A mediációval mindenki nyer
Régen az a mondás járta, hogy a házasságok az égben köttetnek. Azt nem tudjuk, manapság hol köttetnek, de azt igen, hogy nagyon gyakran a bíróságon végződnek. A statisztikák szerint a házasságok több mint fele (52%) végződik válással. Sok olyan történetet hallani, hogy évekig húzódik egy per, mert a felek nem tudnak megegyezni, kígyót-békát kiabálnak egymásra, és nincsenek tekintettel sem egymásra, sem a gyermekeikre. Pedig lehet másképpen is! Ha már elkerülhetetlen a válás, mediátor közreműködésével a házastársak könnyebben, gyorsabban és olcsóbban tehetnek pontot a dolgok végére.
„A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége" – írta Dan Millman. „A mediátor feladata, hogy a mediáció során pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint működjön közre a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában – határozza meg a közvetítő személy szerepét dr.Szilágyi-Puskás Katalin mediátor. – A mediáció olyan eljárás, amelyben a semleges, kompetens és a konfliktusban nem érintett mediátor módszeres kommunikációs stratégiával a vitában álló feleket olyan helyzetbe hozza, hogy megtalálják az általuk meghatározott célt és az egyezséghez vezető utat.
A válási mediáció során a minden érintett számára elfogadható megegyezés tartalmát a felek szabadon alakíthatják ki; ez akár eltérő jogokkal és kötelezettségekkel is járhat azokhoz képest, mint amik a feleket egy bírósági eljárás során egyébként megilletnék – mondja a közvetítő. – Így már egy olyan egyezséggel mehetnek a bíróságra – mert a válást hazánkban hivatalosan csak a bíróság mondhatja ki –, hogy ez alapján a bíró további kérdések nélkül lezárhatja a válási procedúrát akár egyetlen tárgyalás alatt, így időt, pénzt, fáradságot takarítva meg a feleknek."
Közvetítést hivatalosan csak az Igazságügyi Minisztérium közvetítői névjegyzékében szereplő, mediátor igazolvánnyal rendelkező személy végezhet. A 2002. évi LV. törvény szerint mediátor csak felsőfokú végzettséggel rendelkező személy lehet. További feltétel, hogy a végzettségének megfelelő szakmában legalább ötéves szakmai gyakorlata legyen. Természetesen mediátori képzettséget is kell szereznie, azaz el kell végeznie az igazságügyi miniszter rendeletében meghatározott szakmai képzést. A törvény szerint mediátor csak az lehet, aki büntetlen előéletű, és nem áll a közvetítői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, vagy nem esik egyéb kizáró ok hatálya alá. A mediáció megfelelő szakmai színvonalának biztosítása érdekében a mediátornak továbbképzéseken kell részt vennie.
Dr. Szilágyi-Puskás Katalin leszögezi: lényeges, hogy a mediátor nem egyik vagy másik fél képviselője, hanem pártatlan személy, akinek az a feladata, hogy a válás alkalmával fellépő indulatok tengerében rávezesse a feleket a közös érdekeikre.
„A mediáció lélektani kiindulópontja az a megállapítás, hogy »nem szabad elvenni az emberektől a konfliktusaikat«, sőt, teret kell engedni annak, hogy egymás között – egy külső »igazságosztó« (bíró) nélkül – juthassanak el a megoldásig.
Az érdekek mentén haladó konfliktuskezelés olyan eljárás, amely a vitázó feleket hatékonyan segíti a közöttük felmerült problémák megoldásában, kapcsolatuk rendezésében, az együttműködés helyreállításában, megújításában – mondja a tapasztalt közvetítő. – A folyamat során a felek közös felkérése alapján a mediátor úgy irányítja az egyeztetés folyamatát, hogy a felek képesek legyenek a problémák megoldására.
A mediátor sajátos kérdezéstechnikával éri el azt, hogy sérelmeiken felülemelkedve a konfliktus lényegéig jussanak el a felek, hogy azután – a sértődést félretéve – létrehozzák a további együttműködéshez szükséges közös egyezséget.
- A nyilvánosság kizárásának elve: például egy válás során számos olyan körülmény merülhet fel, amely nem tartozik másra, még a bíróságra se. Ennek megfelelően a mediáció diszkrét eljárás.
- A költséghatékonyság elve: a közvetítő díjazása tételes árjegyzék vagy óradíj alapján történik; a mediáció díjazásában a felek szabadon állapodnak meg.
- A titoktartási kötelezettség elve: a közvetítőt közvetítői tevékenysége alatt és utána is titoktartási kötelezettség terheli.
- Az egyenlő elbánás elve: feltétlenül érvényesülő szabály, amely kimondja, hogy a feleket az eljárás során egyenlő elbánásban kell részesíteni.
- A kétoldalú meghallgatás elve: érvényesüléséhez az szükséges, hogy mindegyik fél előadhassa az ügyét, amelynek során a feleknek azonos tartamú időt kell biztosítani a személyes érdekeik alapján kialakított álláspontjuk kifejtésére.
Hiszen egy válásnál például a gyerekek miatt a későbbiekben is szükség lehet rá, hogy kommunikáljanak egymással, és nem mindegy, hogy ez miként zajlik majd. A mediátorral teljesen őszinték lehetnek, mert a közvetítőnek titoktartási kötelezettsége van, amely a mediáció megszűnése után is fennáll.
A titoktartás által nyújtott biztonság teszi lehetővé, hogy bizalmi légkör alakuljon ki az eljárás során, így a felek őszintén feltárhatják valódi érdekeiket, szükségleteiket, és felszínre kerülhetnek az igazán fontos – addig gyakran elhallgatott vagy eltorzított – információk. Az is a mediáció mellett szól, hogy a közvetítői eljárás nagyságrendekkel olcsóbb, mintha ügyvédekre bíznák a házastársak a dolgot.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a pereskedésnek mindössze egyharmadába kerül, ha a mediácót választják. Ráadásul – mivel nem kell a leterhelt bíróságok által kitűzött tárgyalásokra várni – időben is sokkal rövidebb a válási mediáció igénybevétele. A tapasztalatok szerint a felek betartják az egyezségben foglaltakat, hiszen ők maguk hozták létre azt, tudván, hogy mit képesek vállalni."
Még nincs hozzászólás