A nőket jobban érinti a gazdasági válság?
A gazdasági válság minden ember számára nagy kihívás, természetesen nem pozitív értelemben. Válságban a cégek mindent megtesznek a fennmaradásukért, s a kiadásaikat gyakran elbocsátások útján faragják le.
Napjainkban a férfiak és nők egyenjogúsága még mindig kérdéses. Egyrészt a női dolgozók ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak, másrészt tagadhatatlan, hogy egy nő életében vannak olyan periódusok, amelyek egy férfiéból hiányoznak. Ez pedig olyan, a munkából való kimaradásokkal jár, mint a szülési szabadság, a gyes, vagy épp az ápolási szabadság. Sok országban éppen ezért a nőket másodlagos munkaerőnek tekintik, ami azzal jár, hogy elsőként tőlük válik meg a munkaadó. Szívesebben tartják meg a férfi dolgozókat, hiszen rájuk folyamatosan lehet számítani, a nők elbocsátásakor pedig úgy kalkulálnak, hogy a férjük keresete biztosítja a család fennmaradását.
Manapság azonban az asszonyok a tradicionális női szerepek mellett is dolgoznak, és nem ritkán egyedüli családfenntartóként is meg kell állniuk a helyüket. Ilyenkor, ha a vállalat megválik tőlük, az egész család fennmaradása kerül veszélybe.
„Aki egyedülálló személy, vagy családfenntartó, annak létfontosságú, hogy munkája legyen. Ahol a feleség gyesen van otthon, és a férfi az egyedüli kereső – vagy épp egyedülálló nőről van szó, aki családfenntartó is –, elbocsátásával az egész család kritikus helyzetbe kerülhet. Ráadásul a középkorúak elhelyezkedése manapság szintén nagyon nehézkes” – mondja Pálfay Erzsébet HR-szakember.
Továbbá a válság korántsem csak a vállalatok szintjén érezteti a hatását. Az állami intézmények, illetve a kiadások is érintettek. Az állam működésében tetemes részt jelentenek a szociális juttatások, a segélyek, valamint az apparátus működtetése. A segélyek és a családi kedvezmények csökkentése mindenkit érint, ám legfájdalmasabb az egyedülálló anyák számára. És azt a tényt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az állami szerveknél, és közalkalmazottként is többségében nők dolgoznak.
Magyarországon a válság először jellemzően az autó- és az építőipart érintette, azután fokozatosan elérte a közszférát, illetve a könnyűipart is. A szakember szerint azonban nem jellemző, hogy itthon a gazdasági válság a nőket hátrányosabban érintené, mint a férfiakat: „Nem gondolom, hogy a leépítendő személyek kijelölése nemi alapon történne. A statisztikák sem támasztják alá, hogy jellemzően a nőket küldték volna el az utolsó nagy válság idején (2008 után). Mivel a leépítések oka a költségcsökkentés, s a nők jövedelme köztudottan még mindig elmarad a férfiakétól, ez nem is lenne logikus”.
Még nincs hozzászólás