A korai felismerés mindent visz
„Soha nem éreztem hátrányát annak, hogy nőnek születtem, de sok olyan történetet hallok, és nem kevés olyan élethelyzetet látok, amelyben, bizony, asszonytársaimnak elkél a segítség, a támogatás – kezdi beszélgetésünket a Richter Aranyanyu Díjat odaítélők egyike, Gyarmati Andrea gyermekorvos.
– Őszintén megmondom, először gyanakodva néztem a zsűrizés elébe, féltem tőle, hogy holmi PR-szagú, súlytalan dologban veszek részt, de gyorsan rájöttem, hogy ez koránt sincs így. A díj legalább évente egyszer felhívja a figyelmet arra a sajnálatos tényre, hogy sokszor a legnagyszerűbb, legkiemelkedőbb teljesítmények is rejtve maradnak, egyszerűen azért, mert a környezet magától értetődőnek tartja, és elfelejti még megköszönni is őket. Ma már örömömre szolgál, hogy tagja lehetek a szakmai zsűrinek. Nemcsak azért, mert szívesen veszek részt minden olyan kezdeményezésben, ami megmérettetésen alapul, és ahol a valódi értékek kapnak elismerést, hanem azért is, mert ámulva nézem, milyen értékes fórumokat, milyen, egyébként rejtett közösségeket mozgat és erősít meg ez a díj. Ott nyújt elismerést, pillanatnyi főhajtást, ahol a megfeszített tempó, a sokszor hősies teljesítmény a mindennapok természetes része.”
A díjat pedagógus, egészségügyi szakdolgozó, illetve orvosnő kaphatja meg, és bárki jelölt lehet. „Nekem dr. Berényi Marianne, a fővárosi Szent Margit Kórház fejlődésneurológiai osztályának vezetője a legkedvesebb Aranyanyu-díjazottam. Különös elégedettséggel tölt el, hogy nagyon sokan erősítettek meg ebben a döntésemben, hiszen Berényi doktornő 2011-ben a közönség díját kapta meg, tehát egyáltalán nem állok egyedül a jó véleményemmel róla.”
Berényi Marianne főorvos és csapata elsősorban a terhesség alatt, a születés közben, és a születés utáni korai időszakban kialakuló idegrendszeri problémák korai diagnosztizálását és kezelését végzi. Olyan rendellenességek, agyfejlődési károsodások felismerésére képesek, amelyek a gyermek érzékszervi, értelmi, mozgásszervi fejlődését korlátozzák, életminőségét veszélyeztetik, viszont az esetek csaknem fele részében eredményesen korrigálhatók, egy-másfél év alatt gyógyíthatók.
„Ha a fejlődés kezdeti időszakában észleljük valamelyik működés kóros állapotát, lehetőségünk nyílik a beavatkozásra, a fejlődés helyes útra terelésére. Ezt az »elemi« lehetőséget veszítjük el, ha csak akkor vesszük komolyan a jelzéseket, amikor a gyermek például nem fordul meg, nem áll fel időben, vagy közösségbe kerülve derül ki, hogy nem képes a figyelmét összpontosítani. Ilyenkor is van, persze, segítség, különféle rehabilitációs eljárások javíthatnak az állapoton, de az agy korai átprogramozásának esélyétől egyszer s mindenkorra elesünk” – mondta egy interjúban a főorvos asszony.
A módszer alapjait Katona Ferenc professzor fektette le: 1975-ben alakult meg (akkor még egy másik intézményben) a fejlődésneurológiai részleg, s Berényi doktornő a kezdeteknél is jelen volt. Osztálya egyedülálló az egész országban, nincs még egy ilyen speciális csapat, amely ezzel a területtel foglalkozna. Nem csak a módszer finomodott az évek alatt, a technika fejlődésével a műszerezettségük is jobb lett, a körülmények is sokat változtak. Ma már egy tucat édesanyának van például lehetősége a babája mellett maradni a diagnózis felállítása alatt, míg régebben, bizony, egyedül maradtak a csecsemők az osztályon.
Dr. Berényi Marianne a díjazáskor a csecsemők között eltöltött négy évtizedről azt vallotta: „Ha az ember szereti, amit csinál, érdekesnek tartja, sikere van a munkájában, és úgy érzi, hogy segíteni tudott, akkor szívesen is végzi a feladatát”.
Még nincs hozzászólás