A halál csak illúzió
Egyre több tudományos kutatás talál bizonyítékot arra, hogy az ember halhatatlan lény, a halál pedig illúzió. A lélek túléli a fizikai testet, hiszen az nem lebomló anyag, hanem energia, ami az univerzumban helyet talál, amint elhagyta a testet.
A legfrissebb teóriák szerint a lélek egyfajta kvantumfolyadék, amely életünkben a testünkben van, amikor viszont meghalunk, kiszökik a testből. Ennek a hatalmas információbázissal rendelkező kvantumfolyadéknak a súlya lehet a 21 gramm, amivel kevesebb lesz egy holttest az élő önmagánál.
Megy az Akashába
A tudósok megfogalmazása szerint a lélek elpárolog a testből, és egyesül az univerzum végtelen energiaáradatával, magával szállítva az információkat is, melyek addig az adott ember lényegét képezték. Ha az Akasha könyvtárra gondolunk, elképzelhetjük, hogy az egyes ember minden információja miként gazdagítja ezt a könyvtárat halála után.
Kavargó fénypontok
Az univerzumban szabadon lebegő lelkek a parajelenségeket kutatók szerint szabad szemmel is láthatók, ha valaki képes úgy nézni, mintha aurát nézne. Nem túl bonyolult észrevenni ezeket az apró fénypontokat, ha rászánjuk magunkat. Akár csak a vasárnapi ebéd után elbambulva, vagy a tóparton napozva gyakran észlelhetünk magunk körül fénylő, szállingózó, cikázó pontokat. Hihetnénk, hogy ezek porszemek, de a porszemek nem cikáznak, ráadásul nem is fénylenek.
Leggyakrabban akkor láthatjuk ezt a jelenséget, ha a szoba félhomályát egy sávban megfesti a napfény. Ha az ablaknak háttal ülünk, és úgy nézünk a napfény sávjába, szemünk előtt felragyognak ezek a pontocskák. Mozgásuk kiszámíthatatlan és különös: olykor nagyon gyorsan, máskor pedig nyugodtan, békésen keringenek, de olyan is előfordul, hogy egy helyben lebegnek, vagy kör alakban forognak. Van, hogy csak néhány lézeng belőlük, máskor pedig rengeteg.
A lélek atomjai?
De vajon mik ezek a kis izgő-mozgó fénypontok? Parakutatók állítása szerint ezek a fényjelenségek a lélek atomjai. Úgy is nevezik, hogy lélekmolekulák. A sűrűségük nagyon nagy, így apró méretükhöz képest is hatalmas a tömegük, és olyan szilárdak, hogy akármilyen anyagon, falon, tűzön, vízen át tudnak hatolni, ráadásul képesek az emberrel kommunikálni.
Általában olyan helyen gyűlnek össze sokan, ahol harmóniát, boldogságot észlelnek, mintha részt akarnának venni az örömöt okozó eseményben. Ha egy érzelemdús jelenetet nézünk a tévében, mi is átéljük a szereplők érzelmeit, pedig nem is ismerjük őket, ugye? Valószínűleg így van ez a lélekmolekulákkal is.
Lehet velük kommunikálni!
A paratudósok megvizsgálták ezeket az atomokat, méghozzá mikroszkóp alatt. Hogy miként tudták mikroszkóp alá terelni a lélekmolekulákat? Állítólag telepatikus úton megkérték őket, hogy fáradjanak a nagyító alá, és megtették.
A kutatók ezután további kísérletet végeztek. Megkérték például a lélekmolekulákat, hogy vegyenek fel különböző alakzatokat. Az egyik tudós eközben nagy szeretettel gondolt egyik családtagjára, mire a pontocskák úgy álltak össze, hogy az illető arcformáját mintázzák.
Hullócsillag
Platón szerint a lélek hullócsillagként hullik vissza a földre, hogy ismét bejárjon egy földi ciklust, amelyben fejlődik, tanul és egyre tisztábbra csiszolja emlékezetét saját valódi énjéről. Földi utazásunk, életünk, tapasztalataink lényege, hogy lelkünk csillaga megtalálja az utat visszafelé, oda, ahonnan érkezett.
„Sőt, ha megfogadjuk, amit mondok, akkor elhisszük, hogy a lélek halhatatlan, s képes minden rosszat és minden jót elviselni; s akkor mindig a felfelé vezető úthoz fogunk ragaszkodni, s józan belátással mindenképpen az igazságosságot fogjuk gyakorolni, hogy így önmagunkkal és az istenekkel barátságban maradjunk, nemcsak addig, míg e földön időzünk
, hanem az ezeréves utazás alatt is, melyet leírtunk, boldogok lehessünk.” (Platon: Az állam, részlet)
A lélek súlya
Hogy a lélek súlya épp 21 gramm, először egy amerikai orvos, Duncan MacDougall állította 1907-ben. MacDougall hozzáfogott egy kísérletsorozathoz, mellyel azt kívánta bebizonyítani, hogy létezik a lélek, és kiterjedése, tömege is van. Egy kórházi ágyat úgy alakított át, hogy nagyon pontosan mérni tudja a rajta fekvő ember súlyát. Halálosan beteg, a végelgyengülés állapotában lévő embereket mért meg haláluk előtt és után.
A vizsgálatok alapján kijelentette, hogy az emberek 21 grammot veszítenek testsúlyukból a haláluk pillanatában. Tanulmányát többen is támadták. Volt, aki a mérleg megbízhatóságát kifogásolta, volt, aki nem tartotta elegendőnek a vizsgált emberek számát, és volt, aki szerint a halál időpontjának megállapítása eltérő időben történt az egyes betegek esetében. A kísérletről Alejandro Gonzalez Inarritu rendező 21 gramm címmel filmet forgatott, melyet 2003-ban mutattak be.
(Forrás: www.origo.hu)
Hogyan lehet lélekmolekulát látni?
Az élőket és az élettelen tárgyakat körülvevő energiaburok, vagyis az aura létezését már senki nem vonja kétségbe, igaz, csak kevesek képesek látni is ezt a fura, színes, felhőszerű jelenséget. Pedig aki látja, az sok láthatatlannak vélt dolgot is megláthat, például a lélekmolekulákat.
Kipróbálhatjuk, ha egy fehér papíron elhelyezünk egy narancsot. Ellazulva nézzünk magunk elé, de ne a narancsot fixírozzuk, inkább kicsit bambuljunk mellé a papírra. Egy kis idő múlva észre fogjuk venni, hogy a gyümölcs körül éles türkizkék fény jelenik meg.
Még nincs hozzászólás