A matematikatanítás varázslója
Sok diáknak van problémája a matematikával, amely már szinte mumus-tantárggyá vált. Az okok mögött az egyéni képességek különbözősége és a tárgy nehézsége is állhat. Érdemes feleleveníteni Dienes Zoltán, az egyik legnagyobb tanáregyéniség emlékét, hiszen ez számos tanulsággal jár a mai diák- és tanártársadalom számára is.
Elmélet és gyakorlat egyaránt fűződik Dienes Zoltán nevéhez: míg sok országban matematika-tanterveket állított össze, illetve a matematikatanulás módszertanával foglalkozott, addig olyan játékokat is létrehozott, amelyek matematikai összefüggéseket segítenek megérteni, ilyen például a híres logikai Dienes-készlet vagy a Dienes-kockák. A hazai pedagógia történetének egyik nagy alakja, a Dienes módszer alapítója a játékon alapuló matematikatanítás úttörője volt.
Miért mumus a matematika?
Azzal, hogy a „matematikatanítás varázslója” a játékosságot helyezte a középpontba, valósággal forradalmasította a matematikatanulást. Így vélekedett: „Mondjuk ki bátran: a gyerekek többsége sosem jut el odáig, hogy megértse, mit is jelentenek azok a matematikai fogalmak, amelyekről tanul.”
A londoni egyetemen pszichológiai tanulmányokat végző Dienes szerint a gyermekekre jellemzőbb a konstruktív gondolkodás, mint az analitikus. Szerinte egy alsó tagozatos nebuló sokkal többre képes bizonyos matematikai problémák megoldása terén, mint gondolják.
A módszer előnyei és hátulütői
Egy vizsgálat során azt tapasztalták, hogy a Dienes módszerei alapján tanuló diákok az ismeretlen feladatokat kihívásnak tekintették, míg a kontrollcsoport diákjainak többségét az órán tanultaktól kicsit is eltérő kérdés lebénította. A Dienes-osztályok diákjainak társas készségei is kimutathatóan fejlődtek – ami nem csoda, hiszen a Dienes-játékok nagy hangsúlyt helyeznek az együttműködésre.
Az 1916-ban született Dienes Zoltánnak több mint 30 könyve jelent meg. Az Építsük fel a matematikát! című alapkönyvének és a Játék az életem című önéletrajzának nemrég jelent meg újabb kiadása, a Dienes professzor játékai című játékgyűjtemény új kiadása a következő hónapokban várható.
A módszer megőrzése és népszerűsítése érdekében szerveződik a Dienes Társaság, amelyet Dienes Zoltán leszármazottai és barátai hoztak létre. Elsőként az egri Eszterházy Károly Főiskola, illetve a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési Kara állt a kezdeményezés mellé.
Másrészt sok tanár fél attól, hogy ha többé már nem ő a tudás egyedüli forrása, akkor elveszti a hatalmát. Klein Sándor pszichológus, a Dienes Társaság egyik alapítója szerint részben ezért nem terjedt el jobban a módszer.
Az összefüggések fontossága
A Dienes-módszert a hatvanas, hetvenes években világszerte használták, de a 20. század végére lelohadt a lelkesedés „az új matematika” iránt: a megvalósítás hibái miatt elmaradt a várt eredmény.
Az elmúlt évtizedben sok helyütt – például Új-Zélandon, vagy az USA-n belül Montana államban – újra felismerték a Dienes-módszerben rejlő lehetőségeket.
Maga Dienes Zoltán személye is jó példa rá, hogy az egyéniség szerepe nem lebecsülendő. Számtalan helyen járt, hamar és könnyen megtalálta a közös hangot a gyerekekkel. Pápua Új-Guineában vagy Ausztráliában például a gyerekek krokodilokká és kengurukká „váltak”, hogy egy összefüggést megértessen velük.
A forradalmi matematikatanár „trójai faló”-nak hívta saját tanítási módszerét, mivel – bár elsőre úgy tűnik, csak a matematikatanulást szerette volna modernizálni – célul tűzte ki a gyerekek problémamegoldó technikáinak megváltoztatását, logikai képességeik fejlesztését is.
Még nincs hozzászólás