A genetikai kódokon túl
Az ikerpárok sokszor a megszólalásig egyformák. De valóban csak a megszólalásukig, hiszen még az egypetéjű ikreknél is gyakori az eltérő lelki habitus.
A babák már az anyaméhben is versengenek egymással. Mindig a domináns harcolja ki a jobb helyet, ő születik meg először, és valamivel nagyobb súllyal, mint a testvére. Ezek a magzati csaták viselkedés- és temperamentumbeli eltéréseket eredményeznek a „külső” életben is. A közös környezet nem egyenlő az azonos környezettel, személyiségvonásaink kialakulásáért ugyanis 20-30 százalékban a környezeti hatások és elvárások a felelősek.
Az ikerpárok már a magzati hónapokat is teljesen másképp élik meg, mint azok, akik egyedül növekednek az anyaméhben, hisz zsigeri tudomásuk van a másikról: érzik egymás jelenlétét, és olyan testi tapasztalásokat szereznek, amelyeket az egyedüli babák aligha. Ultrahang-diagnosztika segítségével megfigyelték az ikrek méhen belüli kommunikációját: különböző rituális játékokat játszanak, és képesek egymást rábírni az alvásra vagy az ébrenlétre.
Mivel az ikres anyukának meg kell osztania a figyelmét, kevesebb visszajelzést ad a babáknak. Ezért van az, hogy nem elsősorban az anyához mérik magukat, hanem a testvérükhöz. Az ikrek azt tapasztalják, hogy a testvérük mindig velük van, szemben az anyjukkal, aki néha el-eltűnik. Ezért a későbbiekben is a testvér lesz a biztos „hátország”.
Ma már az is tudományosan igazolt, hogy az egészséges személyiségfejlődésnek jót tesz, ha felső tagozattól kezdődően a gyerekek egymástól függetlenül próbálhatják ki magukat, többek között azért, hogy ne hasonlítgassák őket folyton egymáshoz. Annál inkább törekednek ugyanis a megkülönböztetésre, minél egyformábbnak akarják láttatni őket. Minél tovább élnek együtt, annál nagyobb egyéni különbségek mutatkoznak meg náluk, hisz azt akarják megmutatni, amiben eltérnek a másiktól.
Íme, néhány ide vágó, érdekes vizsgálati eredmény:
– Kutatások bizonyítják, hogy azok az ikergyerekek, akik egyéniségére és különbözőségére figyeltek a szülők, a későbbiekben könnyebben kezdtek önálló életet, valamint nagyobb eséllyel alakítottak ki egészséges párkapcsolatot.
– Az egymástól elválasztott, külön nevelkedő egypetéjű ikrek sokkal inkább hasonlítanak egymásra, mint az az ikerpár, amelyik együtt nő fel. Ez azzal magyarázható, hogy nem akarják folyton hangsúlyozni a különbözőségüket, így a bennük lévő genetikai kódok jobban érvényre tudnak jutni.
– A Minnesotai Egyetemen 68 ikerpárt vizsgálva végeztek kutatásokat. Fontos kitétel volt, hogy az ikrek olyanok legyenek, akik életük nagy részét külön töltötték. Beszámolóik szerint sok tekintetben volt olyan érzésük, mintha végig tartották volna a kapcsolatot.
Még nincs hozzászólás