A hegedű és egymás szerelmesei
Dark Chocolate, a tibeti spániel éppen azon van, hogy gazdáinak ne sikerüljön őt rugalmasan elszakítaniuk egy darabka csokoládétól. A hegedűművész házaspár váltig állítja, hogy ilyet otthon a kutya nem csinál, de én azért erre nem vennék mérget, rutinja van a kunyizásban. Kokas Katalinnal és Kelemen Barnabással az Írók Könyvesboltjában találkozunk - ennek később még jelentősége lesz - és igazából nem is hárman vagyunk, majdnem négyen, hiszen nemsokára megszületik a harmadik gyermek a Kelemen családba a 13 éves Hannához és a 9 éves Gáspárhoz.
’Pont valamilyen gyerekveszekedés-hangulat volt, amikor Barnabással odamentünk hozzájuk, hogy szeretnénk nektek mondani valamit a papával. Hanna lányom ránk nézett, és azt kérdezte: »Mama, te kisbabát vársz?« Mi meg sem tudtunk szólalni, és akkor Gazsi rám nézett, hogy ez most komoly? És elsírta magát.
’ Gazsi amúgy nagyon tud bánni a nőkkel, már négyévesen beudvarolta magát Katalinhoz ezzel a szöveggel: ’Mama, hogy lehetnek ilyen szerelmesek a szemeid? Hogyan fogok tudni így másba beleszerelmesedni?’ A családi felállás tehát most egy kicsit megváltozik, de Gazsi már nem annyira kisfiú, hogy ebben a státuszban szeretne fürdeni, inkább példamutató báty akar lenni, aki vigyázni fog a kistesójára.
’Nem tudjuk, hogy fiú lesz-e vagy lány – mondja Kelemen Barnabás. – Gazsi azt szeretné, ha fiú lenne, mert akkor majd megtanítja focizni, abban nálunk ő a fenomén. Azért volt már olyan, hogy sikerült szögletből puskásan becsavarnom a labdát a kapuba a Haladás edzőpályáján. Mondta is a pályaügyelő, hogy na, megy ez, művész úr…’
Katalinról köztudomású, hogy alapjáraton is tartós elemmel működik, így van ez most is, csörög a telefon, hiszen június 10-én indul a Barnabással együtt megálmodott Fesztiválakadémia Budapest mesterkurzusokkal, sztárszólistákkal és Magyarország első korosztályos nemzetközi hegedűversenyével. Kíváncsi voltam, hogy a pocaklakó vajon mit hallgatott az elmúlt hónapokban.
’Hát mindig azt, amit játszottam vagy éppen tanítottam. Az utolsó zeneakadémiai koncertemen Vivaldit játszottunk, a másik szólista a fiam volt. Dehogy! Gazsi volt az első és én voltam a második szólista!’ Az említett első szólista már négyévesen kimondta, hogy hegedűs szeretne lenni, bár a futballrajongása néha belezavar a képbe. A tavalyi Virtuózokban sem állta meg, hogy ne focis zokniban lépjen színpadra.
Ennek ellenére Gazsi pontosan tudja, neki most az a dolga, hogy a hangszerével és a zenével foglalkozzon. ’Nem eltökélt szándékunk világsztárt nevelni a fiunkból – mondja a papa –, de ahhoz, hogy boldog lehessen az életben, már most komolyan kell vennie a hegedűt.’
Hanna inkább a színészet felé kacsingat, Földessy Margit színitanodájába jár, és minden egyes alkalommal szárnyalva jön haza onnan. A szülők még egy darabig szeretnék burokban tartani, mert bájosan naiv és jóhiszemű, vigyázni kell a röpködő szőke hajú lányra. Pedig a mamája már tizenkét évesen járta a maga útját, többek között ide, az Írók Könyvesboltjába.
’A balettintézetbe jártam iskolába, és hát gyorsan egyértelművé vált, hogy a délutáni oktatás az a nagyon fáradt balerináknak a kordában tartásáról szól. Így hát hamar magántanuló lettem, és ide jártam a könyvesboltba tanulni.’
Ha most online lennénk, azt is írhatnám, hogy Katalin és Barnabás huszonhat éve ’követik’ egymást, 17 évesen már egymás társai voltak, aztán egyetemista korukban másfelé vitte őket az élet, mások lettek a barátaik. Végül egy zenei táborban ismét összetalálkoztak, a többit már tudják…
Mindenük a zene, mindketten imádják a hangszerüket, és szeretnék a legtöbbet kihozni belőle. De a gyerekeik nélkül – gyakorlatiasan és képletesen is szólva – nem tettek egy lépést sem, amíg iskolások nem lettek.
’Amikor Gazsi megszületett, egy kendőbe raktam, és belopóztam vele a Zeneakadémián a tanári páholyba – gondoltam, olyan pici a baba, hogy úgysem veszik észre. Bartókot hallgattunk együtt, Kocsis Zoltán, Barnabás és Berkes Kálmán játszották a Kontrasztokat. Most meg az első napjaimban ezzel a kisbabával Barnabás és Zoli Kreisler-próbáit hallgattuk, amiből aztán lemez lett.'
Kocsis Zoltán halála mindkettőjük életében pótolhatatlan veszteség. ’Iszonyúan hiányzik. Volt, hogy egy évig nem találkoztunk, és aztán ott folytattuk, ahol abbahagytuk – meséli Kelemen Barnabás –, utoljára ősszel játszottunk együtt az Örkény Színház évadnyitóján, azóta én még mindig úgy vagyok vele, hogy majd jövő héten találkozunk.’
’Én meg azt érzem, hogy nem lehet felhívni, hogy már nem lehet megkérdezni. Rengeteget adott nekünk, és óriási felelősséget rakott a vállunkra. Barnabással úgy dolgozott és úgy beszélt, hogy tudta, most útravalót kap Zolitól, aki minden szavával tanított, és ezt tovább kell adni.’
A Fesztiválakadémia Budapest két művészeti vezetője most éppen ezen van, és hívó szavukra jönnek a művészbarátok itthonról és külföldről is. Mint például Shlomo Mintz, a világ egyik első számú hegedűse, aki már Barnabás kisfiú korában is felbukkant.
’Amikor egyszer beteg lettem, ő hozta nekem az első repülőgépmodellt, ez lett a mániám, vagy tíz évig modelleztem utána. És ő farigcsálta a hegedűmet is, amikor beállítgatta, szóval ezek mind-mind aprócska szálak, amelyek kellettek ahhoz, hogy most legyen ez a fesztivál, és hogy nagy művészek elfogadják a meghívásunkat.’
De még előtte egy másik kihívás vár a művészházaspárra, és végre együtt!
’Ez lesz az első olyan születés a családban, ahol Barnus is ott lesz, mert a többiek kicsit előbb érkeztek, mint ahogy vártuk őket, és ő mindig repülőn ült. És most itt vagyunk ebben az elképesztő sodrásban, egy nagyon nagy vállalásban a Fesztiválakadémiával. Bizalmat kaptunk sok embertől, hogy valami jót csináljunk, és ez már régen nem rólunk szól.’
Utóirat:Azóta megszületett Kelemen Olga, aki már Genovát, Velencét, Bolognát és Kölnt is megjárta a szüleivel.
Még nincs hozzászólás