A Május 1. ruhagyártól Amerika kapitányig
Bevallom őszintén, gyerekként az öntudatra ébredésem egyik első állomása az volt, hogy utáltam, ha öltöztetnek. Ez volt az egyik platform, ahol az ember fia elkezdhetett lázadni – a másik, hogy nem ette meg a spenótot.
Felnőtt fejjel már látom az öltözködési mizéria másik oldalát is: egyszerűen nincs más esély, a gyereket öltöztetni kell, hiszen értelemszerűen nem tud elmenni a plázába bevásárolni.
És az is lehetséges, hogy ma már nem lázadoznék, mivel egy anyuka előtt már sokkal több lehetőség áll, mint a nyolcvanas évek első felében, mikor az öltözködésünket nem nemzetközi divatmárkák határozták meg, hanem a Röltex és a Május 1. ruhagyár. Talán az iskolában sem lázadnék már, hiszen nincs köpeny és kisdobos- meg úttörő- felszerelés, amikben mindannyian a korszellemnek megfelelő uniformizált külsővel rendelkeztünk.
Miután a Facebookon naponta szembesülök az ismerős kisgyerekes anyukák fotóival, el kell ismernem, a mai kiskölykök sokkal stílusosabbak, mint mi voltunk. Éppen tegnap láttam a keresztfiamat egy babakocsiban ülve, mellette két barátja: mindhárman „napszemegőben” (értsd: napszemüveg) vigyorogtak, és olyan jól néztek ki, mintha ők lennének a jövő Justin Bieberjei.
Anélkül, hogy nagyon sztereotipizálnám a nemi szerepeket, azért óvatosan megjegyzem, hogy a nők javarésze sokkal többet foglalkozik az öltözködés témakörével, így ismételten azt üzenem tízévesnél fiatalabb önmagamnak: teljesen rendben volt, hogy anyád öltöztetett, Robi!
A legfontosabb ok, amiért a gyerekeket öltöztetni kell, véleményem szerint az, hogy elég anarchisztikus elképzeléseik vannak a divatról. Summer Bellessa blogger kísérletképpen kipróbált egy szerepcserét, és hagyta, hogy egy hétig a hároméves fia öltöztesse. A végeredmény olyasmi volt, amit még a legelvetemültebb divatdiktátorok is provokatívnak tartanának: össze nem illő színek és ruhadarabok kavalkádja, minden egyes nap. Térdzokni magas sarkúval, mackófelső szalmakalappal, a jobb lábon sportcipő, a balon gumicsizma, sőt, egy nap három póló stb.
Összegzésképpen annyit mondhatunk, hogy teljesen mindegy, ki diktálja a divatot egy tízévesnél kisebb gyerek számára – az anyja, az apja, az óvoda, az iskola –, egy dolog nagyon fontos: meghallgathatjuk, és figyelembe is vehetjük a véleményét, de jobb, ha nem ő dönti el, mit vesz fel! Biztos vagyok benne, hogy tömegével találhatnánk olyan kissrácokat, akik az év minden tanítási napján boldogan öltöznének, mondjuk, Amerika kapitánynak…
Még nincs hozzászólás