A legszorgalmasabb állat (vagyis a strucc)
Egyik nap az állatok vitatkozni kezdtek, hogy vajon melyikük a legszorgalmasabb. Ott volt a méhecske, jól ki is húzta magát, mert meg volt győződve arról, hogy ő fogja megnyerni a versenyt, hiszen megállás nélkül gyűjti a mézet. Csakhogy a hangya is ott volt, és leciccegte a méhet, hisz köztudott, hogy a hangyák éjjel-nappal jönnek-mennek, tesznek-vesznek, építkeznek, vagy ha nem csinálnak semmit, akkor meg bolond módjára futkosnak ide-oda.
Jelentkezett még vagy százféle állat, hogy ő a legszorgalmasabb, például a ganajtúró, aki bár lassú, igen alapos, aztán a nyuszi, aki nem rest elszaladni, ha a legkisebb rezzenést meghallja.
– Na, persze, mert mindentől rettegsz – szólt oda neki a cica, de a nyuszi kikérte magának, tekintve, hogy nem mindentől, például a répától cseppet sem.
Már hetek is elteltek, mégsem tudtak dűlőre jutni az állatok, hogy melyikük a legszorgalmasabb. Ekkor a bölcs bagoly, aki egyébként a legsötétebb titkoknak is ismerője volt, hiszen egy szemet sem aludt éjszakánként, hanem a fáról leste a többieket, azt mondta, az a legszorgalmasabb állat, aki nem alszik. Vagy ha alszik is, olyan keveset, hogy az már tényleg nagyon kevés. És nyomban elő is állt egy tippel, hogy szerinte a bálna lesz az.
– A bálna? – kérdezték a többiek, mert elképzelésük sem volt, mennyit alszik a bálna a sötét víz alatt.
– Hát ez az! – felelte a bálna. – A bagolynak igaza van. Nem alhatok a víz alatt, mert ott nem kapnék levegőt. Kénytelen vagyok állva aludni, hogy az orrom kilógjon a víz tetején, de ez nagyon kényelmetlen pozitúra, folyton elzsibbad a lábam. Tehát én vagyok a legszorgalmasabb!
– Fenét! – vágta rá az elefánt. – Én alszom a legkevesebbet, mert felébreszt az éhség.
– Hiszen egész nap kajálsz! – cincogta erre a kisegér, akinek a lábára szokott lépni az elefánt ügyetlenségből, persze csak a mesében.
– Igen, de vegetáriánus vagyok, és a falevél nem valami tápláló. Telepakolom a pocimat, de két óra múlva már üres. Alig alszom, olyan éhes vagyok, szóval én vagyok a legszorgalmasabb.
– Dehogy – vágott közbe a delfin. – Én például csak az egyik agyféltekémmel alszom, a másik ébren van, hogy kidughassam a fejem levegőért, és hogy megvédjem magam, ha jön a loch nessi szörny.
– Nyihaha! – röhögött föl a ló. – Én olyan, de olyan szorgalmas vagyok, hogy akár állva is tudok aludni. Én vagyok a győztes.
De ekkor, hirtelen a semmiből elporzott mellettük egy bokor.
– Milyen sebesen haladt ez a bokor! – sóhajtott fel a nyuszi.
– Igen, gyorsabb volt, mint egy motorbicikli – tette hozzá a süni.
– Nem, nem. A motorbiciklinél nem volt gyorsabb, legfeljebb a biciklinél – mondta a kutya.
– Na de állj! – kiáltotta a bagoly, aki tényleg nagyon bölcs volt. – Mióta futkos egy bokor? Ki látott már olyat? Mert én nem. – És gyorsan le is csukta az egyik szemét.
De ebben a pillanatban, huss, a bokor megint elrohant előttük.
– Hát, ez a fordulat már tényleg gondolkodásra érdemes – jelentette ki a bálna, és azt javasolta, ha a bokor megint megjelenik előttük, mindenki kapja elő a legsebesebb futását, és fusson utána.
Ebben meg is egyeztek. És kisvártatva megint elhúzott előttük a bokor hatalmas porfelhőt csapva maga körül. Az állatok pedig nyargaltak utána. Nemsokára lelassultak, mert nem bír ám mindenki órákig szaladgálni, megálltak hát, hogy levegőt vegyenek.
De a zebra ekkor, az út szélén, egy szalmakazal mellett megpillantotta a bokrot. Szép hosszú szára volt, rajta egy gömb alakú pamacsos lombkorona. Csak az nem stimmelt, hogy a bokornak időközben nőtt egy hosszú nyaka is, meg egy kicsi feje két gülü nagy szemmel.
– Helló – szólította meg az elefánt a bokrot. – Én vagyok az elefánt. Hát te ki vagy?
– Hát a strucc! – felelte a strucc.
– Jé! Szóval nem bokor?
– Bokor??? – kerekítette a szemét a strucc. – Miért lennék bokor?
És hirtelen beejtette a fejét a két lába közé, hogy felcsippentsen a földről egy csonthéjas gyümölcsöt, vagy valami hasonlót.
– Megint bokor! – visított a nyuszi, és körbeugrálta a strucc lábait. Erre a strucc felkapta a fejét, és megint struccszerű volt.
– Azért jöttünk utánad – mondta a ló –, hogy kiderítsük, melyikünk a legszorgalmasabb állat, aki a legkevesebb ideig alszik. Te mennyit alszol?
– Semennyit – felelte a strucc. – Ha alszom, leejtem a fejem, és bokorrá válok, tehát olyankor nem vagyok strucc. De miközben strucc vagyok, nem alszom.
– Ó de jó, akkor megvan a győztesünk! – kiáltották az állatok, és leheveredtek egy órácskára szunyálni.
Álljunk csak meg egy szóra! – vakargatta a fejét a bagoly.
– Mi a baj már megint? – kérdezték kórusban az állatok.
– Némi ellentmondásnak tűnik számomra, hogy ez a strucc bokorrá válik, amikor alszik, és ha nem alszik, akkor meg strucc, ugyanakkor bokorként húzott el előttünk.
– Igen, ez fura – mondta az elefánt.
– Jaj de buták vagytok! – kiáltotta a nyuszi. – Hát alvajáró bokorról még nem hallottatok?
– Alvajáró bokor! Hát persze, persze… – dünnyögték az állatok.
És úgy elálmosodtak, hogy négy héten át aludtak egyfolytában.
Még nincs hozzászólás