A Nagy Tó keletkezése
Nem is tudom, melyik magyarázattal kezdjem: a tudományossal, amelyet többé-kevésbé minden, Balaton-könyvet olvasó ismer, vagy a legendákkal, amelyekből érdekes módon kevesebb jutott a Balatonnak, mint más vidékeknek.
Kezdetben sokkal idősebbnek, majd' 500 millió évesnek gondolták a Balatont a kutatók. Később a módszerek tökéletesedésével, az információk tudományos feldolgozásával jócskán csökkentették a Balaton korát. Abban már korábban is egyetértettek, hogy a Balaton nem őstengermaradvány, és nem tekinthető a Pannóniai-tó maradványának.
A földtörténeti harmadkor végén a mai Nagyalföld és a Dunántúl egy részét a Dunántúl latin nevéről elnevezett Pannóniai-tó borította. A tó vizének sótartalma egyre csökkent, és a beléömlő folyók, patakok vizétől megédesedett. Az édesedő félsós vízben éltek a jellegzetes kagylók, a congériák, amelyek Tihanyban a Gödrös part rétegeiből kerültek elő nagy számban, és a helyiek kecskekörömnek nevezték.
A Pannóniai-őstó lassan feltöltődött, ez adta a Balaton fenekének altalaját, a homokot és az agyagot. A Pannon-tengerrel függ össze a Salföld és Kővágóörs között található „kőtenger”, amely nem más, mint a Pannon-tenger homokjának maradványa.
Még sekély víz borította a környéket, mikor a mai Tihany területén gőz és gáz ömlésével megkezdődött a vulkáni tevékenység. Finom kőzetpor és törmelék szóródott szét a vízben, és vulkáni tufa lett belőle. Erre folyt, buggyant rá a láva, amely kihűlés közben összehúzódott, így születhettek meg azok a csodálatos bazaltorgonák, amelyek legszebbikét a Szentgyörgy-hegy északi oldalán láthatjuk.
A legszebbek a Tapolcai-medence tanúhegyei, a Szent György-hegy, a Haláp, a Csobánc, a Hegyesd, a Tóti-hegy, a Gulács, a Badacsony és Szigliget. A Balaton déli partján Fonyód és Balatonboglár dombjai köszönhetik létüket vulkáni tevékenységnek.
A kitörések hol abbamaradtak, hol felerősödtek, finomabb és durvább szemű vulkáni törmelék és tufa rakódott egymásra váltakozva. Az idő során megkeményedett, rátelepült a pannóniai agyag a homokrétegekre, és védte őket évezredeken át ellenálló kőzetpadjaival.
Ahol nem védte a bazalt széle a pannon rétegeket, ott a szél és a víz hatására elkezdődött azok pusztulása. A környezet lassan mélyült, és felmagasodtak a bazalthegyek, amelyeket az idős Lóczy Lajos nevezett el tanúhegyeknek. A vulkánosságon és a kéregmozgásokon túl volt egy harmadik erő, a hatalmas erejű és tartós széljárás, amely a bazaltkúpok közeiből is kifújta a homokot – ami belőle a tóba hullott, az adta a fenék finom iszapját.
A Balaton medencéjét kéregmozgások hozták létre. Már a jégkorszakok utolsó harmadában járunk. Lóczy Lajos felismerésének köszönhetjük a tudást, hogy a Balaton medencéje nem két párhuzamos, észak- és délnyugati irányban húzódó törésvonal között besüllyedő árok, hanem a Dunántúli-középhegység irányában sorakozó, egymást is sokszor keresztező törésvonalak helyi süllyedéke.
Ezt a horpadást a felgyülemlő és lefolyást nem találó csapadékvizek töltötték ki. A víz idővel állandósult, és megkezdhette partalakító és romboló munkáját. Megszületett az egységes Balaton, amely egyáltalán nem hasonlított mai alakjára, hiszen nem volt lefolyása, vize sokkal magasabb volt, mint most. A mai tapolcai medencét is elborította, és víz alatt volt a somogyi Nagyberek és a Sió-berke. Amikor a Sió medre kialakult, elkezdett apadni a víz, és Tihany félszigetté változott.
A tudomány megállapításaival többé-kevésbé lépést tart a mesék és mondák világa.
„Öreg asszonyok, babonás lelkek, gyerekképződések úgy hiszik, úgy mesélik, hogy a Balatonnak Tihanynak napkeletre terjedő nagy öblében egykor falu állt, mely bűnei miatt elsüllyedt a helyébe nagy víz támadt. Csöndes napokon és éjszakákon a halászok most is hallják a harangszót, mely a vizek mélységéből fölhangzik, mikor elsüllyedt bűnös lelkek isteni tiszteletre vagy temetésre harangoznak”.
1948-ban Zólyomi Bálint végzett üledékfeltáró kutatásokat a Balatonban, illetve a part mentén. Analizálta, hogy milyen növények virágpora található az egykori tófenék talajában, majd ennek ismeretében állapította meg, hogy a tó 15-20 ezer évnyi intervallumban keletkezhetett.
Mi pedig lapozzunk bele a balatoni regék könyvébe, amelyből megtudhatjuk, hogy jegesedés ide, törésvonal oda, mégiscsak az volt az igaz, hogy a Balatonnak vízi tündére volt.
„Vízi Tündér lakik a Balatonban, mondták a régiek. Kődöktű főfelé csudaszép leány lefelé csillogó pikkelű hal. A tihanyiak mondták, hogyha a Tihanyi Kútnál megjelenik abban az évben nem lesz csoportos garda. Itt-ott látták a régiek. Leginkább éccakai halászatoknál tűnt föl. Ha észrevette, hogy nézik, eltűnt. El-elkapott egy halászt, kit szerelemből kit meg bosszúból. Nagyon féltek tőle a halászok, még a tihanyi Nemes bácsi is, pedig bátor ember vót, ha éne most volna száz éves.”
Még nincs hozzászólás