A gyerekek keresik a hősöket
A mese varázslat, titok, bölcsesség, gyógyír. Egy másik világba repít, tanácsot ad, utat mutat, visszaigazol. Ebből is látszik, hogy mesélőként kimeríthetetlen kincsestár áll a rendelkezésünkre. Mesepedagógus szakértőnktől most arra is választ kapunk, hogyan építik a mesék a gyerekek önbizalmát.
Mesélünk, amióta világ a világ, mert tudjuk, hogy kellenek a történetek gyereknek, felnőttnek egyaránt, de nem sokat gondolkodunk rajta, miért veszünk esténként menetrendszerűen könyvet a kezünkbe. Pedig kérdés adódik szép számmal: mit meséljünk a gyerekeinknek, mikor, meddig, milyen történetet olvassunk nekik? Miért jó ez a kicsiknek, és miért nekünk? Bajzáth Mária mesepedagógus segítségével kerestük a válaszokat.
Korosztályhoz a témát
Négygyerekes anyaként sokszor fejtörést okoz, mit olvassak az enyémeknek, emiatt állandó programunk a neten való kutakodás, a könyvesboltban nézelődés, a könyvvásárlás, s az agyalás, hogy vajon melyik lenne a legjobb, mi való nekik.
Bajzáth Mária, a Meseközpont Alapítvány szakmai vezetője szerint olyan témájú könyvet kell választani, amely az adott korosztályt foglalkoztatja: „A kisebbeknek a születés – testet öltés meséit, mondókáit, olyan történeteket, amelyek a családhoz, a rokoni kapcsolatokhoz viszik közelebb a gyereket, arról üzennek, hogy a legkisebb is lehet a legvitézebb és legügyesebb, az önmagukba, és a világba vetett bizalmat erősítik, a hitet, hogy az ember különleges, erős és bátor. A nagyobbaknak barátságról, a világ keletkezéséről, a természet változásáról, életről, halálról, szerelemről mesélhetünk.”
A szakember azt is fontosnak tartja, hogy különböző tájakról válasszunk a gyerekeknek történeteket, így beutazhatjuk velük az egész világot. „Találkozunk állatokkal, növényekkel, emberekkel, csillagokkal, széllel, esővel. Mesélés és mesehallgatás közben járunk kinn és benn, lenn és fönn, a láthatóban és a láthatatlanban egyaránt.”
Önbizalom-erősítő hatás
A meséléssel nemcsak a gyerekek ismereteit bővíthetjük, hanem a boldog élet egyik nagyon fontos feltétele, az önbizalmuk is erősödik. A mese világában nem létezik lehetetlen – ahogy a mesepedagógus fogalmaz: a mesében az ember önmagának, és önmaga végtelen lehetőségeinek állít szobrot. Mesehallgatás közben a gyermek a legfontosabbat tudást kapja: a világban rend van, a jó győz és a rossz elnyeri büntetését.
„Ennek a rendnek része az, hogy ők is hőssé válhatnak a saját életükben. A gyerekek folyamatosan keresik magukban és a világban a hőst, mint ahogy a varázslatot és a csodát is, ezért van szükségük naponta a mesék adta bizonyosságra: hogy semmi sem lehetetlen, hogy a célokért érdemes elmenni a Fekete-tenger legsötétebb szigetéig, mert vár valahol a világon a legszebb szép, a legjobb jó.”
Az üzenetet nekünk, felnőtteknek kell eljuttatnunk a gyerekekhez, aminek az a módja, hogy minőségi időt szánunk a mesélésre, végigvezetve őket az úton, amely a mondókáktól a tündérmesékig visz. Rajtunk múlik, hogy ez sikerül-e, vagy sem. „Ha mesélünk, évszázadok ősi tapasztalatait gyúrjuk a tarisznyába szánt hamuba sült pogácsába. Minden gyereknek jár ez az útravaló.”
A nevelés táltos paripája
A mesék, különösen a népmesék, nemcsak az önbizalom-építésben segítenek: általuk a gyerek közelebb kerül azokhoz a belső erőforrásaihoz, melyek hozzásegíthetik a tehetsége kibontakoztatásához, ahhoz, hogy megértse a világ dolgait, értelmet adjon a saját kis életének, illetve teljesebbé tegye azt.
A népmesék szakértőnk szerint rengeteg lehetőséget rejtenek, nevelési-oktatási szempontból is: „Mesehallgatás közben fejlődik a képzelet, az elemző, rendszerező képesség, a gondolkodás és a szövegértés. A népmese személyiség- és intelligenciafejlesztő, közösségteremtő, építő és megtartó, konfliktusmegoldó, szórakoztató, integráló, multikulturális értékközvetítő varázseszköz: univerzális segítő, a nevelés táltos paripája.”
A mese a mesélőnek is sokat ad, hiszen családi program is, amikor együtt vagyunk, összebújunk, nevetünk. Lehet állandó mesélőhelyünk, kapcsolódhat hozzá illat, gyújthatunk gyertyát, a kezdetét jelezheti akár csengőszó is – rajtunk múlik, milyen szokásokat alakítunk ki a mese köré. Mesélni bármikor lehet, de fontos, hogy legalább lefekvés előtt halljon egy neki való történetet a gyermek.
A rajzfilm nem pótolja a mesét!
Sokan gondolják, hogy elég a gyereknek, ha napközben vagy lefekvés előtt megnéz egy rajzfilmet a tévében, de ez nem így van!
Az animációs filmek nem pótolják az élőszót, hiszen, ahogy a pedagógus mondja, a mesélő rendelkezésére áll egy kimeríthetetlen kincsestár, ami sok ezer meséből, azok tiszta, a gyerek számára is érthető rendjéből, a saját hangjából, mimikájából, testéből és saját személyiségének varázserejéből áll. Ezekkel indítható be egy nagyon erős belső erőforrás: a képzelet. Mesehallgatás közben a gyerek maga alkot képeket a hallott szöveg alapján, a saját tempójában. „Ha ezeket készen kapja, a képzelete ellustul, majd nem lesz KÉPes alkotó módon működni: KÉPtelenné válik rá.”
Virtuális világban élünk, folyton rohanunk, állandó időhiánnyal küszködünk, hétköznap sokan alig találkoznak a gyermekeikkel. Már csak ezért is fontos, hogy mindennap adjunk egymásnak legalább egy mesényi időt, hiszen: „A mesélés erősíti az emberi–családi kapcsolatokat, jelen van legalább két emberi szív, a hang és két szempár, amely segít kialakítani a burkot, amelyben megbújva, a mesemondó és a mese hallgatója védetten barangolhat a csodák birodalmában. Erre a meghitt kapcsolatra a gyereknek és felnőttnek is szüksége van.”
Még nincs hozzászólás