A harmadik ne te legyél
Hát, kedves fiatal barátnőm, nagyon nehéz témához nyúltál. Ha választani kell a szerelem és a barátság között, sokszor a barátság veszít. Mert a szerelem vak, megmagyarázhatatlan, észérvekkel nem leírható.
A szerelem mindent visz. A szerelem nevében ölnek, hazudnak, szakítanak szülővel, baráttal, életmóddal, gyerekkel, sokszor még a hazával is. S a barát, a szülő, a korábbi társaság semmit sem tehet. Ezért azt gondolni, hogy egy szerelmes lánynak el lehet mondani mindazt, amit szerelme tárgyáról gondolunk, butaság. Ezt nem lehet.
No, de mit csináljon az ember, ha jó barátnőjét látja a szerelem viharában megváltozni, bolondságokat csinálni, netán elrontani az életét, a lehetőségeit? Úgy érezzük, szólnunk kell, hiszen barátok vagyunk. És persze lehet is szólni. De okosan, óvatosan.
Nem róluk, nem a fiúról, nem az ő kapcsolatukról kell beszélni, hanem a sajátunkról. Arról, hogy hiányoznak az együtt eltöltött röhögős esték, az órákig tartó telefonbeszélgetések. Hiányzik, hogy megértettük egymást, és ugyanazt gondoltuk a világról.
Esetleg el lehet mondani, hogy kicsit irigyeljük, amiért szerelmes, és megtalálta álmai pasiját, csak nem értjük, miért kell ezért kizárni minket az életéből. Nekünk ez rosszulesik. Szóval beszélhetünk a magunk érzéseiről, de semmiképpen sem szidhatjuk azt az embert, akit barátnőnk csodálatosnak lát.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2023. évfolyama 1. számának 39. oldalán!)
Még nincs hozzászólás