A fészek megtartó ereje
Hogy hol van az igazi családom? Ahol szeretnek, még akkor is, ha egymást már kevésbé. Ahol odafigyelnek rám, akkor is, amikor egymásra már nem képesek. Ahol a biztonságot adó otthonom megvéd az élet viszontagságaitól.
Idill válás után?
A fiókák a fészekben maradnak, a két szülő pedig felváltva röpül hozzájuk, hogy gondoskodjon róluk. A természetben jól működik ez az idilli feladatmegosztás. Németországban Nestmodellnek, vagyis fészek-modellnek nevezik a válást követő közös gyermekfelügyelet legújabb válfaját. Elsőre meghökkentőnek, szokatlannak tűnhet a dolog, de ha jobban belegondolunk, egészen logikus megoldás. A közös gyerekek maradnak a közös lakásban, és a szülők élnek heti váltásban a régi és az új otthonuk között. A gyerekek számára ez nemcsak az állandó környezet miatt jelent stabilitást, de a mama- és a papahét váltakozásával mindkét szülő egyenlő mértékben része marad az életüknek.
Nem biztos, hogy drágább
Az ötlet mellett elsősorban az szól, hogy a gyerekeket megkíméli a kétlakiságtól. De talán bele sem merünk gondolni abba, hogy egy, a válással amúgy is nehéz anyagi helyzetbe kerülő pár tagjai hogyan engedhetnék ezt meg maguknak. Magyarországon szinte lehetetlen három lakás fenntartása: a válások során vagyonmegosztási meccsek tétje, hogy a rendszerint hitellel is terhelt közös lakás megosztásával mindkét félnek maradjon annyi, amennyiből tovább tud lépni.
A német példa szerint azonban a felerészben megmaradó közös lakás mellé kisebb ingatlant keresnek a szülők, hiszen ebben például nem kell plusz gyerekszobának lennie. Akik a közösen felépített egzisztenciájuktól, házuktól nem szeretnének megválni, viszont másképp nem tudják elfelezni, azok számára szintén megoldás lehet ez a gyakorlat. Egy íratlan szabály van csak: a szülők az új kapcsolataikkal nem osztozhatnak a régi hálószobán. Az új partner eljöhet a közös lakásba, de nincs joga a hitvesi ágyra.
Ők a legfontosabbak
Pszichológusok szerint a fészek-modell legnagyobb előnye, hogy a tárgyak, szokások állandósága miatt a rutinok, kötődések megmaradnak, és ez az életstílus azt üzeni a gyerekeknek, hogy ők a legfontosabbak. A válás így nemcsak veszteséget, hanem fejlődést is jelenthet, ha a felek képesek kreatívan, célokat és stratégiákat meghatározva oly módon továbblépni, hogy a gyerek biztonságos fejlődése maradjon a fókuszban.
A jó kommunikáció itt is elengedhetetlen, és csak olyan új partner léphet az élettérbe, aki vállalja ezt a megosztást, mert ha új család alapításában gondolkodnak, akkor a két dolog nem illeszthető össze. Eleve csak olyan réteg számára képzelhető el, aki a gyereket magával szemben előnyben részesíti. A magyar családokban azonban a gyerekek státusza inkább a poroszos, tekintélyelvű megközelítés szerint alakul – legalábbis egyelőre.
Csak akkor működhet így tovább a család, ha békés, kulturált módon válnak a szülők, s megmarad köztük a jó kapcsolat, és egymás kölcsönös tisztelete. Ez azonban keveseknek sikerül. Pedig talán a legfontosabb, hogy megtalálja a család azt a megoldást, ami az ügy valamennyi szereplőjének élhető jövőt biztosít.
Még nincs hozzászólás