A királynő magyar művészei
Idén ünnepelte a kilencvenedik születésnapját II. Erzsébet, aki több mint hatvannégy éve ül Nagy-Britannia trónján, túlszárnyalva üknagymamáját, Viktória királynőt, a brit történelem legendásan hosszú ideig regnáló koronás főjét is.
Erzsébetet uralkodónak nevelték, szülei kiskorától elkészíttették a portréját, amit eleinte rosszul tűrt, de aztán megszokta, hisz az esemény több mint 140 alkalommal ismétlődött meg: ő a történelem legtöbbször megfestett uralkodója.
Először alig hétesztendős volt Lilibet, ahogy otthon becézték, mikor a társasági körökben elismert, magyar származású Alexius de Lászlót (László Fülöpöt) megbízták az arcmása megfestésével. A felkapott, a hölgyek körében jó társalgónak tartott hatvanas művészt a kislány unalmasnak találta – hol elálmosodott, hol izgett-mozgott. Később borzasztó élményként emlékezett a procedúrára, a festőről meg azt mondta:
„Azok közé tartozott, akik elvárták, hogy egyenesen ülve folyamatosan ránézzenek.” A kép viszont a szőke, fürtös hajú, kék szemű, fodros selyembe öltöztetett hercegnőről, aki még egy virágkosarat is kapott az ölébe, édesanyja kedvence lett.
Erzsébet második portréjának alkotója szintén magyar, Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész, akinek 1936 és 1938 között tizennyolc alkalommal ült modellt. Közben a gyerekből kamaszlány lett, 1937-ben pedig, amikor édesapját VI. György néven királlyá koronázták, a tizenegy éves hercegnő első számú trónörökössé lépett elő.
Fejlegyezték, hogy amíg a szobrász dolgozott, az egyre felnőttebbé váló Erzsébet szívesen társalgott vele, például a lovak világáról, ami később nagy szenvedélye lett.
Amerikai íróként Sally Bedell Smith 2012-ben ritkaságszámba menő támogatást kapott a híresen zárkózott királynőtől. Szóba állhattak vele a családtagok, barátok, egykori tanácsadók, a palota személyzetének tagjai, közjogi méltóságok, diplomaták, lótenyésztők, művészek és kutyaidomárok. Kinyíltak előtte a londoni és a vidéki királyi paloták, megfigyelhette II. Erzsébetet munka és pihenés közben.
Ami pedig a portréfestést illeti, életrajzírója, Sally Bedell Smith az Erzsébet, a királynő – Egy modern uralkodó élete című könyvében ezt írja: „Királynőként Erzsébet már határozottan élvezte ezeket a zavartalan alkalmakat, amikor lazíthatott, bensőséges és biztonságos körülmények között léphetett kapcsolatba egy idegennel, szabadon – s olykor személyes hangon – beszélgethetett, még tréfálkozhatott is."
„Egész kellemes – jegyezte meg a nyolcvanadik születésnapjához készült portrénál, huncut mosollyal. – Az ember rendszerint csak ül, és senki sem zavarhatja, miközben szorgalmasan semmit sem csinál.”
Még nincs hozzászólás