A főgyártásvezető
Egy napi tévéműsor készítése nem könnyű feladat, a főgyártásvezető ezzel pontosan tisztában van. Azt azonban talán csak a szakmabeliek tudják, valójában milyen összetett ez a munka. Blázy András többek között szervezi a stábot, kialakítja a büdzsét, felügyeli az utómunkát - sőt, ha úgy adódik, közösségi emberként akár egy futóversenyen is segíti a kollégáit.
A nyolcvanas évek elején, az érettségi után külsős felvételvezető gyakornokként kezdtem az MTV szórakoztató osztályán, életem első produkciója pedig egy tévéjáték, az Elcserélt szerelem volt, melyet Szalkay Sándor rendezett, Avar Istvánnal és Moór Mariannával a főszerepben. Akkor még nem voltam benne teljesen biztos, hogy ez a nekem való szakma, de aztán az élet úgy hozta, hogy a szórakoztató osztályon egy másik csapathoz kerültem, akikkel a Telepódium című műsort készítettük a Vidám Színpadon, Bednai Nándor és Kállay István művészeti vezető irányítása alatt. Azóta, immáron harminc éve vagyok különböző produkciók gyártásvezetője.
Emlékszem, milyen nagy dolog volt nekem kezdő koromban, hogy olyan művészekkel ülhettem a társalgóban, mint Alfonzó, Csákányi László, Kabos László, Csala Zsuzsa vagy Máthé Erzsi, akiket korábban csak a tévében láthattam.
Gyártottam vetélkedőket, például a Rózsa György által vezetett Tipp-hoppot, vagy a Ki marad a végén?-t, dolgoztam az Öregberény c. sorozatban (amit jelenleg is ismételnek a Duna TV-n), és még a Linda-filmsorozatban is részt vettem mint felvételvezető. Élő szilveszteri műsorokat közvetítettünk az Operettszínházból, a Kongresszusi Központból, és sajnos, az egyik ilyen szilveszteri műsor főpróbáján, 1985. december 30-án lett rosszul az öltözőjében Márkus László...
A kereskedelmi televíziók indulásakor olyan műsorok készítéséért feleltem, mint a Koóstoló, a Koltai–Galla-gála előadásai vagy a Szeszélyes évszakok utolsó évada Antal Imre haláláig. Közreműködtem tévéjátékokban is, amelyek közül az egyik legemlékezetesebb volt A templom egere című, Oszter Sándor és Für Anikó főszereplésével, Málnay Levente rendezésében.
2013 elején kezdtük el a műsor producerével a Ridikül talkshow-t szervezni, amire a mai napig saját gyermekünkként tekintünk. A producer egyébként a műsorok értelmi szerzője, amihez a gyártásvezető teremti meg a gyakorlati és személyi feltételeket, alakítja ki a költségvetést, és kíséri figyelemmel a gyártási folyamatokat. A nagyobb horderejű kérdésekben közösen döntünk, de a stábot alapvetően én fogom össze.
Együtt dolgozom még két gyártásvezető kollégával, akik az operatív munkát végzik, felkérik a szereplőket, összeállítják a stábot. Napi szinten a tévés munkatársakkal én tartom a kapcsolatot, egyeztetem a stúdióidőt és koordinálom a komplett utómunkát is. Mindig hétfőn és kedden zajlanak a felvételek, egy nap 2-3 adást veszünk fel, ettől számítva pedig nagyjából két hét, mire adásba kerül az elkészült műsor.
Az esetlegesen felmerülő konfliktusok kezelése is néha feladatköröm, de a kollegiális kapcsolaton túl mindig is törekedtem baráti viszonyt kialakítani a munkatársakkal – nem gondolom, hogy ettől kevésbé hallgatnának rám vagy hogy emiatt kétségbe vonnák az elmúlt három évtized során szerzett tapasztalaimat. Sokszínű munka a gyártásvezetőké: ahogy segédkeztem a lapindításnál és részt vettem a Ridikül Magazin szerkesztőségének kialakításában, úgy előfordult olyan is, hogy amikor a Ridikül-stáb kollektíven nevezett egy vidéki futóversenyre, én szállítottam őket a helyszínre.
Ebben a szakmában elengedhetetlen az empátia, a jó szervező- és kommunikációs készség, vagyis az, hogy beosztástól függetlenül, a szerkesztőktől a Kossuth-díjas művészig mindenkivel szót értsek. Jakupcsek Gabival például már régóta jó a munkakapcsolatunk, még a régi TV2-ben ismerkedtünk meg a ’90-es években, több közös produkcióban is részt vettünk, örülök, hogy most újra együtt dolgozhatunk. És bár nap mint nap akadályokat kell legyűrnünk, nagyon jó közreműködni egy ilyen tartalmas és közérdeklődésre számot tartó műsor készítésében, mint amilyen a Ridikül.
Még nincs hozzászólás