A kamaszok megerősítést várnak

2015. augusztus 3. | Írta: Gócza Anita

A kocsányos tölgyről már mindent tudunk, de a saját testünkről jóformán semmit.

Ezt válaszolták a gyerekek, amikor Matus Eszter gimnáziumi tanár megkérdezte érettségi előtt álló diákjait, hogy biológiaórán beszéltek-e a szexualitásról, a testük működéséről. Kérdés, persze, hogy lehet-e, kell-e középiskolásokkal erről beszélni. Sok fiatal szerint ezt az iskolában úgysem lehet „jól csinálni”.  Matus Eszter nem ért egyet ezzel.

„Ezek a kamaszok egy csomó területen iszonyú bizonytalanok magukban. Igénylik, hogy megerősítsük a viselkedésüket, vagy helyettük is kimondjuk végre, hogy valami nem jó, és másképp kellene csinálni. Nálunk például orvostanhallgatók szoktak úgynevezett felvilágosító órát tartani. Ez azért is jó, mert még nagyon közel vannak korban a középiskolásokhoz, rögtön megtalálják a közös hangot. Ilyenkor a tanár természetesen nincs benn; nyilván egészen másképp nyílnak meg egy náluk néhány évvel idősebb felnőttnek, ha én is ott ülök.”

Amikor magam is szóba hoztam ezt a témát fiatalok körében, meglepett, hogy a szexualitásról még azok sem beszélnek otthon, akik egyébként jóban vannak a szüleikkel. „El sem tudom képzelni, hogy szóba kerüljön, pedig egyébként mindenről beszámolok az anyukámnak” – mondta egy egyetemista lány. A tanárnő szerint ez is azt igazolja vissza, hogy a gyerekek igénylik a nyílt párbeszédet a középiskolában:

„Sok gyerek mondta, hogy egész kamaszkorában nem beszélgetett annyit a szüleivel, mint velem egy osztálykiránduláson. Számos szülőnél ez sajnos úgy működik, hogy mindig megvitatják az iskolai eredményeket, elmondják, hogy ne igyál, ne cigarettázz, ne drogozz, de a kommunikáció kimerül a felületes tanácsadásban.

Nem kérdezik meg konkrétan, hogy veled, fiam, mi a helyzet ezen a téren. Méghozzá azért nem, mert ha egyszer kimondtunk valamit, akkor már nem lehet úgy csinálni, mintha nem tudnánk róla. Félelmetes lehet szembenézni azzal, hogy mit csinál a saját gyereked, amire reagálni kellene.

Sok szülő meg van róla győződve, hogy a gyerekével való kapcsolatának árt, ha megpróbál beavatkozni az életébe, és akkor inkább azt mondja, hagyjuk a kényes kérdéseket, csak hogy ne veszekedjünk, és megmaradjon a beszélő viszony.”

Az is érdekes, hogy még ma, egy úgynevezett felvilágosult, modern családban is másképpen kezelik a lányokat és a fiúkat. Persze, nem a szavak, az elvek  szintjén, mert ott minden rendben, hanem amikor az ösztönös reakciókon a sor.

„Nekem négy gyerekem van, a nagylányom után két fiú következett. Igazából akkor jöttem rá, hogy tudat alatt másképp viszonyulok hozzájuk, amikor a fiúk is elkezdtek táborokba, később fesztiválokra járni. Eszembe jutott, hogy a legnagyobb lányomnál mennyire aggódtam, és igyekeztem felkészíteni mindenre, amikor mondjuk tizenhét évesen elengedtem egy táborba, és azután mennyire más volt ez a fiúknál. Sokkal kevésbé idegeskedtem, pedig a következmények – mondjuk egy nem vár terhesség esetén – rájuk is tartoznak, elvben legalábbis”  – magyarázza Matus Eszter.  

Címkék: szexuális felvilágosítás, szülők, kamaszok és a szex, nemiségről az iskolában, kényes témák, otthon a szexről