoz közel ültetjük a legbátortalanabbakat, hogy még véletlenül se maradjanak ki a beszélgetésből.
Ez a munka sokrétű, változatos, rengeteg emberrel találkozom, sok szálon futnak az események, a folyamatos problémamegoldás pedig mentálisan frissen tart. Ám egy talkshow is tud bonyolult lenni, például ha állatok vagy gyerekek jönnek a stúdióba, hiszen ilyenkor is át kell látnom, kinek hol a helye, ki hova álljon, és hogy mindenki tudja-e a feladatát.
Még nincs hozzászólás