A harmadik ne te legyél
Hát, kedves fiatal barátnőm, nagyon nehéz témához nyúltál. Ha választani kell a szerelem és a barátság között, sokszor a barátság veszít. Mert a szerelem vak, megmagyarázhatatlan, észérvekkel nem leírható.
A szerelem mindent visz. A szerelem nevében ölnek, hazudnak, szakítanak szülővel, baráttal, életmóddal, gyerekkel, sokszor még a hazával is. S a barát, a szülő, a korábbi társaság semmit sem tehet. Ezért azt gondolni, hogy egy szerelmes lánynak el lehet mondani mindazt, amit szerelme tárgyáról gondolunk, butaság. Ezt nem lehet.
No, de mit csináljon az ember, ha jó barátnőjét látja a szerelem viharában megváltozni, bolondságokat csinálni, netán elrontani az életét, a lehetőségeit? Úgy érezzük, szólnunk kell, hiszen barátok vagyunk. És persze lehet is szólni. De okosan, óvatosan.
Nem róluk, nem a fiúról, nem az ő kapcsolatukról kell beszélni, hanem a sajátunkról. Arról, hogy hiányoznak az együtt eltöltött röhögős esték, az órákig tartó telefonbeszélgetések. Hiányzik, hogy megértettük egymást, és ugyanazt gondoltuk a világról.
Esetleg el lehet mondani, hogy kicsit irigyeljük, amiért szerelmes, és megtalálta álmai pasiját, csak nem értjük, miért kell ezért kizárni minket az életéből. Nekünk ez rosszulesik. Szóval beszélhetünk a magunk érzéseiről, de semmiképpen sem szidhatjuk azt az embert, akit barátnőnk csodálatosnak lát.
De hát, kérdezheted, fiatal barátnőm, akkor mit csináljon ilyen esetben az ember. Nos, attól tartok, várni kell. Megvárni, amíg felszáll a rózsaszín köd. Mert felszáll, az biztos. S ha Zsófinak igaza van, és a fiú a mesterkélt humorával, a felvágós műkedvelői stílusával nem érdemli meg a barátnőjét, az kiderül.
Egyszer csak, mint hirtelen gyúló fényben, Sári olyannak látja majd a jólfésült fürtjeit, a retró lakk bőrcipőjét, amilyen a valóságban, nevetségesnek. S akkor majd megint jót lehet röhögni, és egy üveg bor mellett könnyfakasztóan vicces anekdotákat mesélni.
Ha azonban Sári a kijózanodás pillanatában, a szakítás szomorú időszakában azt gondolja majd, te tehetsz róla, az végleg közétek állhat. Persze az is megtörténhet, hogy Sári és Tomi együtt maradnak, lesz fényes esküvő meg közös célok, gyerekek, akkor meg így kellett lennie. Egymásnak szánta őket a sors. S neked, bizony, ebbe bele kell törődnöd.
Popper Péter, a bölcs pszichológus mesélte egyszer, hogy a barátja megkérdezte tőle, szimpatikus-e neki a felesége. Popper mindenféle módon próbálta elütni a választ. Tudta, hogy egy ilyen kérdésre nincs jó válasz.
Ha azt mondja, nagyon szimpatikus a hölgy, akkor esetleg féltékenységet generál, ha azt, hogy nem, akkor megsérti vele a barátját. Próbált hát kibújni a válaszadás alól. De a barátja csak nem engedte. Mondd meg, Péter, szimpatikus neked, vagy nem. Mire a pszichológus kínjában bevallotta, hogy hát nem. Nem szimpatikus. Mire a barátja megkönnyebbülten azt mondta, nekem sem.
A házasságnak válás lett a vége. Popper meg egész életében úgy érezte, ez az ő hibája.
Szóval, ha tehetjük, ne ítéljük meg mások párkapcsolatát. Ez nem a mi dolgunk. Csak rájuk tartozik. Ne legyünk mi a harmadik fél.
Még nincs hozzászólás