A józan ész és az egészséges étrend
Lehet táblázatokat bújva etetni a babát, de mindenkinek jobb lesz, ha gyerekkori emlékeink ízletes falatjaira és általánosan, könnyen betartható szabályokra hagyatkozunk, mikor kialakítjuk a gyerekünk étrendjét.
A lelkiismeret-furdalásos anya nem jó anya, tartja a közvélekedés. Pedig gyakori a jelentéktelen kicsinységek vagy a környezet sugallatára kialakult önmarcangolás, lassan életstílussá válik, mintegy kötelező kismamai tartozék a „tudományos alapon” szervezett élet.
Bűntudat gyötri a nőt, mondjuk amiatt, hogy terhessége alatt egy-két alkalommal nem éri be a cukrászdai kirakat sóvárgó nézegetésével, hanem bemegy, és megeszik egy ínycsiklandó tortaszeletet. Közben ott forog a fejében, hogy ehelyett fehérjékben, rostokban és vitaminokban gazdag cukormentes élelmiszer fogyasztása lenne tanácsos.
Az anyatejes táplálás idején mardossa az önvád, amiért a médiában szereplő mintaanyákhoz méltón nem szoptat még akkor is, amikor a gyermek eléri a másfél-két éves kort.
Később két tűz között vergődik: vagy átalakítja babamenüre az egész család – nem feltétlenül egészségtelen, de mégiscsak kialakult ízlésű felnőttekhez igazodó – étrendjét, kiváltva a családtagok nemtetszését, akik védekezésül esetleg más főztjére szoknak át; vagy az egy-két éves gyerek fogja lesöpörni az asztalról az elé tett diszkrimináló csecsemőfogást, és húzza magához az apja vagy nagytestvére tányérját. Avagy száműzik szegény kicsit a családi asztaltól, ami viszont a lelkének árthat.
Rengeteg a mérlegelnivaló. Nincs tökéletes megoldás, következésképpen tökéletes anya sincs. Mint ahogy nincs sabloncsalád, sem statisztikai adatok szerint működő gyerek. Csupán az étkezés területéről hozott példákat soroltam. De maradjunk is a magzat, az újszülött és a kisded táplálásánál.
Számos ismeretterjesztő mű, internetes oldal és blog foglalkozik azzal, milyen fontos a gyerekek megfelelő étrendjének kialakítása, és ezáltal későbbi étkezési szokásaik megalapozása. A maguk módján a szülők mind jót akarnak a gyereküknek, a legnemesebb szándék vezérli őket.
Sokan gyereknevelési munkákkal bástyázzák körül magukat, gyakran már az okoz gondot, hogy túlságosan jártasak a szakirodalomban, amely egyrészt nem mindig tükröz egybecsengő véleményt, másrészt általános elveket rögzít, noha otthon mindenki önálló egyéniség. A „túlképzett” anya csak kapkodja a fejét, és elfelejt kellemes, később is örömmel felidézett gyerekkori emlékekre, valamint az ösztöneire hallgatni.
Tudjuk, hogy az első két évben fejlődnek legintenzívebben a memóriáért, a szellemi és a nyelvi képességekért felelős területek, meg az immunrendszer. Az már kevésbé közismert, hogy az ekkor kialakult zsírsejtszám szerepet játszhat a későbbi elhízásban, így a helyes csecsemő- és gyermekkori táplálással csökkenthető a felnőttkori túlsúly kockázata.
Ha az összes jó tanácsot figyelembe vesszük, mérleggel, beskálázott poharakkal és táblázatokkal töltjük majd az időnket, ami végül is mindenkinek árt. Józan gondolkodású anya nem kezdi el dekára mérni és abból táblázatok alapján kiszámolgatni, melyik ásványi anyagból, vitaminból melyik fogással mennyit juttat a gyermeke szervezetébe.
De ha számolgatni kezdene is, hamar többismeretlenes egyenlettel találná szembe magát. Például: a csontozatért felelős kalcium felszívódását csökkenti az oxálsav és a foszfor, amelyek viszont a vasforrásként nyilvántartott spenótban, sóskában, illetőleg húsfélékben vannak jelen.
Vagyis elengedhetetlenek a fejlődő szervezet számára, mert a vashiány köztudottan a szellemi teljesítőképességre van rossz hatással, és bizonyos viselkedési zavarokért is felelős. Egészséges gyerek esetében e fából vaskarikából a zöldséget, gyümölcsöt, gabonát, tejterméket, húst egyaránt magában foglaló vegyes, változatos táplálkozással lehet kikeveredni.
Abban a segítségben hiszek, amit a családdal jó „párost” alkotó gyerekorvos nyújthat.Nálunk „Koltai doktor bácsinak” azért lett évtizedek óta tartó renoméja, mert nem adott az első köhintésre antibiotikumot, a kóros tünet nélküli étvágytalanságot sok gyümölccsel kezelte, milligrammra pontos tápanyag-méricskélés helyett pedig a gyerek lelkével való törődést javasolta. És ezzel, jószándékúan, az egész család életvezetését és életstíusát befolyásolta.
Még nincs hozzászólás