A kicsik lelki fejlődése
A gyerekek fejlődését naponta mosolyogva néző szülők három év alatt megdöbbennek azon, mekkora változáson ment keresztül a kicsi. A fizikai fejlődés mellett nem szabad megfeledkezni a lelki rezdülésekről sem, hiszen ezek - főleg az első 1000 nap idején - olyan alapokat adnak a személyiséghez, amelyeket később már nemigen lehet korrigálni. Így természetes lehet, ha szülőként attól tartunk, valamit nem csinálunk jól, és komoly gondokat okozunk a gyermekünk lelki fejlődésében.
A lelki fejlődés már magzati korban megindul, de az első nagy fordulatot a szülés hozza. Ez az első olyan trauma a kicsi életében, ami a küzdelemről és a sikerről szól, és adrenalinnal tölti el a kis szervezetét.
A kezdetek
Sokszor hallani, hogy a császármetszéssel született babák esetében a küzdés, a kitartás képessége sérül, ám ezt a feltételezést mi sem bizonyítja. Ami valóban kimarad a műtéti úton született kicsik életéből, az a természetes születéssel együtt járó hormonlöket.
Az első 2,5 hónap a pici életének igen fontos szakasza. Egy dolgot az elején tisztázni kell: hiába hallotta, olvasta és csinálta úgy a szomszéd is, tény, hogy a csecsemők nem képesek maguktól megnyugodni.
A sírással a szükségleteiket jelzik, és ha erre a szülő nem reagál, akkor a baba ugyan abbahagyja a kiabálást, de nem azért, mert megszűnne a késztetés, vagy mert megnyugodna.
Egyszerűen feladja a reményt, hogy segítséget kap. Bármilyen pici, az egyszerű érzéseket ő is átéli a maga szintjén, így az öröm, a harag, az undor, a csodálkozás, a szomorúság és nem utolsósorban a félelem is jelen van az életében.
A fizikai fejlődéssel kapcsolatban sokat hallani a napirend fontosságáról. Ez lelki szempontból is lényeges, hiszen nemcsak elfárad a baba, hanem azt a rengeteg benyomást, érzést is fel kell dolgoznia, amit a rövid ébrenlétek alatt szerez.
A 4–8. hónap
A fejlődésnek ebben a szakaszában a pöttöm fordulni, kúszni kezd, vagyis szélesre tárul előtte a világ, s ez lelkileg is komoly fejlődést eredményez: a felfedezésekkel szerzett új információk sikerélményt, izgalmat jelentenek számára.
„A szülőknek nem szabad korlátozniuk a baba mozgásfejlődését, nem jó, ha lecsökkentik az őket érő ingereket, hiszen ez a lelki fejlődésükre is hatással lehet. A felfedezés öröme a későbbi kíváncsiságot megalapozó pillér, így a túlféltés igencsak káros lehet” – mondja Gazdag Enikő pszichológus.
A 8–12. hónap
A baba tettei ekkor már célokat követnek, s ez a kitartásukat és az emlékezetüket is fejleszti. Emellett ekkor már tartósan is közösségbe kerülhetnek, ami jó alapokat ad a társas viselkedés tanulásához. A napirendhez és a közösséghez való alkalmazkodás elsajátítása mindenképpen használ a kicsiknek.
A közösség építő ereje mellett ugyanakkor számolni kell az eleinte jelentkező szeparációs szorongással is, mikor a baba nem akar elválni az édesanyjától, mert csak fokozatosan érti meg, hogy ők két külön személy, vagyis anya nincs mindig vele.
„A szeparációs szorongást nem szabad félvállról venni, hiszen döntően befolyásolja a gyermek kötődési mintáit, a bizalomra való képességét. Mindig az a legfontosabb, hogy a szülők a gyerek igényeire reagáljanak, ne pedig a sajátjukat helyezzék előtérbe.
Mint oly sok testi tulajdonság, a lelki fejlődés egyes hibái, félrecsuszamlásai is átörökíthetők. Akit gyerekként a szülei hagytak sokáig sírni, annak ettől bizonytalan kötődési mintái alakultak ki, és felnőtt élete során, a saját gyerekénél is hajlamos lesz ezt a mintát követni. A másik véglet, mikor a szülő túlkompenzál, és éppen ellenkezőleg cselekszik: inkább minden rezdülésnél felkapja a csecsemőt, nehogy a kicsi egyedül érezze magát.
Fontos leszögezni, hogy mindkét nevelési mód képviselői lehetnek jó szülők, feltéve, ha nem esnek túlzásokba, és a gyermek érdekeit tartják szem előtt.
Ez azt jelenti, hogy például a szülő akkor etesse a babát, amikor éhes, ne pedig akkor, amikor sír, hiszen az még egy sor másik dolog miatt is lehet. Ha nem a gyerek igényeire figyel a szülő, akkor a pici a későbbiek folyamán is csak bizonytalan kötődésre lesz képes, ami komoly gondokat okozhat a felnőtt életében. Így ha anyát akarja a gyerek, kapjon tőle pár ölelést és simogatást" – figyelmeztet a szakember.
A 18. hónaptól
Kétéves koruk körül a gyerekekben kialakul az éntudat – innentől saját magukra mint egyedi lényre tekintenek. Az autonómiájuk a 18. hónaptól folyamatosan nő, félelmük pedig a szüleiktől való elválással kapcsolatban csökken.
Kérdés, hogy mikor mennyi inger érje a gyereket, de erre nem lehet egyértelműen válaszolni: kinek több, kinek kevesebb történésre van szüksége. Az ingerszegény környezettől azért tartózkodjunk, és fordítsunk időt, figyelmet a kicsikre, hiszen ezek hiányában a lelki és szociális fejlődésüket hátráltatjuk, sérüléseket okozva nekik.
Még nincs hozzászólás