A Duna-parti Bayreuth
2006 óta a Wagner-rajongók naptárában van néhány olyan júniusi este, melyet biztosan a zeneszerzővel töltenek. A Budapesti Wagner-napokat külföldön is jegyzik, és jól ismerik fantasztikus akusztikájú helyszínét is a Müpában, amely mára Wagner-kultuszhellyé vált.
A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremről egyébként Fischer Ádám a zenei esemény tizedik évfordulóján ezt mondta: ’Nálunk a színészi tehetség fontos, a mimikát jobban lehet érezni, mint mondjuk a New York-i Metropolitan hatalmas termében…’ .
A szcenírozott előadásokon fellépő legkiválóbb Wagner-énekesek élnek is a lehetőséggel, és rendre visszatérnek erre a színpadra, mint például Christian Franz. Ebben az évben ő énekli A Rajna kincsében Logét, és ő lesz Siegfried. Csak ezt a két szerepet emlegetve is tudják már a rajongók, hogy Fischer Ádám művészeti vezető nem enged a hagyományokból: ’Ismét elhangzik A nibelung gyűrűje teljes egészében, négy egymás követő estén, úgy, ahogyan azt Richard Wagner másfél évszázada megálmodta.’
A művészeti vezető szerint a tét a jövő operajátszása, és hogy olyan előadásokat kell létrehozni, melyek hadat üzennek az unalomnak. ’A mi Ringünkben a történet kibontakozása közben a 19. századi színház realitás-illúziójának legelemibb alkotórészei is lebomlanak, hogy más formában, eltávolítva, modern asszociációkat keltve álljanak össze újra.’
Visszatér a Parsifal is, mellyel 2006-ban elindult a programsorozat sikertörténete, ezúttal Violeta Urmana, Peter Seiffert és Albert Pesendorfer szólóénekesekkel.
Bemutatják Wagner egyik korai művét is, a Rienzit, amelyről Laki Péter zenetudós így írt: ’Nem kétséges, hogy a Ring vagy a Trisztán és Izolda magaslatairól nézve a Rienzi még nem az »igazi« Wagner, a mű máig sem került bele a Bayreuth által szentesített kánonba.
Ám ez a romantikus nagyopera, amelyet Drezdában 1842. október 20-án óriási sikerrel mutattak be, és amelyet a 19. század végéig a világ számos operaháza tartott műsoron, jóval több puszta kuriózumnál. Több annál, nemcsak azért, mert sok szempontból előremutat Wagner életművében, hanem elsősorban azért, mert önmagában véve is lenyűgöző, nagy drámai erejű és zenei szépségekben bővelkedő alkotás.’
Akárhogy is nézzük, a rajongók számára mégiscsak kuriózum lesz ez a koncertszerű előadás, melyet Sebastian Weigle vezényel majd. 2018 pedig a megújulás éve lesz a Budapesti Wagner-napokon, visszatér A bolygó hollandi, újra Kovalik Balázs rendezésében, valamint új rendezésben kerül színpadra a Trisztán és Izolda és a Tannhäuser is. Szóval érdemes már most szabaddá tenni azt a néhány júniusi estét jövőre is.
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
Müpa, 2017. június 15–21.
Még nincs hozzászólás